Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
278 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. feVF. 5. SZ. Természetes alzatok benépesülési dinamikája a Balatonban Módszer és előzetes eredmények B. Muskó Ilona 1 és Görög Szilvia 2 '.MTA Balatoni Limnológiai Kutatóint., 8237. Tihany, 2Veszprémi Egyetem Biológiai Tanszék, 8200. Veszprém Kivonat: Falapokat (10 x 10 x 2 cm) és tenyérnyi köveket helyeztünk ki a Balatonba Tihanynál, a parttól 100 m távolságra (vízmélység: 2,5 m) olyan állványon, amelyen három szinten (fenékközeiben, középen és a vízfelszín közelében) fémkereteken lógtak a természetes alzatok. 1999. július 15-16-án helyeztük ki az alzatokat, amelyekről kéthetenként vettünk mintát búvárok segitségével. Megmértük a bevonat száraz tömegét, a bevonat a-klorofill tartalmát és a mintavételekkel párhuzamosan merített vízminta a-klorofill tartalmát. A Balaton rétegzettségére vonatkozóan három alkalommal hőmérsékletet, zavarosságot, oldott oxigént, vezetőképességet és pH-t mértünk fenékközeiben, középen és a vízfelszín közelében. 32 állatfajt és fajcsoportot különítettünk el, melyek közül a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) lárva és a tegzes bolharák (Corophium curvispinum) dominált, ez utóbbi kezdetben főként juvenilis példányokkal. A dominancia viszonyok eltértek a kétféle alzaton és a különböző vízrétegekben. A párhuzamosan mintázott parti köveken a tegzes bolharák dominált. Az alzatokon megtelepedett állatok egyedszáma csak az első két héten tükrözte a bevonat mennyiségét, később a bevonatban megtelepedett állatközösség belső viszonyai határozták meg az állatközösség összetételét. Az össz-egyedszám (ind. m" 2 falap értékben) a 4. hétig nőtt, majd a hatodik héten lecsökkent, 22300 és 424500 között változott, a vándorkagyló egyedszám 5700 és 331400 között, a tegzes bolharáké 2400 és 52300 között változott. A kezdeti erőteljes vándorkagyló dominancia a hatodik hétre mérséklődött, a tegzes bolharák egyedszáma pedig fokozatosan emelkedett. Eredményeink felhívják a figyelmet e két pontokaspikus eredetű inváziós faj jelentőségére a Balaton parti övében. Kulcssz. természetes alzat, benépesülési dinamika, vándorkagyló (Dreissena polymorpha), tegzes bolharák (Corophium curvispinum),. Bevezetés A sekélyvizű Balaton életében fontos szerepet játszik a parti öv, ahol a partvonal megerősítésére szolgáló kövek és egyéb parti építmények, a nádszálak és a hínárszálak bevonatában élő gerinctelen állatvilág az elsődleges termelés fontos felhasználója és továbbítója a halak felé (Ente és Sebestyén 1942), A bevonatban élő gerinctelen állatok meghatározó fajai az 1930-as években inváziószerűen idetelepült és azóta jelentős számban megtalálható tegzes bolharák (Corophium curvispinum) és a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) (Sebestyén 1934, 1938, Bíró és Gulyás \ 974, Muskó 1992, 1994). A tegzes bolharák és a vándorkagyló konkurenciáját mutatták ki a Rajnában, ahol az 1980-as évek elején megjelenő és rohamosan elteijedő tegzes bolharák kiszorította az ott korábban nagyszámban előforduló vándorkagylót (van der Velde és mts 1994). Mesterséges alzatra (kémcsökefék) betelepedő gerinctelen állatok vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy míg a Balatonban a 24 napos kísérlet kezdetén közel egyforma mennyiségben telepedett meg a tegzes bolharák és a vándorkagyló, később a vándorkagyló dominált, a kísérlet végén a tegzes bolharák szinte teljesen kiszorította a vándorkagylót a kémcsőkefékről, egyidejűleg ez a rákfaj alkotta az összes gerinctelen állat túlnyomó többségét (Muskó és Russo 1998, 1999). Más mesterséges alzat (csempe) benépesülése során is meghatározó jelentőségű e két gerinctelen állat a Balatonban (lakatos és mts 1997, Kozák és mts 1998). Jelen munkánk célja az volt, hogy meghatározzuk a bevonatlakó gerinctelen állatok megtelepedési sebességét, megállapítsuk a dominancia viszonyokat, a bevonat mennyisége és annak klorofill tartalma és a bevonatlakó állatok betelepedése közötti összefüggéseket. Célunk volt továbbá annak vizsgálata, hogy kialakul-e rétegzettség a természetes alzatok benépesülése tekintetében Anyag és módszerek Kétféle természetes alzatot helyeztünk ki a Balatonba: 10 x 10 cm felületű, 2 cm vastagságú fenyőfa lapokat, valamint a partról begyűjtött tenyérnyi köveket, amelyeket előzőleg tisztára súroltunk és megszárítottuk. A kövek pontos felületét a mintavételezések után