Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
4. szám - Szalay Tímea: GIS alkalmazása a Pécselyi-medence vizes élőhelyeinek állapotfelmérésében és fenntartásában
238 GIS alkalmazása a Pécselyi-medence vizes élőhelyeinek állapotfelmérésében és fenntartásában Szalay Tímea Veszprémi Egyetem Zoológia Tanszék 8200. Veszprém Egyetem u. 10. Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés Egy számitógépes információs rendszer - GIS (Geographical Information Systems) - segítségével a Szerző kialakította a Pécselyi-medence digitális adatbázisát, amely mindenki számára hozzáférhető módon szolgálhatja a medence védelmét. Lehetőségei a vizes élőhelyek állapotfelmérésében, a felmerülő problémák kezelésében, az esetleges következtetések, megállapításokban rejlenek. Élve az adatbázis adta lehetőséggel, a tanulmány adott időintervallumot (1858-1983) kijelölve három vizes élőhelyen megvizsgálta az esetleges területi változásokat. Következtetésként általános törvényszerűséget nem lehetett felírni, de megállapítható volt, hogy némely vizes élőhely területe a vizsgált időtartományban drasztikusan csökkent vizes élőhely, térinformatika, területcsökkenés. Ilamag Egyes becslések szerint a Föld felszínének 3-6 %-án vizes élőhelyek alakultak ki, amelyek életteret nyújtanak számtalan növény- és állatfaj számára (Lakatos, 1994). Jelentős szerepet játszanak továbbá a part-szakaszok stabilizációjában, az áradások mérséklésében, a tápanyagok visszatartásában. A mocsarak lecsapolásával, a vízfolyások szabályozásával, a "vízrendezés"-ek során azonban számos élőhely veszett el, alakult át "hasznos" területté. He frier és Brown (1984) szerint az USA DK-i területein az 1950-es és 1970-es évek között mintegy 150 000 ha/év ütemben, míg 1974 és 1983 között 100 000 ha/év sebességgel tűntek el a vizes élőhelyek a fokozódó területigénynek köszönhetően. A hazai helyzetkép is kedvezőtlen, holott számos védendő, értékes víztér vagy vizenyős terület őrzi a régi vízi világ emlékét. Ezek számbavétele, megmentése, megőrzése a természetvédelem fontos feladata. A terület megfelelő kezeléséhez, védelméhez mindenek előtt tisztában kell lennünk a védendő területek elhelyezkedésével, kiterjedésével. A megfelelő kezelés igénye tehát szükségessé teszi a létező vizes élőhelyek, típusok definiálását, méretük, eloszlásuk meghatározását. Ezek a tevékenységek (az előbbi a vizes élőhelyek osztályozása, az utóbbi azok leltározása) értékes ezközként szolgálhatnak a szakemberek számára. A mintaterület Vizsgálódásunk középpontjában a Pécselyi-medence áll, amely a Dunántúli-középhegység nagytáján belül a Bakony-vidék középtáj részét képező Balaton-felvidék és Kismedencei-kistájcsoport része. E szubrégió egyik legjellemzőbb része a Pécselyi-medence kistáj. A vizsgált terület magába foglalja Balatonszölöstöl Dörgicséig, valamint Barnag és Tótvázsony határától Örvényes és Balatonudvari térségéig húzódó területegységet (1. ábra) A ÉK-DNY irányban húzódó mészkő dombok változatos tájképű medencét zárnak közre, melyben a nagy hányadú művelés alatt álló földterületek (szőlő, kaszálók, szántóföldek) mellett jelentős mennyiségben találhatunk viszonylag - eredeti állapotban megmaradt vegetációjú élőhelyeket is (xerotherm sziklagyepek, magassásos mocsarak). Ezen területek élőhelyet biztosítanak számos ritka, ill. védett növény- és állatfajnak (Szendi és tsai,1998). Kisdőrgicsc Viszoly Dőrgicsc Pccselyi-medence Bi l, (onfüre d örvényes 1 Balatonudvari BALATON Tihanv 1. ábra A Pécselyi-medence területe A medence gazdag kis patakokban, a medence alján elhelyezkedő vizes, mocsaras területekben (2. ábra) A terület főbb vizes élőhelyei: Diós i-rét, Kövesi-rét, Nagyrét, Kistó, Nagy-tói rét, Varjaskút, Bartarét, Bodonkút, Sötét-rét, Bozóti- rétek, Tóhegyi-rét A felhasznált térképek A vizes élőhelyek kiteijedésének megállapításához lehetőségként kínálkoznak a széleskörben is egyszerűen alkalmazható térképek. Ezen, mindenki számára egyértelmű adatforrások, ősidők óta az emberiség érdekeit szolgálták specializálódva az igényekhez. A területhasználati kérdésekre napjainkban a különböző topográfiai térképek
