Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

280 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. fe

VF. 5. SZ. 4. táblázat A tegzes bolharák (C. curvispinum), a vándorkagyló (D. polymorpha) és az összes állatok egyedszáma a falapok felületére vonatkoztatva (ind, falap tti 2) ± standard deviáció, n= párhuzamos minták száma

. A mintavétel ideje Alul Középen Fent Parti kő 2. hét (júl.28.) C. curvispinum 29199 ±6707 n = 3 7451 ±3180 n = 3 3011 ± 2511 n = 3 38133 ±8013 n = 3 D. polvmorpha 129484 ±9763 n = 3 48339 ±7194 n = 3 14129 ± 10290 n = 3 4533 ±2444 n = 3 Össz-egyedszám 232924 ±5633 n = 3 93608 ± 13275 n = 3 32008 ±19130 n = 3 76133 ±7159 n = 3 4. hét (aug. 12.) C. curvispinum 52279 ±3133 n = 3 24711 ± 11907 n = 3 15427 n = 1 29467 ±13812 n = 3 D. polymorpha 331484 ±55838 n = 3 222354 ± 15464 n = 3 95274 n = 1 3767 ±1550 n = 3 Össz-egyedszám 424520 ±50776 n = 3 267301 ±3429 n = 3 157981 n = 1 64367 ± 5554 n = 3 6. hét (aug. 25.) C. curvispinum 8785 ±2172 n = 3 13534 ±8546 n = 3 2357 n = 1 D. polymorpha 150172 ±27989 n = 3 130270 ±58193 n = 3 5714 n = 1 Össz-egyedszám 207499 ±23353 n = 3 197119 ±90297 n = 3 22283 n = 1 A negyedik héten mind a kihelyezett falapokon, mind a kihelyezett köveken nőtt a vándorkagyló %-os aránya (52,29 és 83,17 % között változott), a tegzes bolharáké nem változott lényegesen. Jóval kevesebb vízipoloska petét találtunk (3,51 és 24,14 % között), sok üres peteburok mellett, főleg a vízfelszín közelében. Nyilvánvalóan kikeltek a vízipoloskák és elhagyták az alzatokat. A parti kövön a 2. hetihez hasonló dominancia viszonyokat találtunk, azzal az eltéréssel, hogy jóval több Dikerogammams sp (11,10 %) és árvaszúnyog lárva (21,32 %) volt a bevonatban. Az árvaszúnyog lárvák mennyisége a kihelyezett falapokon és köveken is nőtt a második héthez képest (0,65 és 2,53 % között változott). A kihelyezett alzatok közül a vízfelszín közelében levő köveken volt a legtöbb tegzes bolharák (36,76 %), fenékközeiben szignifikánsan kevesebb volt (12,82 %). Vándorkagyló tekintetében fordított a helyzet. A hatodik héten csökkent a vándorkagyló dominancia (22,09 és 72,05 % között változott), különösen a vízfelszín közelében (22,09 és 25,64 % között változott), nőtt a tegzes bolharák %-os aránya (17,05 és 73,91 % között változott), különösen a vízfelszín közelében (42,31 és 73,91 % között változott). A falapokon megfordult a rétegzettség a tegzes bolharák tekintetében. Amíg a második és negyedik héten fenékközeiben volt több tegzes bolharák, a hatodik héten a vízfelszín közelében lett több. A vízipoloska (Micronecta sp.) peteszám tovább csökkent (0,24 és 14,10 % között változott), az árvaszúnyog lárvák %-os aránya növekedett (2,22 és 5,77 % között változott). Meg kell említeni, hogy vízfelszín közelében csak a 2. héten tudtunk elegendő falapot gyűjteni (három párhuzamos), mert sok falap elveszett. A negyedik és hatodik héten csak egy-egy falapot gyűjtöttünk. Kezdetben mindkét domináns állatfaj lárvái és juvenilis egyedei népesítették be a kihelyezett alzatokat, amelyek később eg\Te nagyobbakká váltak. Ugyanakkor a part mentén mintázott köveken mind juvenilis, mind kifejlett állatok jelen voltak a kísérlet egész tartama alatt. A 4. táblázat a kihelyezett alzatokon megtelepedett állatok össz-egyedszámát és a két domináns faj egyedszámát mutatja. A vízfelszín közelében következetesen kevés az össz-egyedszám, valamint a vándorkagyló és a tegzes bolharák egyedszáma. A parti kő az egyedszámok tekintetében is lényegesen eltér a kihelyezett falapoktól. Diszkusszió A parttól 100 méterre kihelyezett természetes alzatok (falapok és kövek) vonzzák a vándorkagylót és a tegzes bolharákot, olyan vándorkagyló egyedszámokat produkálva, ami a parti köveken nem alakul ki. A vándorkagyló lárva kezdetben planktonikus életet él (floating veliger), majd átalakul un. "settling veliger"-é (Kirpichenko 1968), amely e faj túlnyomó többségét alkotja a kihelyezett alzatokon a második és negyedik héten. A tegzes bolharák a megtelepedés után lakócsövet épit, amiben védelmet talál a hullámveréstől és a ragadozó állatoktól. Ezért is tud megmaradni a vízfelszín közelében. A lakócsövet el tudja hagyni és szabadon úszik. