Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Thoma Frigyes: Bójákon úszó szeleplemezes párolgásmérő
175 A bójákon úszó szeleplemezes párolgáscsökkentő berendezés nyersanyagai és azok helyi anyagokkal való helyettesítése, mint a fejlődő és elmaradott országok problémája Thoma Frigyes 1026. Budapest, Bimbó u. 190-192. Kivonal: A párolgáscsökkentés alkalmazása és széleskörű elterjedése - az irodalmi adatok tükrében - azt mutatja, hogy ezt a vízkonzerválási (megóvást) módszert a gyakorlatban ma még csak a fejlett országokban használják. Ellentétben a fejlett országok esetével, a fejlődő, főleg az elmaradott országokban, - amelyek arid területe jóval nagyobb a fejlett országokéval - a szerző nem találta a szakirodalomban komolyabb nyomát a vízkonzerválásnak, a párolgáscsökkentés gyakorlati alkalmazásának. A párolgáscsökkentő berendezés tervezésénél a fö hangsúlyt az illető országban található és minél olcsóbb nyersanyagnak a felkutatása (előállítása vagy termelése) kell, hogy kapja Ezt a nyersanyag-helyettesítést kívánja a jelen cikk bemutatni Kulcsszavak: párolgásmérés, párolgáscsökkentés, mérőeszközök. Bevezetés A párolgáscsökkentés alkalmazása és széleskörű elterjedése - az irodalmi adatok tükrében - azt mutatja, hogy ezt a vízkonzerválási (megóvási) módszert a gyakorlatban ma még csak a fejlett országokban használják. Ilyen gyakorlati eredményekről az utóbbi években amerikai (2,3), izraeli (4), ausztráliai (1), kanadai (5), dél-afrikai (2), és magyar (8) -beli szakemberek számoltak be. A hivatkozott tanulmányok szerint, az alkalmazott módszerek ill. nyersanyagok a következők voltak: (1) azbeszt-fedés; (2,6) tutaj szerkezet; (3,4) habszivacs fedés; (8,9) bóján úszó szeleplemez szerkezet Ellentétben a fejlett országok esetével, a fejlődő, föleg az elmaradott országokban, - melyek arid területe jóval nagyobb, de legalábbis egyenlő nagy a fejlett országokéval, - a szakirodalomban komolyabb nyomát a vízkonzerválásnak, a párolgáscsökkentés gyakorlati alkalmazásának nem találtunk. Az előzőekben vázolt nyilvánvaló ellentét - az elmaradott ill. fejlődő országok hátrányára - több körülményre vezethető vissza. Ezek közül a két legfontosabb: 1. A korszerű párolgáscsökkentési módszereknél az alkalmazott nyersanyagok túlnyomó részt olyan anyagok (műanyagok), amelyek alapanyagához valamiféle üzem (műanyagot előállító gyár) műanyag üzemmel kapcsolatos mellékterméket szolgáltató üzemegység, stb. tartozik. Márpedig az elmaradott országokban az ilyen üzemek sokkal ritkábbak, mint a fejlett országokban, vagy egyáltalában nem is fordulnak elő. 2. Az elmaradott országok közép- és felsőoktatási rendszereiben - a gyakorlat mai állása szerint - a vízkonzerválással kapcsolatos kérdéseket még nem tárgyalják, vagy meg sem említik. A szakemberek ott még nem ismerték fel problémájukat, sem a kérdés fontosságát. A megoldási lehetőségekről pedig így egyáltalában nincs tudomásuk. Rátérve a bójákon úszó szeleplemezes párolgáscsökkentési módszerre, - ha segíteni kívánunk, elsősorban a fejlődő országokban való elterjedésére, - olyan szerkezeti megoldásra lenne szükség, amelyhez a szükséges anyagok ezen országokban megtalálhatók lennének. Röviden megfogalmazva: a párolgáscsökkentő berendezés tervezésénél a fö hangsúlyt az illető országban található és minél olcsóbb nyersanyagnak a felkutatása (előállítása vagy termelése) kapja és csak ennek ismeretében foghatunk neki a tervezéshez Ezt az ú.n. "nyersanyag-helyettesítést" kívánjuk jelen cikkünkben konkrét példa segítségével bemutatni Tárgyalás Az egyes alkatrészek és azok javasolt anyagai A szeleplemezes párolgáscsökkentő berendezés főbb alkatrészei a következők szerint sorolhatók: 1. Bóják (anyaga: alumínium, műanyag, ill. helyettesítésként bambusznád), 2. Szeleplemezek (anyaga: alumínium, műanyag éspedig lemez ill. fólia formában); 3. Kapcsoló szerkezetek (anyaga: alumínium, műanyag, ill. helyettesítésként bambusznád); 4. Kihorgonyzások (anyaga: műanyag éspedig fonott, ill. sodort műszálkötél formájában). A felsorolt alkatrészek közül nyersanyag szempontjából a legnagyobb gondot a bóják és azok egymáshoz kapcsolása, valamint a szeleplemezek okozzák. Az alábbiakban táblázatszerűén állítottuk össze a felsorolt alkatrészek különféle tulajdonságaival (fizikai, szilárdsági, ragaszthatósági/hegeszthetőségi, öregedési/korróziós, hőmérséklet-türő, ár és beszerezhetőséggel) kapcsolatos értékeket ill. követelményeket Az alkatrészekre és azok választott anyagaira ható külső erők Az egyik legfontosabb kérdés a szerkezetre ható külső erők helyes felbecslése, kiválasztása: 1. A trópusi zuhogó - saját tapasztalatom szerint még inkább ömlő - esővíz okozta „q" megoszló terhelés nagysága, valamint az alkalmazandó „r" dinamikus tényező értéke. Javasolt értékek, q = 30,0 kg/m 2; r = 1,2 (mediterrán régiókban); r = 1,4 (trópusokon). 2. Az ú.n. homokviharok (pl.: afrikai „harmattán") alkalmával fellépő szélerő nagysága. Javasolt szélnyomás, q' = 40,0 kg/m 2 (mivel a talaj felett 2 méterre földközeli szélnyomásról van szó); dinamikus tényező: r' = 1,6) A javasolt anyagok jellemzői, szilárdsági értékei A szerkezet egyes elemeinél alkalmazásra kerülő anyagok (alumínium, műanyag, bambusz) minőségi jellemzőire és szilárdsági értékeire vonatkozólag az alábbi 1. 2. és 3. táblázatokat adjuk közre: