Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
3. szám - Molnár Béla: Az 1999. évi belvíz okai a Duna–Tisza köze DK-i részén
134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 3. SZ. A w 2 - W 3 5. ábra: A Dél-Tisza-völgy és környékének elvi földtani fejlődéstörténete és vízföldtani viszonyai a W rW 2 interstadiálisban és a W 3 stadiálisban, valamint a holocénben (Molnár R 1996). 1. Folyóvízi kőzet liszt, agyag és homokflledék, 2. Típusos homokos lösz, 3. Infúziós (alluviális) lösz, 4. Futóhomok, 5. Homokos karbonát, 6. Szivárgási irány, 7. A futóhomok mozgási iránya. Geological evolution of round of South Tisza valley (flood plain) and hydrogeological situation in Würm r W 2 interstadial and Würm stadial as well as in Holocen (Molnár R 1996). 1. Fluvial jilt, clay and sand, 2. Typical sandy loess, 3. „Infusion" (alluvial) loess, 4. Wind-blown sand, 5. Sandy carbonate, 6. Flow direction of blown sand. * Kérdés a továbbiakban, hogy a földtani és vízföldtani viszonyokon kívül az 1999. évi kritikus belvizet mi fokozta még. Az 1980-as évek hosszú száraz időszakát 1998-ban és 1999-ben csapadékosabb időszak váltotta fel. Az 1999 tavaszától lehulló csapadék folyamatosan emelte a talajvizet. 1999 novemberében újabb jelentős mennyiség, két hét alatt 120 mm hullott a területre. 1999 decemberében ezután ismét jelentős hó és eső volt. Az 1999. egész évi csapadék elérte a 800 mm-t, amely a száraz éveknek majdnem a kétszerese. A terület legmélyebb részén, a Gyálaréttől D-re lévő 77,8 m tszf.-i magasságban létesített talajvíz-megfigyelő kút adatai a csapadék hatását jól mutatják. A kútban a vízszint mérése hetenként történt, és az adatok a felszíntói értendők. A 9. ábrán az 1994-1995. évi alacsony és az 1998-1999. évi magas talaj vízadatok láthatók. 1994-ben a legmagasabb talaj vízállás 1,57 m-rel május 6-án volt, a legmélyebbet június 21-én 2,90 m-rel lehetett mérni. 1995-ben a legmagasabb talaj vízállás 1,93 m-rel május 21-én, a legmélyebb június 21-én 2,90 m volt. Mindkét száraz évben a talajvízszint egész évben 2-3 m közötti mélységben volt. 1994-ben március 12-től június 18-ig, 1995-ben pedig mindössze két hétig, május 15. és 21. között volt 2,0 m-nél magasabban. A két utolsó csapadékos évben ezzel szemben ugyanezen kútban a talajvízszint 1998-ben egész évben 2 m felett volt, de az év végén november végétől már 1,0 m-nél is magasabban Az 1999. év ezt a magas talajvízszintet örökölte. 1999-ben talajvíz csak október közepén, rövid ideig november végéig jutott 1,0 m mélység alá, egész évben e felett volt, és ebben az évben volt a 18 évi adatsor legmagasabb rekordja is 1999. május 8-án 0,18 m-rel. Látható tehát, hogy a területen a talaj vízállás általában kis mélységben van, és a csapadék hatására még erősen meg is emelkedik Ez 1999ben különösen észlelhető volt. Március elejétől május második feléig a talajvizállás mindössze 0,3 m körüli mélységben volt, vagyis a talajvíz közel volt a felszínhez. A területen található települések csatomázása csak részben megoldott, így az emészlógödrök alattuk szintén emelik a talajvízszintet, nyilván amikor egyéb tényezők is ez irányban hatnak, ez is erősíti a belvíz kialakulását. összefoglalva megállapítható tehát, hogy a Duna-Tisza köze DK-i részén az 1999. évi belvizet a következők okozták. 1. A terület DK-i irányú lejtése és a Tisza-völgy mély helyzete, 2. A terület földtani felépítése és vízföldtani viszonyai 3. A Duna-Tisza közi Homokhátság felől a területre érkező talajvizek. 4. A nyomás alatti felemelkedő talajvíz, 5. A területre az utóbbi két évben, és különösen az 1999. évben hullott bő csapadék. 6. Végül a települések csatornázásának a részleges megoldása, amely alattuk szintén fokozza a belvíz kialakulását Összefoglalás 1999-ben a Duna-Tisza köz DK-i részén jelentős területeket borított el a belvíz. Ennek magyarázatát keresve megvizsgáltuk a terület morfológiai helyzetét és megállapítható volt, hogy az DK felé lejt, és 20-30 km-en belül 20 m különbséget mutat. A magasabb részen a Hátságon a felszínen futóhomok, alatta finom homokos lösz települ, amelyek vízáteresztők. Ezek lefelé váltakozó teleülésben több 10 m-en át folytatódnak. A finom homokos lösz a Tisza-völgy felé alluviális finom kőzetlisztes és agyagos löszbe megy át, amely viszont már rossz vízvezető. A fútóhomokra hulló csapadék a homokon gyorsan áthaladva az alluviális lösz felszínén a mélyebb területek felé szivárog. Az alluviális lösz alatt mindenhol folyóvízi ciklusos kifejlődésű, felfelé finomodó szemcse-összetételű homok, majd rossz vízvezető, vagy vízzáró agyag jelenik meg. A magasabb térszíni futóhomok és a finom homokos lösz rétegek a folyóvízi rétegek között kiékelődnek, és egyúttal a beszivárgott csapadékvizet a folyóvízi ciklusok homokrétegeikbe vezetik. Ez a víz a morfológiai különbség miatt nyomás alatt lévő felemelkedő víz. Ezek a földtani és vízföldtani viszonyok, valamint az utóbbi két év, de különösen az 1999. évi bő - 800 m-es, és a korábbiaknak majdnem kétszeres mennyiségű - csapadéka okozza a terület belvizeit.
