Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Danilewsky, Alexander: Bős–Nagymaros: Mégis megépülhet a második vízlépcső
DANILEWSKY A : Bős-Nagymaros: M égis megé pülhet a második vízlépcső 139 latok eredményes lezárásával kecsegtetett. Ekkor léptek közbe a "zöldek". Az osztrák és magyar környezetvédők, önkinevezett ökológusok, radikálisok, "rikító" zöldek, hiperaktívak és hangosak. A Dunán nem tűrnek újabb vízlépcsőket, a meglévőket is elbontanák a Duna szabad folyásának viszszaállítására. Az elöntések, a hajózás és az energiatermelés nem az ő gondjuk. Ausztriában tűrték a tiltakozásukat s építettek. Jochenstein és Bécs között a Dunán 10 vízlépcső épült hajózsilipekkel és erőművekkel Magyarországon a BNV a politika malomkövei közé került. A kommunista kormány idején a rendszer ellen nem, de egyetlen tervezett létesítmény ellen lehetett tiltakozni. A zöldek az ú.n. Dunakörben csoportosultak, ehhez csatlakoztak a rendszer ellenzői. A Dunakör ezáltal fontos politikai tényezővé vált. A zöldek mozgósították a közvéleményt és uralták az országgyűlést. A kormány kénytelen volt engedni. Kezdetben csak a nagymarosi vízlépcső volt a célpont, amely szerintük nem illett a Dunakanyar romantikus tájába. A Dunakör azonban rövidesen kiterjesztette támadásait az egész BNV rendszerre. Alapítója és szószólója a BNV-t "a sztálini gigantománia csökevényének", "a kommunista internacionálé teremtményének" nevezte. A magyar vízügyet "antidemokratikus, katonai, központosított és monolit" szervezetnek minősítette. A rendszerváltás éveiben az ilyen hangok elnyerték a nép tetszését. Elterjesztették az "ökológiai katasztrófa" rémmeséjét: állításaik szerint az építkezés folytatása és a rendszer üzembe helyezése a belső delta elsivatagosítását, a gyönyörű ártéri erdők pusztulását, a kutak kiszáradását eredményezné, szennyező anyagok szivárognának a talajvízbe, s Magyarország 5 millió lakója elvesztené ivóvizét. A zöldek által szervezett tömegdemonstrációk hatására a kormány először a nagymarosi, majd ezt követően a dunakiliti munkálatok néhány hónapos felfüggesztésére kényszerült. A kommunista rendszer bukása után az országgyűlés elrendelte a nagymarosi vízlépcső munkálatainak végleges leállítását Ez nyilvánvaló szerződésszegés volt. A szerződéses partnerral ezt követően folytatott tárgyalásokból a magyar szakembereket kizárták. Az osztrákok kártalanítási igényét [3] Magyarország utóbb elismerte. Csehszlovákiával évekig elhúzódó vita alakult ki. Az ökológiai aggályokhoz rövidesen csatlakoztak a magyar nacionalisták is. Még ma is, nyolcvan évvel a Magyarország határait az első világháborút követően megállapító trianoni békeszerződés után, akadnak emberek, akik a régi időket kívánják vissza, amikor Magyarország nagy volt, és Szlovákia csak "Superiores Regni Partes", azaz Felvidékként szerepelt A két nép között mélyen a történelemben gyökerező, és máig sem feldolgozott kulturális és politikai ellentétek aláásták a közös vállalkozást, amely többek között ezen ellentétek elsimítását célozta. Azt állították, hogy a Szlovákiában a Duna mentén élő jelentős magyar kisebbséget a BNV rendszer elválasztaná az anyaországtól és "elszlovákosítaná", ugyanúgy, ahogy a Monarchia idején a szlovákok "elmagyarosítására" törekedtek. A létesítményt kárhoztatták, és határkiigazítást követeltek. A vízlépcső-rendszer mellett állásfoglalókat jószerével hazaárulónak minősítették A munkálatok magyar oldali leállítása után a másik szerződő fél kísérletet tett a tárgyalások szakértői szinten történő felélesztésére. A magyar országgyűlés azonban a kormányt csak a szerződés felmondására, és a Duna eredeti állapotának helyreállítására hatalmazta meg. A bősi munkálatok leállítását is követelték. A csehszlovák oldalon a műtárgyak legnagyobb részt elkészültek, csak a szerelési munkák voltak hátra. Mivel a magyar féllel a megegyezés kilátástalannak bizonyult, elhatározták a bősi erőmű önálló üzembe helyezését. A munkálatok szlovák területre történő korlátozása érdekében csökkenteni kellett a tározó-térfogatot, és a dunakiliti duzzasztómű helyettesítésére 10 km-el feljebb megépítették a dunacsúnyi vízlépcsőt. Ez az az ú.n C-variáns, amelynek ideiglenes jellegét hangsúlyozták. Nem adták fel a reményt, hogy a magyar országgyűlési képviselők előbb-utóbb kiszabadulnak a zöldek öleléséből Amíg a szlovák oldalon a C-variáns munkálatait felgyorsították, a magyarországi zöldek az ökológiai katasztrófa rémképének tudományos megalapozásán erőlködtek, másrészt a nemzetközi közvéleményt is igyekeztek saját ügyüknek megnyerni. A szakembereknél nem értek el eredményt. A Budapesti Műszaki Egyetem professzorai, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Mérnöki Kamara nem hittek a rémmesében, és a BNV mellett álltak ki. Független szakértők, mint az amerikai Bechtel Környezetvédelmi Vállalat, a kanadai Hydro Quebec, és az Európai Közösségek Bizottsága egy szót sem vesztegettek az ökológiai katasztrófára. A BNV köriili vita kezdettől fogva egyrészt a magyar, csehszlovák, illetve szlovák mérnökök és hidrológusok, másrészt a magyar szélsőséges környezetvédők és nacionalisták között zajlott. A zöldek propaganda-hadjárata eredményesebbnek bizonyult. Osztrák elvbarátaik habozás nélkül csatlakoztak, és előtérbe lépett a Természetvédelmi Világalap (WWF). Az országgyűlés megbízásából a magyar kormány ultimátumszerűén követelte a C-vanáns munkálatainak leállítását. Nem bocsátkozott tárgyalásokba, majd felmondta az 1977 évi szerződést. Csehszlovákia 1993. január 1-jei szétválásával Szlovákia örökölte a létesítményt és a vitát. Két hónappal korábban Dunacsúnynál elzárták a Dunát, üzembe helyezték a bősi erőművet és megnyitották az oldalcsatornát a hajózás számára. Budapest felbolydult: "Bekövetkezik az ökológiai katasztrófa!" Az országgyűlés az EU-államok országgyűléseihez fordult segítségért. A nemzetközi hírügynökségek és a napisajtó kezdetben többnyire az állítólag fenyegetett természet-, és védelmezői védelmére keltek. Időközben, az EU brüsszeli közvetítésének köszönhetően a két állam megegyezett abban, hogy a vitát a Hágai Nemzetközi Bíróság elé teijeszti Az ökológiai katasztrófa jóslatának hitelt adókat meglepetés érte: az két évvel a bősi erőmű üzembeállítása után sem következett be [4], A szlovák oldalon ennek ellenkezője volt megfigyelhető: a talajvízszint megemelésének köszönhetően az ártéri erdők újraéledtek. Ugyanez következett volna be a magyar oldalon is, ha a közös tervet megvalósítják A talajvíz sem károsodott. Az ökológiai katasztrófa rémképe szertefoszlott. A WWF kivonta ma-
