Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Vasvári Vilmos: A tárolási tényező meghatározása nyomásszint és légnyomás ingadozási adatokból

VA S VÁ RJ V.: A tárolási tényező meghatározása 171 - A nyomásszint változáshoz pozitív előjelet rendelünk, ha a nyomásszint emelkedik, ugyanakkor a légnyomás válto­záshoz szintén pozitív előjelet rendelünk, ha a légnyomás süllyed. -Ha a légnyomás az adott idő-intervallumban konstans marad, akkor a hozzátartozó nyomásszint változást nem vesszük figyelembe, mivel ezt a nyomásszint változást nem a légnyomás okozta. - Ha a nyomásszint változás és a légnyomás változás azo­nos előjelűek, akkor a nyomásszint változást a nyomásszin­tek addigi összegéhez adjuk, ellenkező esetben abból kivon­juk. A fenti összegzés-kivonás szabály által biztosítjuk, hogy más, a légnyomáshoz járuló, a nyomásszintre ható zavaró hatások statisztikai középértékben kiesnek a légnyomástól független nyomásszint változások összegzésénél, és így a légnyomás hatékonyság értékét nem hamisítják meg. - A légnyomás változásokat minden esetben a légnyomás összeghez adjuk. Ez a statisztikai módszer a (16) egyenlet felhasználásával biztosítja a trendtől és egyéb nem szisztematikus zavaró ha­tásoktól mentes légnyomás hatékonysági érték kiszámítását. A nyomásszint változások esetenkénti kivonása ugyan egy kissé cikk-cakkos összeggörbét eredményez, amelyre a lég­nyomás hatékonyság egyenesét, mint kiegyenlítő egyenest il­lesztjük. Természetesen, ennél a módszernél is arra kell ü­gyelnünk, hogy magában a kútban, illetve annak szomszéd­ságában vízkivétel okozta jelentős behatás nem fordulhat e­lő. A Clark féle módszer alkalmazásának feltétele olyan idő­egység választása, amely a légnyomás és nyomásszint válto­zásokat jellemzi. Clark két órás intervallumokat javasolt, a­mely azonban az alábbi nehézségeket és hátrányokat rejti magában: A talajvíz megfigyelések általában havi rajzoló mérce la­pokon kerülnek feljegyzésre, ahol kb. fél milliméter felel meg egy órának. Megadhatók ugyan két órás értékek, de e­zeknek a tényleges időbeli pontosságát nem lehet biztosítani. Ha pedig a nyomásszint mérés időbeli pontatlansága több mint egy intervallum hosszra tehető, a fentiekben leirt mód­szer felmondja a szolgálatot a légnyomás hatékonyság pon­tos meghatározására. A Clark féle módszer alkalmazásának bemutatására szánt példában az egy napos időintervallumot vesszük a számítás alapjául. A légnyomás ingadozások ugyanis 12 órás perió­dust mutatnak. A Nap és a Hold vonzása ugyancsak félna­pos periódusidővel befolyásolja a nyomásszint idősort, és az árapály okozta ingadozások a légnyomás ingadozásokkal így 14 napon át fázisban, majd az azt követő 14 napon ellentétes fázisban vannak. A mércét érő hőmérséklet ingadozások pe­riódusa is egy nap. További problémát okoz, hogy a légnyomást rendszerint nem a kút közvetlen környezetében méijük, ezért egy távo­labbi légnyomás mérőhely relatív légnyomás ingadozásait kell a számításba bevonnunk. A mai modern mérőműszerek alkalmazása esetén termé­szetesen más a helyzet, hiszen ezek digitális adatrögzítési technikával, megfelelően nagy tárolókapacitással, akár egy mérési rendszerben egyesítik a vízszint és a légnyomás nagy felbontású rögzítését. Ausztria Stájerország ( Steiermark) tar­tományában 1996 óta áll kipróbálás alatt a német OTT cég Orphimedes nevű mérőműszere, melynek működési elve a­zon alapul, hogy a mérendő vízoszlop nyomásával a talajvíz­be engedett műanyag csőbe pumpált levegő (túlnyomás) tart egyensúlyt. A dugattyús szivattyút elektromotor hajtja, és egy nyomásmérő cella veszi fel, majd továbbítja az értéket az adatgyűjtőbe. Az adatgyűjtő több, mint 11 ezer értéket képes tárolni, így a mérési intervallum 15 perc és 24 óra között vál­takozhat. Hasonló tároló kapacitással rendelkezik a Thali­medes mérőműszer, amely úszós-ellensúlyos mérési elven működik. Itt az úszókerék mozgása kerül digitális rögzítésre, s a beépített RAM gyűrűs tároló egység raktározza az adato­kat. A tárolási tényező számítása a légnyomás hatékonyságból A (2) egyenlet a következő alakra hozható: f \ S = pg-mnß- 1 + -^­l n-ß. (17) ahol az utolsó tényező a légnyomás hatékonyság reciproká­val egyezik meg, vagyis = pgmnß--^— BE (18) A vízvezető réteg vastagságát geofizikai fürólyuk-szelvé­nyekből (illetve azok kombinált alkalmazásával mint pl. saját potenciál SP, látszólagos fajlagos ellenállás ES, természetes gamma sugárzás GR) olvashatjuk ki. A hézagtényezőt u­gyancsak geofizikai fúrólyuk-szelvényekből vagy mintavétel útján laboratóriumi módszerekkel határozhatjuk meg. A víz sűrűsége és térfogatváltozási tényezője kis mélységek esetén nagyobb hiba elkövetése nélkül gyakorlatilag a p » 1000 kg/m 3 ill. ß * 4,8-10"'° m 2/N értékekkel helyettesít­hető, míg nagyobb mélységek esetén a hőmérsékleti- és nyo­más-viszonyoknak megfelelően táblázatokból ill. grafiko­nokból olvashatók ki pontos értékeik. (3. és 4. ábra). -*— ctírmpoWl 3. ábra: A víz térfogatváltozási tényezője a nyomás és a hőmérséklet függvényében (Stober, 1994)

Next

/
Oldalképek
Tartalom