Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Tóth Gábor: A Mura szabályozása (1867–1880) – a Zala megyei közgyűlés jegyzőkönyvei alapján
166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 3. SZ. beavatkozni, amivel a stájer vízügyi szervek a 80-as évekre végeztek is. Ez a szabályozás érintette a folyók magyar szakaszának hidrogeográfiai jellemzőit, ezért elkerülhetet4. ábra. A Mura az osztrák-magyar határon 9 1867. júniusában a megyei közgyűlés bizottságot rendelt ki Murahely térségébe. Ezen a helyen a Wernsee település által ásott csatornát tekintették meg. A szemle eredményét összevetve az Országos Építészeti Igazgatóság által korábban benyújtott tervekkel, a csatorna betemetése mellett döntöttek, amelyet a közmunka terhére hajtottak végre (•/. ábra). A határt nem a folyó sodorvonala vagy középvonala képezte, ezért nem lehetett átmetszést létesítem anélkül, hogy a szabályozást végző hatóság ne érintette volna a másik ország területét. Ez volt az eredményes szabályozás legnagyobb akadálya. Egy évvel később a megyei közgyűlés felirat formájában kérte, hogy a minisztérium egyeztesse a stájer hatóságokkal a tervezett munkálatok jellegét és időpontját 4 0. A közvetlen kapcsolatok létesítése a megye, illetve az osztrák tartomány között minden bizonnyal gyorsabb eljárást tett volna lehetővé. A határfolyókon azionban kizárólag a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium irányításával lehetett mederszabályozást végezni. 1869 novemberében értesülhetünk az első érdemleges munkáról. Wernsee és Murasziget között csatornát ástak, melynek a tervek szerint még abban az évben el kellett volna készülnie 4 1. Stájerország és Zala vármegye közösen is készített egy átmetszést a hozzá tartozó zárgáttal együtt, melynek befejezési határideje 1870. februátja volt. Az iratok feldolgozásában nagy szerepe lenne a műszaki leírásoknak és a tervrajzoknak, ezek azonban nem maradtak fenn a Megyei Levéltár gyűjteményében. Emiatt a közgyűlési jegyzőkönyvekben betűvel jelölt átmetszések azonosítása még várat magára. A munkálatok elhúzódása miatt pótköltségvetést kellett készíteni, melynek feladata Hetényi Ferenc megyei másodmérnökre és Mocsáry János szolgabíróra hárult. 42 Jelentésükben arra is felhívták a figyelmet, hogy a tavasz végi hóolvadás tovább akadályozhatja a munkálatokat és veszélyezteti a félkész védmüveket, ugyanakkor Murasziget község elzárkózott a többletköltségekhez való hozzájárulástól 4 3. Az áradás és a túl magas vízállás még augusztusban sem tette lehetővé az átmetszések befejezését. Hetényi Ferenc, aki mindvégig felügyelte az itt folyó munkálatokat, 171 forintot igényelt a munkások túlsó partra való szállításához. Ezt az összeget a fennmaradó eszközök értékesítéséből fedezte 4 4. Zala vármegye kötelessége az i3l rZML. XV/3. a. 136 4 0 ZML. IV. 252. a. 1868 november / 954. 4 1 ZML. IV. 252. a. 1869. november /457. 4 2 ZML. IV. 252. a. 1870. február / 116. 4 3 ZML. IV. 252. a. 1870. május / 262. 4 4 ZML. IV. 252. a. 1870. augusztus / 313. ratokban C-D néven említett átmetszés elkészítése volt, amelyet teljesítettek, ezzel a munkálatokat a megyei mérnök befejezettnek tekintette. Ebből az iratból kiderül, hogy a stájer és magyar szervek nem végezték összhangban a szabályozást, s a költségek viselése körül is nézeteltérések merültek fel. Ugyanis a munkálatok során történt terv-módosításokat csak a minisztériumok közvetítésével lehetett eljuttatni a másik félhez. Ezt a hosszadalmas ügyintézést azonban nem szívesen vállalták a mérnökök. Az átmetszések befejezése 1871 májusában került újból napirendre, amikor a minisztérium kérte, hogy egy bizottság vizsgálja ki a munkálatok