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy ez a lakócső építő bolharák messze a partoktól ellephet minden vízbe helyezett tárgyat, tisztítva a vizet és haltáplálékként szolgálva. Az a fajta versengés a vándorkagyló és tegzes bolharák között, ami rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált a Balatonba kihelyezett kémcsőkeféken (Muskó és Russo 1998, 1999), és aminek eredményeképpen a kísérlet kezdetén domináns vándorkagylót kiszorította a tegzes bolharák a három hétig tartó kísérlet végére, a jelen kísérlet során kihelyezett falapokon és köveken nem alakult ki. Ennek egyik oka az alzat struktúrájában keresendő. Látható azonban, hogy a tegzes bolharák %-os aránya fokozatosan nő, a vándorkagyló %-os aránya viszont fokozatosan csökken a kísérlet előrehaladtával, tehát hosszabb távon érződik egy kiegyenlítődés a jelen kísérletben is, de lehet, hogy még hosszabb távon a tegzes bolharák kiszorítaná a vándorkagylót a falapokon és köveken. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi okozhatja a parttól 100 m-re levő alzatokon a kifejezett rétegzettséget, különösen a kísérlet első négy hetében akkor, amikor méréseink során nem tapasztaltunk a fizikai-kémiai paraméterek tekintetében rétegzettséget, kivéve az oldott oxigén tartalomban fennálló rétegzettséget, ez azonban nem olyan mértékű különbség, ami indokolhatná a megtelepedés rétegzettségét. Ugyanakkor a Balaton könnyen felkeveredik, s a vízbe bekerült detritusz ülepedése során fenék közelben több táplálékot találnak a detrituszt hasznosító állati szervezetek, mint a vándorkagyló és a tegzes bolharák. A vízfelszín közelében a hullámverés is ellene hat a megtelepedésnek. A Micronecta sp. viszont szilárdan hozzárögzíti a petét az alzathoz, úgy maradhat meg. A lárva a kikelés után hamarosan elhagyja az alzatokat. A parttól 100 méterre levő alzatokon megtelepedett állatok egyedszáma csak az első két héten tükrözte a bevonat mennyiségét, a negyedik héttől viszont nem, ekkortól valószínűleg a bevonatban megtelepedett állatközösség belső viszonyai határozzák meg az állatközösség összetételét. Erre utal az is, hogy a kísérlet 6. hetében kevesebb kagyló lárva telepedik meg. Jelen eredményeink rámutatnak arra is, hogy fokozottan kell foglalkozni a vándorkagylóval a Balatonban, mert a gerinctelen állatok közül ez telepedik meg legsikeresebben a vízbe bekerült különféle tárgyakon a parti öv nyílt vízzel határos részén. Ez a kagyló fontos víztisztító és haltáplálék szervezet, de a vízimadarak is szívesen fogyasztják. Ugyanakkor tömeges megtelepedésével a vízkivételi művek eltömődését is okozhatja. Eredményeink bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a part menti köveken a tegzes bolharák a legnagyobb egyedszámban előforduló élőbevonat lakó gerinctelen állat. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetet mondanak az alábbi támogatásokért: OTKA No. T019782, Miniszterelnöki Hivatal Balaton Projektje. Az alzatokat tartó állványok konstruálásában Csóka Miklós és Harmati Péter a kihelyezésénél dr. G.-Tóth László, Nagy Tamás, Marton Csaba és Harmati Péter volt segítségünkre, a mintavételezéseknél pedig a MITSZ Veszp-