Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
317 csupán 10-20 %-os, a kisvizes időszakokban azonban meg is duplázódhat, vagy megnégyszereződhet, akár az algaszámot, akár az a-klorofill koncentrációját nézzük (Dvihally et al. 1982, 1984, Bartalis et al. 1984). 1987-ben, amikor a Duna átlagos vízhozama 16 %-kal nagyobb volt, mint a sokéves átlag, az átlagos klorofill tartalom növekedése „csupán" 82 %-os volt (Kiss etal. 1991). Makovinská (1998, in press) 1994-1997 április-október között rendszeresen vizsgálta a dunacsúnyi tározó Pozsony- Somot] a közti szakaszát, mind a sodorhoz közel eső részeket, mind a csöndes vizű öblöket. Ezen a 22 km-es szakaszon az átlagadatok szerint 30 %-kal nőtt az a-klorofill koncentrációja. A csendes vizű, Somozával szembeni öbölre vonatkoztatva ez a növekedés 48 %-os volt (Makovinská 1998, in press, Kiss in press). A Rajka-Baja, ill. a Pozsony-Somoija közti adatokat összehasonlítva a dunacsúnyi tározóban az a-klorofill koncentrációval jellemzett trofitási szint növekedés várakozáson felül nagy volt. A szemléletesség kedvéért, bizonyos egyszerűsítésekkel a Rajka-Baja közli szakaszt tekintsük 400 km-esnek, az átlagos a-klorofill koncentráció növekedést 100 %-nak, a Pozsony-Somoija közti szakaszt pedig 25 km-esnek, az a-klorofill koncentráció növekedését 25 %-osnak. Ha szintén - egyszerűsítéssel - elfogadjuk, hogy a bősi vízlépcső megépítése előtt az említett két szakaszon a fitoplankton növekedési üteme megegyezett, akkor hajdan Rajka-Baja között 100 km-es szakaszra esett 25 %-os a-klorofill tartalom növekedés. Ha most Pozsony és Somoija között 25 km-es szakaszra esik ugyanilyen növekedés, joggal megengedhetjük azt a következtetést, hogy a bősi vízlépcső és dunacsúnyi tározó a Duna trofitási szintjét ezen a szakaszon jelentősen (négyszeresére) növelte. Ha nem Kiss et al. (1991), hanem Horváth és Tevanné Bartalis (1999) adataival hasonlítjuk össze Makovinská (in press) adatait, a növekedés „csupán" kétszeres. • A bősi vízlépcső és dunacsúnyi tározó üzembe helyezését követően szinte minden év februáijában a fitoplankton mennyisége gyorsan növekedni kezdett az 1 C°-os Dunában, és Gödnél márciusban a maximális értékek többször elérték, néha meghaladták az 30 000-50 000 ind ml' 1es egyedszám, 30-50 mg l"'-es biomassza, a-klorofill 90 pg l" 1). Jelentós növekedést figyeltünk meg Dunakiliti térségében is (Kiss & Genkal 1997, Kiss in press). A fitoplankton 85-90 %-át minden évben a Centrales rendbe tartozó kovaalgák alkották. Napjainkban tehát, ha a Duna vízhozama februárban kicsi, már ekkor olyan nagy egyedszámú fitoplankton jelenhet meg a folyó szigetközi és az alatti szakaszán, ami korábban csak több héttel később volt jellemző (Kiss 1985 a, Schmidt 1984, Tevanné Bartalis 1984 a, b, 1987). Gödi adataink összehasonlításakor jól látható az a különbség, ami a bősi vízlépcső üzembe helyezése előtti és utáni állapotra jellemző (/, 2. ábra). Ugyanolyan vízhozam mellett 1993 után mind februárban, mind márciusban nagyobb egyedszámú a fitoplankton mint annak előtte. Ez az exponenciális függvény egyenlete alapján is egyértelmű (február 197992: y = 35298e AÄ5i l*, 1993-98: y = 213936e'°' oá í™ március 1979-92: y = 85807e~ 00008 x, 1993-99:y = 22397 le A00lí x) ind ml" 1 r A=0,513 • A fitoplankton mennyisége s ezáltal a trofitási szint 2-4-szer nagyobb lehet a dunacsúnyi tározó csöndes vizű két déli öblében, mint az üzemvíz csatornában. A Mosoni-Duna ill. a vízpótló rendszer jelentős része az egyik ilyen déli öblözetból, a dunacsúnyi duzzasztó jobboldali legszélső részéről kapja vizét. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a MosoniDuna ill. a vízpótló rendszer által ellátott területek vízminőségét (Steficová 1998, Kiss in press). ind ml 100000 80000 60000 40000 20000 0 rí 500 1 500 2500 3500 m 3 s" 1 3500 m 3 s 1 1. ábra. A fitoplankton egyedszám változása a vízhozam függvényében (háromszög - 1979-92, kör - 1993-99 közti, gödi februári adatok) Fig. I. Relationship between the phytoplankton number and water discharge (triangle - data in February at Göd between 1979-92, circle 1993-99) • A Duna elterelését követően 1994 nyarán egy potenciálisan mérgező kékalga faj (Microcystis fios-aquae) mennyisége jelentós volt Dunakilitinél és Gödön (20 000 - 25 000 sejt ml" 1, biomassza 2,5-3,0 mg l" 1). Ugyanekkor a Centrales kovaalga fajok között, melyek a legabundánsabb algacsoportja a Dunának, egy meleg-sztenotermikus faj a Skeletonema potamos mennyisége 80 000 - 100 000 sejt ml"'-t ért el (ez 2-szer annyi volt, mint az eddig észlelt legnagyobb érték - Bothár & Kiss 1995). 2. ábra A fitoplankton egyedszám változása a vízhozam függvényében (háromszög - 1979-92, kör -1993-99 közti, gödi márciusi adatok) Fig. 2. Relationship between the phytoplankton number and water discharge (triangle - data in March at Göd between 1979-92, circle 1993-99) • A vízpótló rendszeren keresztül az Ásványi-Dunába, a Lipóti-morotvába ebből a nagyobb trofitási szintű vízből jut. A főági adatokkal összehasonlítva 1996-tól kezdődően mind az Ásványi-Dunában, mind a Lipóti-morotvában nagyobb volt a fitoplankton tömege. Ez azt eredményezheti, hogy az öreg Dunába visszajutó vizek (mint pl. az ÁsványiDunáé) tovább geijeszthetik, gyorsíthatják az alatta lévő folyószakasz eutrofizálódását (Kiss 1998). A vízpótló rendszer építése a folyamatos vízpótlás azt is eredményezte, hogy egyes korábbi mellékágak, morotvák eltűntek, vagy korábbi állapotuk jelentősen megváltozott (Fonásos-ág, Zátonyi.Duna, Lipóti-morotva), ami a szigetközi vízterek korábbi sokszínűségének visszaszorulását eredményezte (Ács & Buczkó 1994, 19%, Buczkó & Ács 1994, Kiss 1985 b, 1987 a, b, 1997, 1998, Németh 1987, Tevanné Bartalis 1978, 1987). Köszönetnyilvánítás Az utóbbi négy év kutatásai a KTM, KM valamint a T 016835 sz. OTKA anyagi támogatásával történtek. Irodalom Ács, E. & Buczkó, K. (1994): Comparative algological studies on the periphyton in the branch-system of the River Danube at Ásványráró (Hungary). 30. Arbeitstagung der LAD, Zuoz / Schweiz, p. 413-416. Ács, É. & Buczkó, K. (19%): The changes of relative importance value of periphytic algal taxa in Szigetköz section of River Danube (Hungary). - In: Berczik (Red.) Limnologische Berichte Donau 1996. Band. I: 441-446. MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót/Göd. Bartalis, É„ Dvihally, Zs. T„ Kiss, K. T. & Schmidt. A. 0984): Mit dem Sauerstoffgehalt zusammenhängende Untersuchungen in der mittleren Donau III. 24. Arbeitstagung der IAD, Szentendre 1984.1: 1-4. Bartalis, £., Dvihally, Zs. T„ Kiss, K. T„ Schmidt, A.. & Tomajka, J. 0987): Mit dem Sauerstoffgehalt zusammenhängende Untersuchungen in der mittleren Donau VI. /1986/. 26. Arbeitstagung der LAD. Passau/Deutschland. 1987. p. 330-334. Bothár, A. & Kiss, K. T. (1995): Änderungen des Phyto-, und Zooplanktons in der Donau bei Göd/Ungarn (1669 Strom Km) zwischen 1991-1994. Opuscula Zoologica Budapest, 27-28: 137-146. Buczkó, K. & Acs, E. (1994): Algological studies on the periphyton in the branch-system of the Danube at Cikolasziget (Hungary). Verh. Internat. Verein. Limnol., 25: 1680-1683. Császár, J. (1995): Tények a Duna vízminőségéről. - Hidrol. Közlöny. 75: 39-44. Dvihally, Zs. T„ Ertl, M„ Kiss, K. T„ Schmidt A. & Steßova, E. fl982): Mit dem Sauerstofíhaushalt zusammenhängende Untersuchungen in der mittleren Donau. 23. Arbeitstagung der IAD, Wien. p. 8-15.
