Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - Bezdán Mária: A Tisza balparti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra

BEZDÁN M.: A Tisza balparti mellékfolyóinak hatása hatása messze felhat és lefelé is érezhető. Ha egy mellékfolyó jelentékeny víztömeggel szaporítja a föfolyó vízhozományát, a legtöbb esetben nincs módunkban a folyó medrét megfelelően bővíteni. Ezt már a régiek is felismerték, és a torkolati szakaszon a töltéseket egymástól kijjebb helyezték. Meg kell itt jegyeznem, hogy még milliók árán sem lehetne megszüntetni azt a domborulatot, amely Szeged-Csongrád tájékán a nagyvíz színében mutatkozik, mert ezt az árhullámok összegeződése, egymásra torlódása, szóval: hidraulikus duzzasztás idézi elő." Részletesen szólt Korbély (1909) a föfolyó és a mellékfolyók áradásának kölcsönös hatásáról: "Amint azt Kvassay a műszaki nagytanács értekezletén, 1891. április 20.-án kifejtette, a csekély esésű folyóknál a mellékfolyók beömlésénél rendszerint egy púp van, és általában az e szakaszon előállott vízállások meghaladják a felettük és alattuk eső szakasz vízállásait. A vízszín-emelkedés a torkolatnál nem fog egy pontra szorítkozni, hanem mindkét folyón hosszabb szakaszon érezhető lesz, vagyis a két folyó kölcsönösen felduzzasztja egymás vizét. . . . A Duna duzzasztó hatása, mint Bogdánfy is említi, 1890. szeptember havában egész Szolnokig érezhető volt, mert a Duna közepes áradása igen kicsiny és apadó tiszai vízzel találkozott . . . De nemcsak a Dunának, hanem a mellékfolyóknak is jelentékeny duzzasztó hatásuk van: a Maros rendkívüli nagy árhulláma nemcsak Szegednél és ez alatt, hanem Szeged felett is felemeli a Tisza vízszintjét A Körös duzzasztó hatása kisebb, de még elég jelentékeny. ... A Tiszán a föfolyó és a mellékfolyó áradásai között szoros kapcsolat van, ugyanazért a Tiszát vízjárás tekintetében sokáig úgy tekintették, mint egységes folyót, és a felső szakaszon észlelt vízállásokból - tekintet nélkül a mellékfolyók áradására - következtettek az alsó szakasz vízállásaira. ... Igen sok esetben a szegedi kulmináció már nem a Tisza, hanem a Maros áradása után igazodik Általában minden szegedi tetőzés egy-egy nagyobb marosi árhullám levonulásával esik össze. A nagy esésű Maroson az árhullám teljes erősségében rohan le Szegedre, míg a tiszai árhullám bizonyos mértékig kiegyenlítve jut le Szegedre. Igen sok esetben Szegeden az árvíz előbb kulminál, mint Csongrádon " Korbély az most hivatkozott tanulmányában statisztikai adatokból előrejelzési egyenletet készített a Csongrád vízmércéjén várható tetőző tiszai vízállásokra, amelynek változójaként figyelembe vette a Maros folyóról a perjámosi vízállásokat is, elismerve ezzel a Maros tiszai visszaduzzasztásénak hatásait. Iványi Bertalan (1948) a folyószabályozás gyakorló mérnökeként értékelte a Tisza történelmi szabályozásának, és a későbbi kisvízi szabályozásának eredményeit. A szabályozás elérte, hogy "a Maros, de még inkább a rövidebb folyású Körösök a Tiszába öntik már a vízgyűjtőjükről a Tiszáéval csaknem egy időben elmdult árhullámuk vizét, amikor a Tisza árhulláma még messze a két torkolat fölött jár. Azt azonban nem lehetett megakadályozni, hogy e két folyó meg ne töltse gyorsabban lefutó árvizével az Alsó-Tisza medrét, és ez által le ne rontsa a Tisza vízszínének esését felfelé, és azt sem, hogy a mellékfolyók