Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Molnár László: Vízimalmok az Alsó-Válickán és mellékvizetin
MOLNÁR L .: Vízimalmok az Alsó-Válickán 105 kai malom vételárának teljes kifizetése után a hercegi tulajdonjogot a telekkönyvből töröltessék ki 6 6 1908. november 14-én Lispén kelt az az adás-vevési szerződés, amelyben Belső József kányavári, Baka Ferenc és neje Belső Julianna lispei lakosok eladják a pákai malmot a hozzá tartozó melléképületekkel Czigola Sándor és neje Kurcz Mária zágorhidai lakolnak, 18 000 koronáért. A vevők 10 000 koronát egy összegben, 8 000 koronát részletekben 1919 januárig, 7 % kamat mellett voltak kötelesek kifizetni. Megjegyzendő, hogy az eladott vízimalomban a vételárból 8 000 korona esik az ingóságra, mint malomi belső berendezésre. A tulajdonjogot 1908. november 21-én bejegyezték 6 7. Közben, 1910-ben Czigoláék 6000 koronát kifizettek, ezért az ingatlanokra részarányosán a tulajdonjog Czigola Sándor és felesége nevére bejegyeztetett. 1915-ben meghalt Czigola Sándor és 1917-ben a tulajdonjogot kiskorú gyermekei, Károly, Ilonka, Mariska és Gyula javára bejegyezték. Az özvegy 1919-ben feleségül ment Horváth Gergely molnárhoz. 1928-ban saját részét ajándékozás címén átíratta férjére 30 000 korona becsértékben. Övé a haszonélvezet maradt. Ettől kezdve a malom Horváth-Czigola malomként ismert 6 8, és a malom ügyeit - mivel a gyerekek még kiskorúak voltak - Horváth Gergely intézte. Ö korszerűsítette a malmot is. Egy festményről ismerjük a század eleji malmot, amely 1863 és 1879. közt épült. 1863-ban még másutt állt a malom. Mivel tudjuk, hogy hazánk III. katonai felmérése során Pákát és környékét 1879-ben mérték fel, ekkor viszont mai helyén volt már a malom, a malomnak e két időpont közt kellett épülnie Tehát ez az a malom, amely lapátkerekes volt. Hogy hány lapátkerekes, az sajnos nem derül ki a képből, mert a malomnak deszkából készült vízikerékháza volt. Ezt alakíttatta át turbinásra Horváth Gergely. Az átalakítást ő is a szombathelyi Reich gépgyártól rendelte meg. Bár ennek levelezése megsemmisült, a fennmaradt néhány váltón szereplő összegek ezt egyértelműen bizonyítják. A turbinássá alakítással egyidőben szívógázmotort is beszereltetett. Ez 1933-35 körül történhetett. 1941-től már Horváth Gergely mellett a négy Czigola gyereket is feltüntetik az adóíveken. Tehát ők is a malom jövedelméből élnek. Károlyról és Gyuláról tudjuk, hogy ők molnárként dolgoztak a malomban 6 9. 1947-ben ismét korszerűsítették a malmot. Ekkor húzták rá az emeletet. Ezt a munkát Völgyi János pákai kőműves mester végezte embereivel. Ekkor épült az új turbinaház és a gépház is. Az asztalos munkákat (garatok, kanalas felhordók csatornái, lisztesvályúk) Belső Sándor szakmai irányításával Kosztornic Pál - akié ekkor a csörgei malom volt - és Danes Lajos asztalos mester készítették 7 0. Északi oldalán állt a turbinaház. Előtte vezetett át a patakon a híd, amelyről a zsilipeket lehetett kezelni. A zsilipek előtt a patak medre és partja 2-3 méter hosszon ki volt betonozva. A beton után a partot faragott, vízszintes boronákkal fogták meg. A zúgó alja deszkázott volt, oldala szintén boronából készült. A turbina előtti szűrőrács laposvasból készült, a korábban már ismertetett módon. A turbinaház emeletén volt egy malomszoba. A gépház a malom nyugati oldalán épült meg. Déli végén megmaradt a korábban is meglévő molnár lakás. Ekkor a malom igazán korszerű lett. Több hengerszékkel és sikszitával szerelték fel Három féle minőségű liszt előállítására volt alkalmas. Természetesen, megmaradt a hagyományos malomkő is, amellyel a takarmányt darálták. A berendezésből ez maradt meg legtovább. A berendezést laposszíj áttétellel hajtották. A malom körül álltak a gazdasági épületek: istálló, pajta, ólak és egy kút. Ebből is látszik, hogy a malom mellett még gazdálkodtak is. Erre bizonyíték egy számla is, amelyen a Reich vasgyár egy US 10. típusú ki váltós szecskavágót szállít Horváth Gergely részére 1940-ben. A gazdasági épületektől keletre állt a tulajdonosok háza. 1949-ben a korszerűsített malom kapacitása 80 q/24 h, használhatósági foka 90°-os. A malmot 1952-ben államosították. Az államosítás 645/1952. szám alatt került a tulajdoni lapra 72 A 60-as években a Lenti Fém-Fa Ipari Szövetkezet kárpitos üzemeként, míg a 80-as években a "Csertamenti" MGTSZ konfekcióüzemeként hasznosította. Jelenleg is konfekcióüzem van benne. Csere utján a termelőszövetkezet tulajdona lett. Épület-együttese az ólak kivételével - azokat közben lebontották, a kutat betemették - megmaradt. Ma raktárnak használják őket. A malomtól nyugatra egy új üzemcsarnok épült. Vízműveit a 70-es években elbontották, illetve karbantartás hiányában elpusztultak. A malomról, mint látható, nagyon kevés adatunk maradt. Fénykép is kevés, bár a családról több felvétel is ismert. Az első ábrázolás itt egy festmény, amely a század eleji állapotokat rögzíti. A vízikerekes, földszintes épületet ábrázolja. A második kép Páka látképe nyugatról, amelyen a malom és a körülötte lévő gazdasági épületek is látszanak. Itt még földszintes a malomház. Ezt a képet a 30-as években készítette egy zalaegerszegi fényképész. (Eredetije a Göcseji Múzeum fotótárában található). A harmadik a 60-as évek elején készült. A malom keleti homlokzata látható rajta. Végül, készültek fotók a jelenlegi állapotáról is 1993-ban. A képeken a kányavárihoz hasonlóan végig követhető a malom építéstörténete. A bevezetőben említettem, hogy a vízszintes vízikerékre még visszatérünk. Ez a kerék-típus főleg a sebes folyású hegyipatakokkal rendelkező országok malmaiban található. Legegyszerűbb típus, mert a kerék függőleges tengelye áttétel nélkül forgatja a ráerősített malomkövet. Ezeken a kanalak fából készültek. Ennek a malomtípusnak már a XV. századból ismerjük az ábrázolását 7 3. A Pongrácz által, könyve 60-61. oldalán ismertetett kanalas lapátú vízikerekek szinte tökéletesen azonosak az általunk a kányavári, dömeföldi és pákai malomnál megismert öntöttvas turbinák szerkezetével. Tehát a XX. század embere visszatért a XV. századi keréktípushoz, csak annak tartósabb anyagból készült változatát használta. Természetesen, itt a malomkő már nem azonos tengelyen volt a lapátkerékkel, hanem a turbina szíj áttételen keresztül hajtotta a malom valamennyi mozgó berendezését. Hogy miért tértek vissza a szakemberek erre a típusra, talán azzal magyarázható, hogy tartósabb anyagból készült, kevesebb gondozást, karbantartást igényelt, kisebb
