Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Mosonyi Emil: Hozzászólás Bezdán Mária: „Kölcsönhatások a Tisza-vízgyűjtő folyóin” című, a Hidrológiai Közlöny 1998. 4. számában megjelent dolgozatához
49 Hozzászólás Bezdán Mária: Kölcsönhatások a Tisza-vízgyűjtő folyóin című, a Hidrológiai Közlöny 1998. 4. számában megjelent dolgozatához Mosonyi Emil, akadémikus D-78263. Büsingen, Németország Kivonat Bezdán Mária hivatkozott tanulmánya rámutatott, hogy az eddigi árviz-történeti tapasztalatokkal egybehangzóan a Tisza kis esésű alföldi szakaszán a föfolyó és a fontosabb mellékfolyók, valamint a Tiszát befogadó Duna árhullámai egymásra hatnak. Ez a hatás a viz folyási irányával általában ellentétes, és a befogadó, illetőleg a mellékfolyó között az árhullámok kialakulásától lüggően kölcsönös. Mosonyi Emil professzor hozzászólásában egyetért a kölcsönhatást bemutató példákkal, és idézi egy 1942-ben, az akkor tervezett tiszalöki vízerőmű duzzasztásának meghatározására kialakított számítási módszerét, amely két összetalálkozó vízfolyás - a Tisza és Bodrog - kölcsönhatásának ismeretében talált megoldást egy hidromechanikai problémára. Kulcsszavak: folyami duzzasztás, árhullám, árvízjelzés Bevezetés A Hidrológiai Közlöny 4/1998. számában érdeklődéssel és elismeréssel olvastam Bezdán Mária tanulmányát. (Idős fejjel és gyenge szemmel még mindig olvasom a hazai figyelemre méltó tanulmányokat). Talán érdekelni fogja a Hidrológiai Közlöny olvasóit és a Szerzői is - aki valószínűleg nem ismer engem - az az eljárás, amit én több, mint 50 évvel ezelőtt (talán a hidrológia történetében először) kidolgoztam két, összetalálkozó vízfolyás kölcsönhatásából egy hidromechanikai probléma megoldására. 1942-ben, még mielőtt a m. kir. Vízerőügyi Hivatal főnökévé kineveztek, az Országos Öntözésügyi Hivatal tanulmányi osztályának voltam a vezetője, kir. főmérnöki rangban. Az 1941-42. időszakban feladatom volt a tiszalöki vízlépcső előmunkálataival foglalkozni. így, többek között sok fejtörést okozott nekem a mű Tiszában létre hozandó duzzaszíási görbéinek meghatározása Nem voltak megbízható adataim a súrlódási tényezőkre, a kanyarulatokban kialakuló kereszt-áramlások és örvények okozta veszteségek számítására, s a keresztszelvények hirtelen változásait, a parti növényvilág ellenállását sem tudtam (akkor) számításba venni Ezért az a gondolatom támadt, hogy szélsőséges hidrológiai helyzetek vizsgálatából keressem ki a Bodrog beduzzasztása révén a Tiszában ténylegesen létrejövő duzzaszíási görbéket Sajnos, a tanulmányom - emlékezetem szerint - nem jelent meg egyetlen hazai vagy külföldi tudományos folyóiratban sem, hanem csak eldugva, az Országos Öntözésügyi Hivatal 1943. évi jelentésében. Az 1942-ben végzett hidraulikai előmunkálatok A duzzasztott vízszín alakjának - a duzzaszíási görbéknek - ismeretével oldható csak meg a tervezés alapját képező számos kérdés, nevezetesen: a megengedhető legmagasabb duzzasztás szintje, illetőleg a duzzasztási idény tartama alatt különböző vízmennyiségekkel tetőző árhullámok érkezése esetén a rázompusztai duzzasztás különböző mértékben szükséges süllyesztése, a hajózási távolságok meghatározása, a duzzasztómű kezeléséhez szükséges előrejelzés, a Tisza és Bodrog medertározása, a Bodrogközben, továbbá a Tisza- és Bodrog menti ártéri területeken várható talaj vízszín emelkedés, a belvizek levezetésére szolgáló szivattyútelepeknek a duzzasztás terhére történő kártalanítása, esetleges új szivattyútelepek létesítése, stb. A duzzasztási görbéknek legkézenfekvőbb meghatározása az ide vonatkozó irodalomban ismertetett valamelyik kisebb-nagyobb pontosságra kidolgozott számítási eljárás alkalmazása volna. A számítás, illetőleg az általában egyszerűsített feltevésekből származó duzzasztási képletek eredményeit illuzórikussá teszik azonban a meder és a hullámtér hossz- és keresztirányú nagy mértékű változásai, a meder éles kanyarulatai, továbbá az adott esetben különösképpen a Tisza és Bodrog egymásra hatása, és az árhullámoknak a bodrogszögi nyílt ártérben való szétterülése. Ezeket a tényezőket az ismert képletek, amelyek szabályosabb, csatomaszerű mederre jó eredményeket adnak, kellő súllyal - éppen a számítási eljárás gyakorlati alkalmazhatósága miatt - nem vehetik figyelembe, s ezért csak durván megközelítő eredményeket adhatnak. A hidraulikai feladatok megoldásának másik szokásos módja, a modellkísérlet ebben az esetben igen bonyolult berendezést kívánna, s ez a kísérlet megbízhatóságát is veszélyeztetné. A feladatnak mindkét felsorolt módszerrel - számítással vagy kísérlettel - való megoldását a Tisza és Bodrog folyóknak közvetlenül a tervezett duzzasztómű feletti összefolyása és az ott létesült nyílt ártér tározó képessége nehezíti meg különösképpen. Azonban éppen a Tiszának és Bodrognak közvetlen a tervezett műtárgy feletti összefolyása ad kezünkbe egy olyan harmadik megoldási módszert, amely a jelen esetben a legmegbízhatóbbnak látszik. A Tisza-Bodrog egymásra hatása, illetőleg a Tisza és Bodrog vízhozamainak arányában előforduló szélsőséges esetek adnak lehetőséget a duzzasztási görbéknek rendkívül pontos, és minden körülményt figyelembe vevő meghatározására. A két vízfolyás vízjárásában előforduló rendkívüli esetek ugyanis előállítanak mind a Tiszán, mind a Bodrogon természetes duzzasztási görbéket, amelyeket tehát tulajdonképpen nem meghatározni, hanem csupán a vízállás adatokból megfelelőképpen kiolvasni és értékelni kell. Az alábbiakban ismertetem alkalmazott eljárásom gondolatmenetét:
