Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

4. szám - Veress Márton: Adalékok karr-vályúk működéséhez

207 Adalékok karr-vályúk működéséhez Veress Márton Berzsenyi Dániel Főiskola, 9701. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. Kivonat: Vízáramlást figyeltünk meg kevés csapadékhullást követően a Héttó-völgy (Júliai-Alpok) egy mintaterületének vályúiban Különböző áramlási jelenségeket ismertünk fel a vályúkban áramló vízben: a sodorvonal kilendtllést, az örvények kialakulását a vályútalpakon, és vízfilmekét a vályútalpak lépcsőin. Az áramlási jelenségek létrejötte függ a vízmennyiségtől. A vízmennyiség függ a lejtó hosszától. Az áramlási jelenségek hozzák létre a vályúk különböző formáit. A sodorvonal kilendülések az aláhajló falakat, az örvények a vályútalpak medencéit, a vízfilm bevonatok a kagylós felületeket alakítják ki Kulcsszavak: sodorvonal kilendülés, örvény, vízfilm, vályútalp lépcső, aláhajló fal, vályútalp medence, kagylós felület 1. Bevezetés A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Természetföldrajzi Tanszékéről 5-6 éve kutatjuk a magashegységi karrokat az Alpok különböző részein (

Totes Gebirge, Dachstein, Asiagói-fennsik) E munkát kiterjesztettük a Júliai-Alpok területére (Héttó-völgy) is, ahol a terepi vizsgálataink 1999. augusztus 16-22. között történtek. A Héttó-völgy karsztosodás, tömegmozgások által jelentősen átalakított gleccservölgy. A közel É-D-i irányú völgy triász, főleg dachsteini mészkőben alakult ki. Talpán azonban helyenként a triász mészkőbe ékelődött júra mészkövek is előfordulnak. A keleti irányba dőlő rétegeket a jég lépcsősen pusztította le. Ezért a völgy talpán réteglépcsők sorozata alakult la. A réteglépcsők nyugati rétegfejes oldala meredekebb, míg keleti réteglapos oldala a lankásabb. A nyugati völgyoldalban az egymás felett sorakozó réteglap részleteket keletről aláhajló rétegfejes felületek különítik el egymástól. Mind a réteglapos, mind a rétegfejes lejtők karrosodás által erőteljesen átformálódtak. A völgy karsztos formakincse Kunaver (1973, 1984) munkáiból jól ismert. A magashegységi főbb karros formák az alábbiak: saroknyom-karr, hasadék-karr, rács-karr, kürtő-karr, madáritató-karr, lejtö-karr (Jennigs 1985, White, R W. 1988, Ford, D. C - Williams, P. W. 1989). A lejtö-karrok lejtő-irányba képződött különböző méretű és morfológiájú oldódásos barázdák együttesei. A kisebbeket és nem lefolyástalanokat rovátkáknak (rillenek), a nagyobbakat és többnyire lefolyástalanokat barázdáknak (csatornák, vályúk, rinnen, runel) nevezik. A rovátkákból álló karr a rovátka-karr, a barázdákból vagy vályúkból álló a barázda-karr (Bögli, A. 1976, White, R W. 1988, Ford, D. C-Williams, P. W. 1989, Balázs D 1990) Veress M. (1995) szerint a vályúk lehetnek I. (szélességük és mélységük 1-2 dm-nél nagyobb), II. (szélességük és mélységük 1-2 dm-nél kisebb) és III. (szélességük és mélységük 1-2 cm-nél kisebb) típusúak. A vályúk fenti szerző szerint lehetnek egyszerűek és összetettek. Előző esetben a vályú csak I., II. vagy III. típusú. Utóbbi esetben az I. típusú vályúban II., vagy gyakrabban III. típusú fejlődik ki. (Előfordul, hogy az I. típusú vályúban II., és ez utóbbiban még egy III. típusú vályú is jelen van). Az esővíz-barázdákban a vízáramlás lamináris, a vályúkban turbulens (

Jennings 1985). A Totes Gebirge hegységben korábban végzett megfigyeléseink szerint csapadékos időszakban csak a III. típusú vályúk talpán áramlott víz. Ez a megfigyelés, s mivel az I. típusú vályúk szélessége és tápláló területük nagysága egy Totes Gebirge-i mintaterületen végzett vizsgálat adatai szerint nincs kapcsolat (Szunyogh G.-Lakotár K.Szigeti I. 1998), arra utalhatnak, hogy a vályúk szélesedése a vályú-lejtőkön lefolyó víz oldó hatására történik. 2. A vályú-működés néhány sajátossága a Héttóvölgy egyik mintaterületén 1999. augusztus 20-án a Celo (2227 m) és a Vogel (2348 m) csúcsok alatti mintegy 500 x 500 m kiteijedésű 20-40° közötti dőlésű karros odott, növénytelen, réteglapos (becsült magasság: 1900-2100 m közötti) felszínen (IV. jelű terület) folytattunk adatgyűjtést. Jelmagyarázat: la. aláhajló lépcső, lb. lankás lépcső, lc. függőleges lépcső, 2. kisméretű kagylók, 3a. medence, 3b. medence üstökkel, 4a. üst, 4b. uvalás üst, 4c. összetett üst, 5. kőtörmelék a.) A terület vályúinak morfológiája A IV. jelű területen (l.kép) a lejtőkarros formakincs az uralkodó. A nagyméretű vályúk (némelyik mélysége az 1 m-t is meghaladta) talpa tagolt (1. ábra). Ezeket egymástól néhány dm-re, vagy m-re elhelyezkedő cm-es, dm-es magasságú lépcsők tagolják (2. kép) A lépcső homlokok többnyire függőlegesek, de lehetnek lankásak, vagy túlhajlóak is. A túlhajló, vagy függőleges homlokokon olyan felületek figyelhetők meg, amelyeket 1-2 cm-nél kisebb átmérőjű és mélységű kagylós bemélyedések tagolnak. A lépcsők közötti vályútalp részletek kis lejtésűek. E szakaszokon gyakoriak a vályútalp szélességű, a vályú csapásirányába megnyúlt 1-2 dm-es kiteijedésű medencék (2. kép) A medencék nem tévesztendők össze a más magashegységi területek vályúinak talpán előforduló madáritatókkal. A medencékben többnyire sorban elrendeződő 12 cm-es átmérőjű és mélységű bemélyedések (továbbiakban üstök) sorakoznak (2. kép). Az üstök egymásba kapcsolódhatnak, ill. összetettek is lehetnek. Az üstökben gyakran törmelékdarab, vagy törmelékdarabok találhatók. A Héttó-völgy, és más magashegységi karrok kis lejtésű, rövid lejtőinek vályú-talpai sokkal kevésbé tagoltak. Hiányoznak a medencék, a lépcsők, ha vannak, kisebbek (a III. típusú vályúkra jellemzők). Ugyanakkor a III. típusú vályúk talpát gyakran tagolhatják kagylós bemélyedé-