Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Szító András: A Balaton nyílt vizének gerinctelen faunája

157 A Balaton nyílt vizének gerinctelen faunája Szító András Haltenyésztési Kutató Intézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. Kivonat A Balaton nyíltvízi területein vizsgáltuk, hogy milyen állatfajok élnek a térségben, mennyi azok biomasszája, és ennek mennyisége a tenyésadószak során hogyan változik, továbbá milyenek az egyes fajok dominancia viszonyai. A Keszthelyi medence térségében az árvaszúnyog fájok alkotják a halak táplálékforrásának jelentós hányadát. A tó többi részién esetenként viszont az Oligochaeták biomasszája volt nagyobb. A kagylók és csigák mennyisége alárendelt jelentőségű volt. Az üledékfauna biomasszájának mennyiségére vonatkozó vizsgálatok eddig hiányoztak a nyíltvízi területeken. A szórványos adatok a parti tájékra korlátozódtak. Az üledék tápanyag tartalmának vizsgálata szerint az üledékfauna élő tömegének mennyiségében döntó szerepe a foszfor mennyiségének van, mert a biomassza tömegével r = 0,85 (P = 0,05) szinten mutatott szoros összefüggést, míg a biomassza és az üledék szervesanyag tartalma közt csak r = 0,71 értéket kaptunk. Kulcsszavak: Balaton, makrozoobentosz, dominancia, biomassza, produkció. Bevezetés A Balaton sokcélú hasznosítása közül leginkább az idegenforgalmi és halászati-horgászati hasznosítás ismert. E szempontból is jelentós kérdés, hogy a tó nyíltvízi térségében milyen állatfajok élnek, milyenek a tömegviszonyaik, s milyen mértékű a szezonális ingadozásuk. A Balaton üledékfaunájára vonatkozó munkák áttekintése alapján látható, hogy Entz (1954) kezdte vizsgálni, de a későbbi munkák is csak egy-egy kisebb térségre korlátozódtak (Bérezik, 1960a,b; 1966; Entz, 1965, 1966, Dévai és mtársai, 1983; Portyi és mtársai, 1983), és elsősorban az anyagforgalomra vonatkoztak (Dévai és mtársai, 1979; Portyi és mtársai, 1971, Oláh, 1976; Perényi és mtársai, 1993; Zilahi-Sebess, 1932, 1944). Más élőhelyen végzett hasonló vizsgálatok mutatták, hogy az üledéklakó életközösség térbeli elhelyezkedése mozaikos: az egyes résziek termőképessége között nagy különbségek vannak. Ennek megfelelően a nyíltvízi terület biomassza becsléséhez a tó minden medencéjére kiterjedő mintavétel volt szükséges. Anyag és módszer A Halgazdálkodási Alap és a Balatoni Halászati Rt. anyagi támogatásával 1996. áprilistól-októberig havonta egy alkalommal, májusban kétszer Ekman-Birge típusú markolóval a Balaton 9 keresztszelvényében, szelvényenként három mintavételi helyről 3-3 mintát vettünk minden alkalommal. Az egyes szelvények 1. számú mintái a tó déli, a 2. számúak a középvonal tájáról, míg a 3. számúak az északi part részéről származtak. A partszélekhez közeli mintákat a partvonaltól 1200-1500 m-re a középvonal feEredmények és következtetések Egyedsűrüség, dominancia A vizsgálatok során 6 Oligochaeta fajt találtunk. Május elején a Peloscolex speciosus, május végén pedig a Potamotrix vejdovski került elő tömegesen. Ennek valószínű oka az, hogy a két faj szaporodása és egyed-fejlődése ilé távolodva gyűjtöttük minden alkalommal (1. ábra). A szelvények azonosak Dévai (1984) mintavételi helyeivel. A gyűjtött üledéket a helyszínen 250 jun szembőségü hálón mostuk át, laboratóriumban, élő állapotban kiválogattuk, és a további feldolgozáshoz 80 %-os alkoholban konzerváltuk. A biomassza becsléshez az állatokat szárítószekrényben 105 °C-on 12 órán át tömegállandóra szárítottuk, ezt követően a tömegüket 1 jig pontossággal mértük. Az állatok faji szintre történő határozásához a hazai és külföldi szerzők rendszertani munkáit használtuk (Bíró 1981, Pinder és Reiss 1983). A P/B arányt az Oligochaeták esetében két módszerrel becsültük: a Limnodrilus hoffmeisteri és a többi faj esetében La/ont (1987), a Branchiura sowerbyi fajnál pedig Liang (1984) alkalmaztuk, mivel az utóbbi nagytestű faj szaporodásbiológiája és produktivitása az előbbiekétől erősen különbözik. i liMá 1. ábra. A minták szelvényei A Chironomidák esetében a P/B arányt Potter és mtsai (1974), Benke és mtsai (1979), Jonasson (1985), Septon és mtsai (1986) és Grzybkowska (1989) módszerei alapján becsültük, mivel a mintavételeink gyakorisága ehhez nem volt elegendő. Az adatokat éves produkcióra vetítettük. dőben eltér Ez utóbbi faj jellemző a Balaton gyűrűsféreg faunájára, mert aránya a szezon folyamán a teljes féregfauna 45-75 %-át alkotta. A Tubifex tubifex nevű faj is előfordult a legtöbb mintavételi helyen, de aránya 40 % körül ingadozott a szezon folyamán. Részaránya egyetlen alkalommal közelítette csak meg a 60 %-ot (2. ábra). 2. ábra. Oligochaeta fajok aránya és szezonális ingadozása a Balaton nyílt vizének üledékében