Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
337 2. ábra. Klakroinvertebrata fajszám vizterenkénti alakulása a Duna hossz-szelvényében (1998) dupla cserélhető keretet kapott és így lehetőség van a különböző lyukbőségü hálók (pl. 720,450 pm) cseré)ére a terepen. Gyors csatlakoztatással bővíthető nyele (2-2,5 m -ig) alkalmassá teszi a mélyebb vizekben való használatra is. 1. ábra. Dunai vízállás, hőmérséklet, mintavételi periódusok (1998) Az eredmények értékelése A gyűjtött anyag elsődleges szétválogatása 17 rendszertan) csoportot, 10 csoport részletes határozása pedig 137 fájt eredményezett: Amphipoda (6), Bryozoa, Chircmomidae, Coleoptera (11), Diptera, Ephemeroptera (16), Gastropoda (27), Heteroptera (13), Hirudinoidea, Hydndea, Isopoda (2), Iamellibranchiata (10), Mysidacea (1), Odonata (13), Oligochatea, Platyhelminthes, Trichoptera (39). Az egyes rendszertani csoportok feuniszlikai eredményeit, a gerinctelen társulások tér-időbeli mintázatát a projektben résztvevők e kötetben szEreplö publikációiban lehet megtalálni (Nősek & Oertel 2000, Andrikovics & Kiss 2000, Csőrgits & Hufnagel 2000). A 10 feji szintig meghatározott csoport szakaszokra, vizterekre és egész évre (1998) vonatkozó fajszámait a 2. ábra mutatja be. A Duna főágában szigetközi elhagyott meder, a Budapest feletti (Medve-Surany), ill a Budapest alatti (Százhalombatta-Mohács) szakaszok sorrendjében - csökken az átlagos fajszám (20, 13, 9). A szigetközi főágban jelentős felületű új aljzatot képvisel a fenékküszöb az 1843-as fkm-nél (22 faj). Az "Öreg Duna" elterelés óta csökkent vízhozamú, feliszapolódó - 1835-1828 fkm közötti - szakaszán található a maximum 24-25 fajjal. Almásneszmélytől Tátig, a Budapest feletti szakaszra jellemző, átlag alatti értékeket látunk. Esztergomtól növekszik a fejszám, maximumát a Kismaros-Vác-Surany szakaszon a folyó jobb oldali feliszapolódó partján éri el. A Budapest alatti szakasz maximuma a Dunaújváros-Paks között jelentkezik, a minimum pedig a Rezét-Baj a szakaszon. Itt az aljzat kizárólag aprószemű és tömött kvarchomok. A Rczéti-Duna torkolatánál mindössze egy csigafej a Lithoglyphus naticoides került elő. A Szigetközben a főág és a hullámtér (Cikolai-mellékágrendszer) között kapcsolatot teremtő hallépcső a maga gyors ("riffle") és lassú ("pool") folyású szakaszaival egészen új víztípus. Alacsonyabb fajszám, de gyors, a hegyvidéki szakaszokra jellemző Ephemeroptera és Trichoptera lárvák jelentek itt meg már az üzembe helyezés első évében (Andnkovics & Kiss 2000). Relatíve a leggazdagabb volt fejokban a hallépcső legfelső, lassú folyású medencéje (15 faj). A főágtól távolodva - hullámtér, mentett oldal vizlerci irányban - ahogy az állóvízi jelleg dominánssá válik jelentősen emelkedik a fejszám. Maximumát a hullámtéren a Schisler-holtágban (33), a mentett oldalon pedig a Zátonyi-Duna 4-es mintavételi pontján (34), ill. a Lipóti morotvában éri el (35) Érdekes, hogy vízpóüást szolgáló Zátonyi-Duna kezdeti szakaszán (2-es mintavételi pont), erősen áramló körülmények között található a negyedik legmagasabb fejszám (32). A 3. ábra a feldolgozott rendszertani csoportokat, ill. fajokat mutatja a Duna főágában és a Szigetköz viztereiben a helyenkénti előfordulások csökkenő százalékában ábrázolva. Csoport szinten a Lamelhbranchiatak, Isopodak és Coleopterak hiányoznak a hallépcső teljes területéről, az utóbbiak a Budapest feletti és alatti szakaszról is. Az utóbbi szakaszon nem került elő Ephemeroptera és Odonata sem. A Szigetközi hullámtér és mentett oldal állóvizeiben - ahol jelentós makrofita állományok \annak minden csoport előfordult képviselőivel. DUNA főág CJ Q r £ C 2 2 2 ,k m S 1 i 3 1 S Szigetköz hallépcső hullámtér mentett oldal íiiiii SSöS ig főág Bp. felett ;ooíb<ad5<N* főág Bp. alatt to ül Q Q Q. a i 5 SI fÜ 0 d Q Z l|c|5|||||S| S I a 1 3 11113 Gastropoda Amphipoda Trichoptera Ephemeroptera Lamellibranchiata Mysidacea Isopoda Heteroptera Odonata Coleoptera Dicerogammarus víllosus Lymnaea peregra Corophium curvispinum Limnomysis benedeni Lithoglyphus naticoides Valvata píscinalis Dreissena polymorpha Blthynia tentaculata Lymnaea peregra Pisidium sp. Physa acuta Ancylus fluviatilis Jaera Sarsl Sphaerium corneu m SS9* rPA 3. ábra. Rendszertani csoportok és a leggyakoribb fajok százalékos előfordulása a dunai mintavételi helyeken (1998)
