Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Nagy László: Az 1998. novemberi tivadari buzgár vizsgálata

NAGY L.: Az 1998. novemberi tivadari buzgár 221 ről, sem a betöltött talaj tömörítéséről. Az közismert tény, hogy a földmunkáknál a legkényesebb annak a termett talajhoz kapcsolódása. Ilyen helyeken könnyen előfordulhatnak tömörítetlen zónák. Ezt támasztja alá a helyszínen tapasztalt nagyon alacsony hidraulikus gradiens. A kopolya itt valószínűleg nem lehetett nagyon mély, mert a 4. ábra talajszelvénye szerint a vízoldalon és a mentett oldalon is ugyanaz a rétegződés található, márpedig a kopolyát visszatöltők kis valószínűséggel építettek szándékosan ilyet. Az is biztos, hogy az 1998. évi buzgárból kimosódott anyag a vízoldalon is feltárt, a 4,0 méter vastag kötött fedőréteg (iszap és sovány agyag) alatt jelentkező réteg iszapos finom homok talaja. Ebben a viszonylag mélyen fekvő rétegben alakult ki olyan víznyomás és vízmozgás, melynek semlegesítéséhez közel méteres magasságú homokzsák medencét kellett építeni. Normális talajoknál ez nem képzelhető el, hacsak már valamilyen gyengítés (rosszul tömörített réteg az altalajban vagy meglévő járat) lehetővé nem tette a buzgár kialakulását. A járat meglehetett és tovább fejlődhetett az 1970-es buzgár maradványából is. 1970-ben lényegesen hosszabb úton alakult ki buzgár az út túloldalán, azonban felmerül az a kérdés, hogy az a buzgár hogyan jött létre még messzebb a töltéstől és miért nem alakult ki jelenség az út menti viszonylag mély árokban (4. ábra). A fentiek alapján a buzgár kialakulásának okaként a magas vízállás, a kedvezőtlen altalaj rétegződés, és az altalaj csökkent teherbíró képessége adható meg. Ez utóbbi valószínűleg a korábbi gátszakadás kopolyájának szélénél jelentkező bizonytalanságokból származtatható (hasonlóan az 1970. évi buzgárhoz), de nem zárható ki a geofizikai hossz-szelvényen mért, és fúrással is azonosított jó vízvezető réteg szerepe. Javaslat a helyreállításra A vizsgált helyen későbbi árvizeknél is várható buzgár megjelenése, ami nem a védekezési költségek miatt lényeges, hanem a buzgárok okozta veszélyek és bizonytalanságok miatt. A beavatkozás módjának meghatározása azért okoz nehézséget, mert - a helyi adottságok változatossága túl sok bizonytalanságot hordoz magában, s a különböző időkben végzett árvízvédelmi beavatkozások megnövelik a veszélyek bekövetkezésének valószínűségét, - a vízügyi igazgatóság szakemberei, amit ésszerűen lehetett, azt már beépítették a töltésbe, de a víz mégis utat tört a felszínre. 1947 után történt állékonyság-javító beavatkozások: - a mentett oldal feltöltése kb. egy méterrel, - a töltés magasítása, egyúttal a padka megszüntetése rézsű-laposítással, - az 1970-ben jelentkezett buzgár körbevétele állandó töltéssel a közút túloldalán, - a vízoldali előtér feltöltése, A további megerősítésre (az előtér magasítására) a beépítettség miatt a mentett oldalon alig van hely. A állékonyság-javító beavatkozás tervezett hossza 4050 m-ben adható meg. A megerősítésre olyan megoldást kell találni, amely figyelembe veszi a betöltött kopolya sajátosságait is. A károsodott rész rehabilitációja a vízoldaldh és a mentett oldalon több módon történhet: - A vízoldali töltésláb és előtér további magasítása. Bár ez a módszer valószínűleg alacsonyabb költséggel jár, mint a többi megoldás, azonban kétséges, hogy a kívánt eredményt szolgálja. Tervezni kell a feltöltés vastagságát, kiterjedését és anyagát. Jelenlegi műszaki ismereteinkkel már a jelenlegi állapotnak is állékonynak kellett volna lennie. Ezek után nincs olyan képlet, gyakorlaton alapuló "ökölszabály", előírás, amely megadná az alkalmazandó méreteket. Marad a műszaki becslésen alapuló terv készítése: ha még 1,0-1,5 m kötött talajt felhordunk a vízoldalra, akkor annak (feltehetően) elégségesnek kell lennie. - Mint az előző vízoldali megoldás, azzal a különbséggel, hogy a meglévő felszíni agyagréteget bizonyos vastagságban elbontjuk, és újra tömörítve visszaépítjük. Geomembrán is kerülhet a feltöltés aljára. - A vízoldalon vízzáró falat építünk az altalajba. Ez történhet több módszerrel, pl.: - hagyományos résfal, beton betöltésével, lehetőleg 0,4 m résszélességgel, - keskeny résfal építésével, cement, agyag vagy cementes agyag beinjektálásával, - jet-grouting fal, az injektáló fej forgatásával, vagy anélkül történő felhúzásával. - A vízzáró fel kialakítása történhet a vízoldali töltésláb részleges elbontásával, és a fal megépítése utáni visszatöltésével, de a töltés lábánál is, ha vízzáró talajból a meglévő töltéshez kapcsolódó padka kerül rá. A falat mindenképpen be kell kötni a kötött talajú fekübe, vagyis a vízvezető réteget és a kopolya feltételezett szélét is le kell zárni. A fal mélysége 10-12 méterre becsülhető a vízoldali töltésláb alatt. A tervek készítése előtt a fekü mélységét nagy átmérőjű fúrással kell ellenőrizni. - Mentett oldali zárt szivárgó kialakításával. A zárt szivárgó legalább fél méter vastagságban kössön be a geofizikai méréssel is és fúrással is feltárt, jó vízvezető szürke homok rétegbe. Megjegyzések az 1947 évi gátszakadáshoz Az 1947. évi gátszakadással kapcsolatos feljegyzések anyaga - és amit nem jegyeztek fel - a jelen vizsgálatokkal új megvilágításba került. Sikerült pontosan tisztázni az egykori szakadás helyét (a különböző leírások ellentmondó adatainak tisztázásával), a kopolya hosszát, a betöltésére használt anyagot, és a kopolya feltételezett alakját a mentett oldali töltéslábban. Megismerve a környező zavartalan talajok rétegződését, nem zárható ki, hogy az 1947. évi szakadást buzgár vagy az altalaj hidraulikus törése okozhatta Bár a mostani számítások a már megerősített töltésekre vonatkoznak, a korabeli töltésméretek és mentett oldali fedőrétegek mellett a gát minden bizonnyal altalajtöréssel mehetett tönkre. Fontos tény, hogy a holtág keresztezésben volt a gátszakadás. Fel kell tételezni, hogy a geofizikai méréssel és fúrással is feltárt szürke homok réteg (világos folt a 4. ábrán az 52 + 500 tkm szelvény környékén) volt a holtág széle, és ilyen volt a talajrétegződés az elmosott részen, a kopolyában is. Ez a talajrétegződés kétségkívül veszélyes a hidraulikus talajtörésre. Ehhez társult az a tény, hogy 1888. óta az 1947. évi árvíz bizonyult a legmagasabbnak, tehát építése óta ez adta a gátra a legnagyobb terhelést.