későbbi árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámával. ... Ezt a körülményt nem lehetett 91 az esés megnövelésével jobban ellensúlyozni, mint ahogy történt, mert már nem maradt jelentékenyebb átvágható kanyarulat sem magán ezen a szakaszon, sem alatta. Minden megtörtént, ami lehetséges volt, de a Tisza árvíz-levezető képességét nem lehetett a meder fejlesztésével sem tovább fokozni." Lászlóffy Woldemár (1982) könyve hasonlóan foglalt állást (247. oldal): "A vízszínesés növekedése a Szolnok alatti szakaszon, de különösen Szeged alatt, az Alsó-Tiszán a legkisebb A Közép-Tisza helyzetét súlyosbítja a mellékfolyókon végrehajtott nagyszámú átvágás, amelyek miatt ezeknek árhulláma esetenként a korábbinál kedvezőtlenebbül találkozik össze a befogadón levonuló árhullámmal. A vizek megnövekedett levonulási sebessége következtében az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de gyakrabban is lépnek ki a mederből, mint azelőtt, viszont gyorsabban is húzódnak vissza." Vágás István és Simády Béla (1983) szegedi árvízi tapasztalatokat összegező tanulmánya szerint: "A Tisza árhullám-levonulásának száz éves történetében az esetek mintegy kétharmadában fordult elő, hogy egyes alsó vízmércéken (pl. Szegederi) hamarább tetőzött a vízállás, mint sok felső vízmércén (pl. Szolnokon). ... A Tiszának, vagy a hozzá hasonló kis esésű és sok mellékfolyós vízfolyásoknak a vize még akkor is duzzasztott, vagy süllyesztett állapotban van, ha a vízmozgás - ami meglehetősen ritka - történetesen permanens. ... Az árvízi hurokgörbe Tiszán és mellékfolyóin ismert jelentős hatásai is a duzzasztásokra és süllyesztésekre, ezeknek természetes alakulására vezethetők vissza. ... A vízszín-duzzasztás és süllyesztés: a vízfolyás mentén alulról-felfelé teijedő hatás. A magányos árhullám tetőzésének levonulási sebessége átlagos tiszai körülmények között 1,5 km/h (=35 km/d = 0,4 m/s) körül ingadozik. A duzzasztási, vagy süllyesztési hatások alulról-felfelé terjedésének sebessége a Tiszán nagyjából 30-50 km/h ... Teljesen mindegy, hogy a fent leírt hatásokat mesterséges duzzasztóművel idézzük elő, vagy, hogy ezt a természeti körülmények a befogadó, vagy a mellékfolyók vízszállításának megfelelően maguktól hozzák létre. ... A Maros árhulláma végén azonnal tetőzik Szeged, véget ér a duzzasztás, felfelé hatol a süllyesztés, míg csak találkozni nem tud a felülről érkező árhullám tetőzésével. Ha a Duna vízállása áradóban van, a Tisza gyors letetőzését akkor a Duna áradásának befejeződése hozza létre. Amint a Maros, illetőleg a Duna árhulláma befejeződik, mintha eltávolítanák a dugót a teknő aljából, azonnal véget ér az áradás a Tiszán, s a felülről lefelé haladó tetőzés ott ér véget, ahol az alulról jövő süllyesztés éppen elérhette." (A Közép- vagy az AlsóTiszán. s nem a Tisza torkolatában.) Vágás I. és Simády B. (1983) közös cikke leszögezi: "Szakírók kifejezése szerint számos árhullám képes megszorulni a Tisza Csongrád-Szeged, vagy Szeged-Titel közti szakaszán Holott, pontosabban azt célszerű mondanunk, hogy nem a mederszakasz tehet az árhullám megszorulásáról, hanem hogy az illető szakaszban a víz vissza volt duzzasztva, s nemcsak vissza volt duzzasztva, hanem a duzzasztottság állapota fokozódott, s ez megakasztotta az árhullám-levonulás eredeti sebességének további érvényesülését A befogadó, vagy a mellékfolyók