Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Vágás István: A Tisza 1998. novemberi, balparti mellékfolyói hatását nélkülöző rendkívüli árhulláma

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Ha a hullámtéri öblözet elöntési küszöbmagasságát az árhullám szintje meghaladja, a főmederben haladó tetőzés várakozni, vagy lassulni kénytelen addig, amíg az öblözet fel nem telik. A kis öblözet feltelése ugyan rendszerint csak néhány órát vesz igénybe, de a sok kis öblözet sok apró, a nagyobb öblözetek fokozottabb késleltetése már érezhetően lassíthatja a tetőzés tovább jutását, anélkül, hogy egyidejűleg lényegesebb távolságig leszívja az áradás vízszintjeit. Ezek miatt időzhetett az árhullám tetőzése Tokaj és Szolnok közt a rekord-hosszúságúnak számító 10 napig, a 21-én 20 órakor kezdődő és 22-én 20 óráig tartó 897 cm-es szolnoki tetőzésig. Ez egyébként csak 12 cm-rel volt alacsonyabb az 1970. évi ottani LNV-nél Vásárosnamény \ \ 2( 9! ,9 4 J i T, Záhony \ ,6 6(j 8 Dombrád Y' 9 Tiszabercei 37 2 Tokaj \ Polgár 6 '4 Tiszakeszi 77' Tiszadorogma i TiszafUred • >0 Kisköre \ • 9 w Zí Vk ir 9; 4 Tiszabő ; o í U i97 Szolnok • 75 2' Tiszaug 7f 0 Csongrád • 7 n Mindszent * 0 Szeged • 61 6 Zenta £ 7 Törökbecse < 2; T,t,l November 5 10 15 2f 25 1. ábra A Tisza 1998. novemberi árhulláma tetőzéseinek menetvonala Felvetődhet, előnyösebb-e a hullámtéri öblözetek elzárásával, pl. a nyárigátak fő-védelmi vonallá alakításával egyes, esetleg értéktelenebb területek soron kívüli védelmével - elősegítsük-e az árhullám gyorsabb vonulását, vagy, hogy a vízkiterülés térfogatát növekedni hagyva az árhullám vízszintjeit kíséreljük-e meg némileg apasztani. Ennek a kérdésnek (a gazdasági szempontokon túl) hidrológiai szempontból azért nincs sok értelme, mert a mostanihoz hasonló, önálló, a balparti mellékfolyók nagyobb vízhozamait nélkülöző árhullámok ritkábbak Sokkal gyakoribbak azok az árvízi helyzetek, amelyeknél a Tisza középső és alsó szakaszait nem a fölülről érkező saját árhulláma, hanem ezt megelőzően a Körös, Maros vagy a Duna olykor együttes visszaduzzaszíása tölti fel, s a tetőzés az említett folyók által létrehozott kölcsönhatásként (Mosonyi E.. 1943., Vágási., 1982., Vágás I.-Simády B., 1983., Bezdán M, 1997., 1998.) azok korábbi apadása miatt alulról-felfelé haladóan a Tisza középső szakaszán fejeződik be. Ha az árvízi helyzet olyan, hogy a tetőzés alulról indul el, akkor az hullámsebesség nagyságrendű sebességgel vonul felfelé. A hullámtéri öblözetek elöntése az árhullám befejeződésének napját most nem halaszthatja sokáig, s a hullámsebesség nagyságrendjén sem csökkenthet számottevően. A hullámterek szélességéről, a tetőzés felülről lefelé vonulásának befolyásolásáról azért nem szabad tehát az 1998 novemberihez hasonló árhullámok tapasztalatai alapján egyértelműen véleményt alkotni, mert a Tisza árvizeket levezető, töltések, vagy magaspartok közötti anya- és hullámtéri medrének meg kell felelnie mind a felülről érkező vízhozamokat levezető árhullámok, mind pedig az alulról, duzzasztási és süllyesztési visszahatásoktól befolyásolt árhullámok továbbítási követelményeinek. Vásárhelyi Pál 1846-ban elkészített szabályozási tervének előrelátó volta látható abból is, hogy a viszonylag szűk töltésközökkel - és az ehhez szükséges átvágások rendszerével - nemcsak a töltések takarékos megépítéshez szükséges terep-adottságokat használta ki, hanem egyaránt alkalmassá tette a Tiszái akár mellékfolyók hatása alatt álló, akár ezt a hatást nélkülöző árhullámoknak mindenkor elfogadható időtartamok alatti levezetésére Szolnok alatt a novemberi árhullám tetőzése viszonylag gyorsan haladt, s annak értékei is lényegesebben elmaradtak az addigi LNV-ktől. Tiszaugon 752 cm-rel 23-án 6tól 18 óráig, Csongrádon ugyanaznap 780 cm-rel 6-tól 22 óráig, Szegeden a csak első fokú árvízvédelmi készültséggel járó 705 cm-rel 24-én 8-tól 18 óráig tetőzött a folyó. Zenta és Törökbecse tetőzése csaknem ugyanekkor, Titelé pedig a Duna vízállásának alakulása miatt másfél nappal előbb következett be. Megemlíthető, hogy a Tiszaug és Csongrád vízmércéje közti alpári nyárigát mögé november 22-én történt vízbeeresztés is elindított egy egy nappal későbbi kisebb, rejtett, imaginárius árhullámot - nyilvánvalóan ez lett volna a fő árhullám levonulási útja a víznek az alpári öblözetbe eresztése nélkül - amely Tiszaugtól Szegedig követhető, ahová 25-én ért el. Az árhullám vízjárás-történeti értékelése A Tiszának elsősorban a tél-végi és a késő tavaszi árhullámai a legveszélyesebbek, mert azok nemcsak a legnagyobbak, hanem a mértékadó mellékfolyók vízhozamával találkozva a folyó teljes hosszában érvényesülnek. Az őszi árvizek sem egészen ritkák, de ezek döntően a Felsö-Tisza árvizei, s rendszerint nem tesznek mindenhol szükségessé árvízvédelmi készültséget. Kivételnek bizonyult az 1912. év szeptember-októberi árvize, amely a Felső-Tiszán alacsonyabb volt, mint az 1998. novemberi árvíz, s inkább csak az Alsó-Tiszán okozott ahhoz hasonló vízállásokat. További kivétel az 1941. október-novemberi árvíz, amelyben a mellékfolyók juthattak nagyobb szerephez. Az 1974. év őszi árhullámát is a mellékfolyók