határozzuk meg Annyi alzatot helyeztünk ki, hogy 4 alkalommal vehessünk három párhuzamos mintát. A falapokat megfelelő súlyú (kb. 140g) ólomnehezékkel láttuk el, hogy a vízben lógjanak. Az alzatokat vaspálcából készített fémkeretekre rögzítettük, amelyeket megfelelő állványhoz hegesztettünk úgy, hogy azok a vízfelszíntől 220, 150 és 45 cm-re helyezkedtek el (vízmélység: 2,5 m). Az állványt csónakhoz kötött uszályon vontattuk be a Balatonba, a parttól 100 m-re, csúcsához jelzöbóját rögzítettünk Az alzatok kihelyezésére 1999. július 15-én és 16-án ban került sor. Naponta mértük a vízhőmérsékletet partközelben. A kísérlet ideje alatt két alkalommal (aug. 5-én és szept. 10-én), majd a kísérlet utáni héten egy alkalommal (szept. 28.) környezeti paramétereket (hőmérséklet, zavarosság, oldott 0 2 tartalom vezetőképesség, pH) mértünk Honba U10 (Japán) vizminőségmérő műszer segitségével abból a célból, hogy információt kapjunk a víz rétegzettségéről. Július 28-án (2. heti minta), augusztus 12-én (4. heti minta), augusztus 25-én (6. heti minta) és szeptember 8-án (8. heti minta) vettünk mintát búvárok segítségével. A falapokra és a kövekre egyenként nylon zacskót húztak a búvárok, levágták és felszínre hozták a mintát (három párhuzamban) A köveket tartó keretek közül a középső tönkrement a vízben, ezért csak a fenék közeléből és a felszín közeléből tudtak 3-3 mintát venni. A mintavétellel párhuzamosan merített vízmintát is vettünk klorofill meghatározás céljából, valamint a parti kövekről is vettünk bevonatmintákat. 3 követ kiemeltünk a partra, ahol 10x10 cm-es felületről lekapartuk a bevonatot. Laboratóriumban a falapokról és a kövekről puha kefével lekeféltük a bevonatot és No 6-os planktonhálón keresztül GF/B üvegszűrőn előzőleg átszűrt vízzel lemostuk az állatokról az üledéket. A mosóvíz térfogatát feljegyeztük. Ismert mennyiségű mosóvizet (amely a bevonatot tartalmazza, állatok nélkül) GF/B üvegszűrön átszűrtük és a-klorofillt mértünk belőle Felföldy (1980) módszerével. A bevonat szárazsúlyának meghatározása céljából a fenti mosóvízből ismert mennyiséget GF/B üvegszűrön átszűrtünk és 60 "C-on 24 óráig tartó szárítás után mértük a szárazsúlyt. A lemosott állatokat 70 %-os alkoholban tartósítottuk, majd lehetőség szerint faji szintig meghatároztuk. Az Amphipoda rákokat kiválogattuk, hogy megmérjük a hosszukat a populáció analízise céljából. Eredmények Az átlagos vízhőmérséklet a kísérlet ideje alatt (júl. 28-tól szept. 8 között) 20,9 és 24,8 között változott (I. táblázat). A víz a-klorofill tartalma 3,63 és 4,94 mg m" 3 között változott, a legmagasabb értéket júl. 28án mértük (l.és 2. táblázat). A parttól 100 méteren mért környezeti tényezők közül csak az oldott oxigén tartalom és a zavarosság mutatott rétegzettséget (2. táblázat). A legtöbb bevonat általában a fenékközeiben levő falapokon települt meg, a legkevesebb pedig általában a vízfelszín közelében (/. táblázat). A parti köveken többszörös bevonatmennyiséget mértünk a kihelyezett alzatokhoz képest (/. táblázat). A falapokon megtelepedett algák a-klorofill tartalma a kísérlet ideje alatt különböző rétegzettséget mutatott (/. táblázat). A parti köveken mindig több a-klorofillt mértünk, mint a parttól 100 m-re kihelyezett falapokon. A talapokon levő bevonat a-klorofill tartalma (a bevonat %-ban kifejezve) a vizfenék közelében szignifikánsan kevesebb volt, mint középen és a vízfelszín közelében (/. táblázat), a kísérlet ideje alatt nem változott lényegesen Ez az érték a parti köveken szignifikánsan magasabb volt, mint a falapokon. Összesen 32 taxont (fajokat és állatcsoportokat) különítettünk el, melyek közül a vándorkagyló (Dreissena polymoprha) lárvái és juvenilis alakjai domináltak (3. táblázat), a dominancia viszonyok függtek a kísérleti időtől és rétegzettségtől. Emellett a tegzes bolharák (Corophium curvispinum) jelentős számban telepedett meg a kihelyezett alzatokon A parti köveken eltérő dominancia viszonyokat találtunk A második héten a vándorkagyló mellett igen sok vízipoloska (Micronecta sp.) pete települt meg a falapokon (3. táblázat). Szignifikánsan több vándorkagyló és tegzes bolharák telepedett meg fenékközeiben, mint a vízfelszín közelében. A kihelyezett köveken fenékközeiben különösen sok vándorkagyló telepedett meg (3. táblázat). A köveken szignifikánsan több tegzes bolharák telepedett meg, mint a falapokon, különösen a vízfelszín közelében. A parti köveken a tegzes bolharák dominált.
