Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

358 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. elvégezve, végül meghatározható és hamisszínes kódolással a számítógép képernyőjén megjeleníthető a vizsgált tárgy fényintenzitásának, polarizációfokának és polarizációs irányának térbeli eloszlása. A hamisszínes megjelenítés esetén az I, ? és '? különböző értékeit eltérő színek és azok különböző árnyalatai kódolják. Eredmények Tesztfelületes kísérletek rajzó kérészekkel Tesztfelületes kísérleteket hat kérészfajjal végeztünk, de kvantitatív adatokat csak a Rhithrogena semicolorata és az Epeorus silvicola közepes és nagyméretű kérészfajokról gyűjtöttünk rendszeresen. A Rhithrogena semicolorata egyedeket szinte kizárólag csak a fényes fekete műanyag fólia vonzotta. Az aszfaltút fölötti rajzás kezdetekor (kb 19 órakor) csak néhány kérész landolt a fekete fólián, de számuk gyorsan nőtt az idő előrehaladtával 20:40-kor a reproduktív aktivitás elérte maximumát a műanyag fólián. A rajzás intenzitása 20-30 perccel később hirtelen alábbhagyott a hőmérséklet és a világosság csökkenése miatt. A fényes fehér műanyag fólia és az alumínium fólia nem volt vonzó a Rhithrogena semicolorata egyedek számára. A kérészek nagyon kis számban szálltak ezekre a tesztfelületekre. A landolások száma elhanyagolható volt összehasonlítva a fekete fólián történt landolások nagy számával. Hasonló eredményeket kaptunk az Epeorus silvicola esetében is. Hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a tesztfelületek eltérő hőmérséklete eredményezte a megfigyelt jelenséget, megmértük hőmérsékletüket. A mérések során nem találtunk szignifikáns hőmérsékletkülönbséget a tesztfelületek között. A tesztfelületek hőmérséklete ugyanakkor mindig szignifikánsan magasabb volt, mint az aszfaltút fölötti levegőé. Az 1996. évi első tesztfelületes kísérletsorozatunk eredményeként megállapítottuk, hogy a fényes fekete műanyag fólia volt az egyetlen vonzó felület mind a hat, általunk vizsgált kérészfaj számára. Kontroll felületként kevésbé fényes fekete vásznat és matt fehér vásznat használtunk, amelyek diffúzán verték vissza a fényt. A fényes fekete műanyag fólia itt is szignifikánsan vonzóbb volt, mint a vásznak. A fehér vászon egyáltalán nem, míg a fekete kis számban vonzotta csak a kérészeket. Ennek az volt az oka, hogy ez a fekete vászon kissé fényes (és poláros) volt. Az 1997-ben folytatott kísérleteink során az egyik kontroll felület egy másik, teljesen matt fekete vászon volt. A másik két tesztfelület egy fényes fekete műanyag fólia és egy matt fehér vászon volt. A fekete és fehér matt felületek nem vonzották a kérészeket, csak a fényes fekete műanyag felszín volt vonzó számukra. Azért, hogy demonstráljuk a rajzó kérészek erős vonzódását a fényes fekete műanyag fóliához, több alkalommal áthelyeztük a tesztfelületet úgy, hogy közben folyamatosan nagy számban rajzottak fölötte a kérészek. A fóliát lassan mozdítottuk el úgy, hogy felszíne mindvégig vízszintes maradt. A fekete műanyag fóliát 3-4 méterrel vittük távolabb az eredeti helyétől, miközben a rajzó kérészek mindvégig követték. Az aszfaltút, a patak és a tesztfelületek tükröződésipolarizációs tulajdonságai Ha elemezzük az aszfaltút különböző részeiről készített tükröződésipolarizációs mintázatokat és összehasonlítjuk azokat a hegyi patakról készített mérésekkel, akkor megállapíthatjuk: Az aszfaltúiról visszavert fény polarizációfokának és E-vektorának eloszlásdiagramja keskeny, a visszavert fény E-vektora alapvetően vízszintes irányú, és az aszfaltút világosabb és durvább felszínű foltjai ellenére a polarizációfok elég magas, pedig az aszfaltút száraz volt. Eső után is megmértük a nedves aszfaltút polarizációfokát, ami szignifikánsan magasabb volt a szárazénál. A patakfelszín fodrozódása miatt a polarizációfok és a polarizációs irány jelentősen változott a vízfelszínen helyről helyre, ami viszonylag széles closzlásdiagramot eredményezett. A vízfelszínről visszatükröződő fény Evektorai megközelítőleg vízszintes irányúak, de a fodrozódások miatt erősen különbözhetnek is ettől az iránytól. A fényes fekete műanyag fóliáról (55 %) és a nedves aszfaltról (51 %) visszavert fény polarizáció-foka volt a legnagyobb. A száraz aszfaltütról visszavert fény polarizáció-foka (31 %) még mindig elég jelentős volt, és sokkal magasabbnak bizonyult, mint a kissé fényes vászonról (15 %), a matt fekete vászonról (9 %), és a fényes fehér műanyag fóliáról (7,7 %) visszavert fényé. A matt fehér vászon (3,3 %) és a fényes alumínium fólia (3,2 %) gyakorlatilag polarizálatlan fényt vert vissza. A hozzávetőlegesen sík felületű, vízszintesen polarizált fényt visszaverő felületek miatt a száraz és nedves aszfaltütról, a fényes fekete és a fényes fehér műanyag fóliákról visszaverődő fény polarizációjának iránya nem különbözött szignifikánsan a vízszintestől. Milyen inger határozza meg döntően az astfaltutak kérészekre kifejtett vonzó hatását? Kísérleteink megtervezésekor abból indultunk ki, hogy a kérészek aszfaltutak fölött megjelenő reprodukciós viselkedését egy külső kémiai, hő vagy vizuális inger irányítja, ami vonzza ezeket a rovarokat. Az aszfaltút és a tesztfelületek között emberi szaglószerv nem volt képes különbséget tenni szagingerek alapján. A fekete és fehér fólia ugyanabból az anyagból, polietilénből készült, ezért a szaguk is ugyanolyan volt Ugyanezt elmondhatjuk a matt fekete és fehér vászonról is, amelyeknek a szaga szintén azonos volt. Az egyes aszfaltút részek között sem lehetett szignifikáns különbség a szagukat tekintve Ezért lehetetlen, hogy a szagingerek tették vonzóvá a fényes fekete műanyag fóliát és az aszfaltfelszínt a kérészek számára. Ezt támasztják alá más szerzők eredményei is (Schwind, 1991, 1995; Horváth & Zeil, 1996; Horváth et al., 1998), akik azt találták, hogy a vizet kereső rovarok vizuális ingerek alapján találják meg vízi élőhelyeiket, nem pedig szaglásukkal. Az aszfaltút különböző régióin és a tesztfelületeken nem volt különböző a hőmérséklet, ezért az aszfaltút simább és sötétebb részeinek és a fényes fekete műanyag fóliának a vonzó tulajdonságát nem lehetett a hőmérséklet hatásával magyarázni. Kísérleteink eredményei alapján az aszfaltút kérészekre gyakorolt erős vonzó hatását kizárólag optikai jelekkel tudtuk magyarázni: a visszavert fény színével, fényességével vagy polarizációjával. Mivel a fekete/szürke aszfalt valamint a kísérletben használt fekete, fehér és alumínium tesztfelületek a beeső fény teljes spektrumát visszaverik, és tükrözőképességük szinte teljesen független a fény hullámhosszától, ezért a szín szerepe kizárható a kérészek választásában A fényes alumínium fólia és a műanyag fóliák egy irányban, míg a matt vásznak diffúzán verik viszsza a fényt A tesztfelületek közül az alumínium fólia volt a legfényesebb, a fehér műanyag fólia és a fehér matt vászon kevesebb fényt vert vissza, de gyengébb fényviszonyok között a különbség nem volt jelentős. A fekete műanyag fólia és a fekete vásznak voltak a legsötétebbek. Ha a kérészek pozitív fototaxissal vonzódtak volna az aszfaltúthoz, akkor a fényes alumínium fólia, a fényes fehér műanyag fólia és a matt fehér vászon vonzotta volna őket leginkább. Miután ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, ezért a fotot&xis nem lehet az aszfaltnál tapasztalt vi-