folytatásának lehetőségét. A minisztérium a küldöttségbe delegálta az Állami Építészeti Hivatal mérnökét is, akinek azt kellett megvizsgálni, hogy az eredeti tervek milyen módosításokkal folytathatók 4 Mivel novemberig nem történt említésre méltó esemény a Murahely-Murasziget közötti folyószakaszon, az Osztrák Belügyminisztérium átirattal fordult a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz, amelyben kérte a megyét a befejezetlen átmetszés és zárógát elkészítésére. Ezek hiányában ugyanis az addig létesített csatornát is veszély fenyegeti. Csutor Imre másodalispán jelentése alapján a válaszban azt fogalmazta meg a megyei közgyűlés, hogy a póttervezet elkészítéséig nem folytathatók a munkálatok 4 6. 1872-ben első ízben fordult elő, hogy Stájerország közvetlen átiratot küldött a megyei közgyűléshez, amelyben kérte, hogy az új tervezet elkészítésekor vegyék figyelembe a mellékágak elzárásának lehetőségét is Az osztrák mérnökök szerint csak ezzel a megoldással menthető meg Krapping község az áradásoktól. Az alispán kapta a megbízást, hogy a minisztériumi terveket összehangolja az osztrák kéréssel 4 . A folyószakasz vízügyi rendezésének mentében 1873. márciusában következett be fordulat. Stájerország megelégelve Zala vármegye késlekedését, elkészítette az évek óta tervezett csatornát, amelynek kapcsán 1398 forintot követelt a megyétől. A közgyűlés arra hivatkozva utasította el a kérelmet, hogy az átmetszés kizárólag Wernsee érdekét szolgálta 4 8 1875. májusában a minisztérium felszólította a megye illetékes hatóságát, hogy lépjen kapcsolatba Stájerországgal, és hivatalos keretek között vegye át az osztrák tartomány által Zala vármegye területén létesített vízszabályozási védmüveket. A minisztérium tudomásul véve a megye indokát - mely szerint a kérdéses átmetszés nem szolgálja a zalai települések védelmét - felkérte a császári Belügyminisztériumot, hogy a költségeket a közös kincstár terhére fogadja el. A megyei közgyűlés az ügy kapcsán aggályát fejezte ki az átvétel miatt, amely később jogalapot szolgáltathatna a müvek megépítésekor előállt költségek áthárítására. Amennyiben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium úgy gondolja, hogy az átvétel elengedhetetlen, előbb tisztázza következményeit a stájer hatóságokkal 4 9. 1876. februárjában a minisztérium arról értesítette a megyét, hogy a császári és királyi kincstár nem vállalja az 1398 forint kifizetését. Tekintettel azonban az érintett települések és a megye szorult anyagi helyzetére, a kormány a magyar állami kincstár költségére írta az összeget 5 0. Az iratból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a megye költségvetésének különösen nehéz feladatot jelentett az összeg előteremtése. Nem véletlen tehát, hogy éppen e szakasz kapcsán merült fel először a teljes állami finanszírozás. Az összeg kifizetésével a határszakasz egyetlen szabályozási munkálatának költségeit fedezték, ez azonban nem jelentette a jogi problémák megoldódását is. A védművek átvételekor választmányt állítottak össze, melynek tagjai Hetényi Ferenc megyei másodmérnök, Nagy József lendvai szolgabíró, és a zalaegerszegi Állami Mérnöki Hivatal mérnöke voltak Jelentésük 1886. novemberében érkezett meg, melyből megállapítható, hogy a kérdéses ,JC-B" átmetszés és zárgátja teljesen megsemmisült. Mivel ezt a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium az országos közalapból kifizette, a helyreállítás Stá4 5 ZML IV. 252. a. 1871. május / 121. 4 6 ZML. IV. 252. a. 1871. november / 363. 4 7 ZML. IV. 402. a. 1872. március / 63. 4 8 ZML IV. 402. a. 1873. március /102. 4 9 ZML. IV. 402. a. 1875. május / 97. 5 0 ZML. IV. 402. a. 1876. február/21.
