Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

319 Halak hatása a cladocera plankton szerkezetére a Hídvégi-tóban Korponai János

1, Paulovits

2 Gábor, Mátyás Kálmán

1 és Tátrai István

2 'Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Kis-Balaton Üzemmérnökség, 8360. Keszthely, Csík F. sétány 1. 2MTA-Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany Bevezetés A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszert a Balaton vizének védelmében, a növényi tápanyagok visszatartására, így a tó eutrophizációjának csökkentésére hozták létre. A rendszer 1 üteme (KBVR I.) 1985-töl üzemel. A KBVR I. üteme sekély hipertróf tó (terület = 18 km

2, térfogat = 21 millió m\ átlag mélység = 1,14 m). Az I. ütem áramlási holtterében van a Kazettának nevezet víztér (felülete 3,50 km

2, átlag mélység 1,2 m), amelyet a külső tározó tértől függetlenül lehet üzemeltetni (Pomogyi 1993). A Kazettában 1991- és 1993-ban történt nagy halpusztulásnak köszönhetően a külső tározótér és a Kazetta hal állománya különbözik (Mátyás el al. 1995). Anyag és módszer Az 1991-1998 április és október közötti időszakban a KBVR I. ütemének három pontján kéthetente vettük a vízmintákat. 1991 és 1995 között. Zooplankton mintavételkor 10-20 I, teljes vízoszlopot reprezentáló vizet szűrtünk át 65 fim lyukbőségü plankton hálón, majd a helyszínen tartósítottuk 4 % formalin oldattal 1995-től kezdve a Zooplankton mintákat 13 1 térfogatú Schindler-Patalas plankton-csapdával vettük (egyet a felszínről és egyet a fenék közeléből) és szűrtük szintén 65 pm planktonhálón. A szűrt mintát alkohollal tartósítottuk. Az állatokat faj szintig meghatároztuk és a minta sűrűségétől függően annyi almintát számoltunk át, hogy a variációs koefficiens 10 % körül stabilizálódjon. Ha 100 egyednél kevesebb állat fordult elő, az egész mintát feldolgoztuk. 1991 és 1995 között a biomasszát az átlag súlyok, míg 1995-tól a súly-hossz regresszió alapján becsültük (Downing & Rigler 1984, Luecke 1992). 1996-tól megmértük a mintában előforduló első 30 db Daphnia galeata petés nőstény testhosszát (a fej csúcsától a héjtüske alapjáig) valamint a petezsákban lévő peték számát is feljegyeztük. A fitoplankton mintákat egyidőben vettük a Zooplankton mintákkal. A halállományt elektromos halászó eszközzel becsültük, minden évben kb 4 alkalommal Eredmények Az 1 ütem keleti és nyugati medencéjében a cladocera plankton biomasszája nőtt, de az évek során az éves átlagok a keleti medencében alacsonyabbak voltak, mint a nyugati medencében. A vizsgált periódusban a külső tározótérben cladocera plankton összbíomasszájában a nagy méretű cladocera fajok (Daphnia galeata, D. magna) domináltak, de 1994- és 1998-ban, keleti medencében a kis testű Bosmina longirostris volt uralkodó ágascsápú rákfaj. Az utóbbi években a külső tározótérben nagyobb mennyiségben megjelent a Diaphanosoma brachiurum és a Leptodora kindtii. A külső tározótér mind a keleti, mind a nyugati medencéjében a cladocera biomasszában növekvő trend volt megfigyelhető. A nagytestű cladocera fajoknak a fitoplanktonra történő hatását bizonyítja a inverz regressziós kapcsolat, amely azonban csak a nyugati medencében volt szignifikáns (p = 0,002) (1. ábra). 1. ábra A cladocera plankton és a fitoplankton változásai a Hídvégi-tavon (1991-1998) (Ny: nyugati medence, K: keleti medence. Ka: Kazetta). A Kazettában történt halpusztulás során, kb. 170 tonna (500 kg ha"') eziistkárás: (Carassius auratus) tetemet távolítottak el. 1992-ben a halpusztulást követően a nagy testű cladocera fajok (D. galeata, D. magna) biomasszája jelentősen megnőtt, míg a kistermetű fajok részaránya csekély volt. Az évek viszonylatában nem volt megfigyelhető sem, csökkenő sem növekvő trend a fitoplankton ill. a cladocera plankton biomassza változásaiban, de szignifikáns inverz kapcsolat volt a fitoplankton és a nagytestű cladocera fajok biomasszája között (p = 0,002). A zooplanktont fogyasztó halak hatását legjobban a Daphnia fajok testméretének változásával bizonyíthatjuk. Halak jelenlétében a petés nőstények testhossza csökken, míg a peteszám a táplálékkal való ellátottsággal hozható összefüggésbe. 1996-ban a petés D. galeata nőstények testhossza mind három ponton hasonló volt, a Kazettában azonban több petét tartalmaztak (Kolmogorov-Smirnov test, p < 0.001), ami mind három ponton hasonló halpredációs nyomást jelzett, viszont a Kazettában a tápanyag ellátottság jobb volt. 1997-ben a D. galeata nőstények testmérete a Kazettában volt a legnagyobb, míg a legkisebb keleti tározótérben (Kolmogorov-Smirnov teszt, p < 0.001), de a kevesebb petét hordoztak, mint 1996-ban. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a 1997-ben jelen-