Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
360 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. Trichoptera lárvák kinevelése átfolyó vizű akváriumban Kiss Ottó, Andrikovics Sándor & Szabó Tamás Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszéke, 3300 Eger, Leányka u. 6 A szerzők tegzeslárvák kinevelését végezték átfolyó vizű akváriumban. Ezek közül részletesen leírják a Potamophylax rotundipennis (B., 1857) lárvájának morfológiáját, fejlődési stádiumait és repülési periódusát. Trichoptera lárvák, akvárium, Potamophylax rotundipennis Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés Az elmúlt évtizedek Trichoptera - kutatásai a lárvák életszakaszainak vizsgálatára fordította a figyelmet. A magyarországi Trichoptera kutatásban még meglévő hiányokat pótolunk akkor, ha a vizeinkben előforduló tegzesek lárváinak morfológiáját és fejlődési stádiumait részleteiben feltárjuk. A külföldi szakirodalomban ismertek Boumaud, 1974, Elliot, J. M. 1971 ,Hickin, 1964, Patrick, Mc Lafferty, 1981 munkái a lárvák kinevelésének módszereiről A Trichoptera lárvák meghatározása igen nehéz. Több éves előtanulmány szükséges ahhoz, hogy bizonyos csoportokat, családokat biztonságosan határozzunk. A lárvák általában egy éves fcjlődésüek. A magyar szakirodalomban található határozó ( Steinmann, 1970), csak tájékoztató jellegű információt tartalmaz a lárvák leírására. A külföldi szakirodalom Trichoptera lárvaleírásai azonban jelzik az egyes fajok ökológiai igényeit is (Boumaud, 1974, Hickin, N. E„ 1967; Hilley, P. £>., 1974, 1976; Upnyeva, S. G„ 1964; Wallace, 1. D„ Wallace II and Philipson G. N. 1990). Az imágók ivarszerve alapján történő meghatározás biztonságosnak mondható (Malicky, 1983). Magyarországon csak néhány faj fejlődési dinamizmusát írták le (Kiss, O., 1979, 1989, Kriska, Gy. c$ Andrikovics, S„ 1997). A fénycsapda segítségével regisztrálható az egyes fajok repülési periódusa, amely utal a társulások szerkezetére (Kiss, O. és Schmera, D., 1997) Ennek gyakorlati értéke a helyes mintavétel időzítése, a mintavételi stratégia megválasztása és egy monitoring rendszer elkészítése. Anyag és módszer A vizsgálati és kísérleti célra a tegzes lárvákat a Bükk hegységi Szalajka-patakból és az almári Eger-patakból gyűjtöttük. A Szalajka-völgy 400 - 460 m, az Eger patak Almár közelében 300 350 m tengerszint feletti magasságban található. Tipikus növénytársulást alkot a patakok közelében az enyves éger (Alnus glutinosa, L. Gartn.) és a keserülapu társulás (Petasitetum hybndi, Dost., Szabó, J. és mtsai, 1971). A mintavételi helyeken az eltérő szubsztrátumnak megfelelően a Kam le r és Riedel (1960), A iacan, T. T. (1961) által leírt módszer szerint történt a felvételezés. A lotikus patakszakaszok mederaljzatából gyűjtöttünk. Természetesen a tegzes lárvák esetében felhasználtuk összehasonlításként a már régebbi gyűjtések eredményét (1974-86) és a tanszéki mintaanyagot is. Minden lárvát binokuláris sztereómikroszkóppal vizsgáltunk és okulár-mikrométerrel mértünk. A lárvák fejlettségét a fejszélesség és fejhossz alapján határoztuk meg. így jól elkülönülnek az egyes lárvastádiumok. A külföldi szakirodalomban is hasonló módszert találunk a lárvák fejlettségének meghatározására (Trond, A. and Tysse, A. 1984), bár a mérési eredmények gyakran eltéréseket mutatnak . Más szerzők a lárvák hosszát és szárazsúlyát is mérik (Lepnyeva 1964, /versen 1973). A Szalajka-völgyben fénycsapda is működött (Kiss , O. 1982-83). Az így befogott tegzes imágók a lárvák pontosabb meghatározását, valamint az egyes fajok repülési periódusainak megállapítását segítette elő (Andrikovics, S. 1979). Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékének laboratóriumában az eredeti élőhelyről termoszban behozott Trichoptera lárvákat előzetes meghatározás után hűtött, átfolyó rendszerű akváriumban (/. ábra) neveltük. A lárvákat megszámozott műanyag poharakba helyeztük, a poharakat tüllhálóval fedtük le, a poharak oldalára tílllhálót ragasztottunk és a pohár aljára az erdei patakmedret alakítottuk ki, benne nagyobb ágdarabokkal, melyekre az imágók felmászhattak. A lárvákat bükk, gyertyán, égerfá levelekkel és detritusszal tápláltuk. A fejlődésükről naplót vezettük, melyben feltüntettük az elhelyezés, a kirepülés idejét, s az esetleges változásokat, a rendellenességeket is regisztráltuk. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a középhegységi patakokban élő Trichoptera pete, lárva, báb (nimfa) a megfelelő táplálék biztosításával imágóvá fejlődjék- Az üvegkádban az eredeti patakvizet havonként lecseréltük (esetenként kb. 40 litert). A víz áramlását szobaszivattyú (1300 liter/óra, 25 W teljesítményű) biztosította. A víz a vezetőképessége 853 ^S/cm, hőmérséklete 9-10°C. A hűtést egy másik helységben elhelyezett hűtőládában lévő, müanyagtartályban tárolt vízből biztosítottuk. ÉJ 1. ábra: Az átfolyó vizű akvárium szerkezeti és működési sémája 1.: akvárium, 2.: hűtő, 3.: víztartály, 4.: vízpumpa, 5.: gumicső, 6.: fal, 7.: állványzat, 8.: hőszigetelő elemek, 9.: kinevelő edény, 10.:'tűlBiáló, lt.: lárvák, 12.: fedőháló. Eredmények 1. Az átfolyó vizű akvárium egri, laboratóriumi működése túl van a két éves folyamatos üzemeltetésen. Sikerült az akváriumban viszonylag standard vízhőmérsékletet (9-10°C) biztosítani. Havonként patakvíz cserét alkalmaztunk. Ennek eredményeként az itt ismertetett fajon (Potamophylax rotundipennis) kívül több Trichoptera lárva kinevelése vált lehetővé (Sericostoma personatum, Odontocerum albicome, Silo pallipes, Chaetopteryx fúsca, Lithax obseurus, stb.). 2. A Potamophylax rotundipennis (Brauer, 1857) lárvái a fonáslefolyókban és az áramló vizű patakszakaszűk oxigéndús vizében élnek, a mederaljzat petri - madicol zónáját lakják (Oláh, J., 1972). Időnként a bábozódásra készülő lárvák nagyobb kolóniáira bukkantunk, a nagyobb kövek és a vastag, vízbe merülő ágak felületén. 3. A Potamophylax rotundipennis lárvája rheobiont faj, polyoxibiont. 4. Leírtuk a lárvák morfológiáját (fejpajzs, felső-, alsó ajak, állkapocs, rágók, lábak, anális nyúlvány és fog, tegez ) és ezekről mikroszkópi rajzokat készítettünk (2. ábra). 5. A lárva morfológiája és életmódja hasonló a Potamophylax cingulatus, a Potamophylax latipennis és a Chaetopteryx villosa lárvákéhoz (Hickin, N.E. 1967, Wallace, I.D., Wallace B. és Philipson, G.N., 1990) 6. A fejszélesség és fejhosszúság méretei alapján hat lárvastádium különíthető el, és egyéves fejlődés figyelhető meg a hazai vizekben élő fenti fáj esetében. Lepnyeva (1964) hét lárvastádiumról ír, Hiley (1974, 1976) öt lárvastádiumot közöl. 7. Megállapítottuk a faj repülési periódusát, amely júliustól szeptemberig tart, továbbá a hímek nagyobb számarányú fényre való repülését regisztráltuk (közel háromszor több hímet, mint nőstényt). Köszönetnyilvánítás: Köszönetet mondunk dr. Regős Jánosnak az akvárium kivitelezésében nyújtott tanácsaiért, Murányi Dávid és Zsófi Zsolt munkatársak tevékenységéért. Vizsgálatainkat az OTKA, T: 026479 és T: 023632 sz. témák és az AMFK: 310/98-as oktatási és kutatási projekt célkitűzéseinek megfelelően végeztük.
