Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Tamás Enikő: A Dunaújváros–Mohács közötti Duna-szakasz lebegtetett hordalék járásának vizsgálata

TAMÁS H. A Dunaújváros-Mohács s/aka.s/. h

ordalékjárása 45 A Duna hordalékviszonyairól A Felső-Dunára a görgetett hordalék a jellemző, az átlagos szemátmérő Ulm és Passau között 15 mm körül változik. Passaulól a hordalék durvul, majd lefelé haladva finomodik és a Közép-Dunáig 10 mm-re csökken. A lebegtetett hordalék átlagos töménysége jelentősen ingadozik a folyam mentén, részben a mellékfolyók hatására (a görgetett hordalék átlagos szemátmérőjének finomodása sem egyenletes a folyó mentén). A Közép-Dunán a görgetett hordalék átlagos szemátmérője tovább csökken, (jönyünél 3 mm körül van és Mohács környékén az 1 mm-t is alig én el. Az Alsó-Dunáról nincsenek görgetett hordalék méretére vonatkozó adatok Bár a Duna felső szakaszán, illetve a Felső-Dunán mederalakulás, folyószabályozás szempontjából a görgetett hordalék a fontosabb, mennyiségét tekintve lényegesen alatta marad a lebegtetett hordaléknak. Az ausztriai szakaszból évi átlagban 400-600 ezer m

3 hordalék érkezett a magyar szakaszra. Ennek a jelentős része a víz szétterülése és esés-csökkenés következtében fokozatosan lerakódott. A helyzet a magyar szakasz feletti vízlépcső-rendszer kiépülésével megváltozott: a ma érkező görgetett hordalék évi menynyisége feltehetően kisebb a fenti értéknél, de az utóbbi évtizedek ipari kotrási tevékenysége és más körülmények miatt újabb keletű helyszíni hozammérési eredmények nem ismeretesek A torkolatnál az évi átlagos lebegtetett hordalék-mennyiség csaknem 80 millió tonna/év. A Dunaújváros alatti szakasz általános jellemzése Átlagos középvízhozam a szakaszon 2300 m

3/s. A kisvízi vízhozam 600 m

3/s. A szakaszra jellemző átlagos esés 5 cm/km, Fájsz felett kb. 10 cm/km. A vizsgált Duna-szakasz középszakasz jellegű, a folyam völgye Dunaföldvártól a Sió-torokig szélesedik (kb. 32 km), lefelé haladva Báláig szűkül (kb. 10 km). Keletről az ÉszakBácskai hátság (folyami hordalék, lösz ill. futóhomok rétegek), Nyugatról a Dunántúli-Dombság (vastag löszréteggel a felszínen) határolja, átlagosan 25-30 m-rel mélyebb fekvésű a környező hátságoknál. Geológiai felépítése: a feltárt legmélyebb réteg triász-kori. E fölött a pliocénben lerakódott inhomogén szemcseméretű kavics- és homokréteg található (kb. 100 m vastag). Erre rakódott a pleisztocén korban kb. 80 m vastagságú üledékes kőzet, alsó kb. 20 m vastag rétege inhomogén szemátmérőjű kavics, ezt helyenként megszakítják homok, finom homok, iszap ill. iszapos agyagrétegek. A felsőbb rétegek közepes és durva kvarchomokból épülnek fel. A legfelső 10 m-en finom homok, homokliszt, iszapos homok, iszap- ill. agyagrétegek váltakoznak. A Sió-torok felett a bogyiszlói átvágásban a meder mélyülése miatt keletkező hordalék a Sió-torok alatt, a kisebb esésű, szélesebb hullámterű szakaszon rakódik le. A harmadkorban jutott el IJszód magasságáig a Felső-dunai kavicshordalék. Később itt megszűnt a durva szemcséjű hordalék szállítása. A mederben megálló kavics védőréteget képzett, ezért a meder ezen a szakaszon viszonylag stabil, de elszélesedésre hajlamos. Paks és Úszód között fokozatosan megszűnik a kavicsréteg. A Paks alatti szakaszra a folyamszabályozás megkezdése előtt a meanderek voltak jellemzők A Dunaföldvár feletti szakaszon régebben jelentős volt az ipari kotrási tevékenység a mederanyag tulajdonságai miatt. (A lejjebb található finomabb szemcséjű mederanyag ipari felhasználásra alkalmatlan). A folyamra gyakorolt hatás szempontjából az ipari kotrás sokkal nagyobb fontosságú, mint a fenntartási kotrás, a nagy mennyisségi különbség miatt A Budapest-Dunaföldvár szakaszon az ipari célú kavics-kitermelést 1989 óta hivatalosan nem engedélyezik. A mintavételek és az adatfeldolgozás napjainkban Az általam vizsgált Duna-szakaszon 196?,-ig Dunaújváros, Fájsz (Domhori) és Baja, napjainkban Dunaújváros, Fájsz (Dombori) és Mohács állomásokon folynak hordalék-mintavételek az ADUVÍZIG szervezésében. Évente kb. ugyanazon időszakokban állomásonként 5 hordalék-mintavétel történik. A vízmintavétel eszköze palackos mintavevő, mely 6 azonos térfogatú (2 1) palackot tartalmaz. Minden páratlan számú fliggélyben 5 pontban 2-2 liter vízmintát vesznek, azokat a mérőhajó fedélzetén 10 literes edényekbe összeöntik, a mérés befejezése után ülepítik, majd minden függélyből 1-11 ülepített minta kerül feldolgozásra a VITUKI-ban. A rendelkezésre álló mérési adatok feldolgozása és értékelése Eredményeim és következtetéseim a vizsgált Dunaszakasz négy mérőállomásán (Dunai'/jváros, Fájsz, Baja, Mohács) 1950-1994. között összegyűjtött hordalékmérési adatokból származnak. A törzskönyveket illetve a mérési jegyzőkönyveket a VITUKI és a bajai ADUVÍZIG bocsátotta rendelkezésemre. A négy adatsort számítógépre vittem, feldolgoztam. A grafikonokon a hordaléktöménységet nem a régebbi gyakorlat szerint (vízállás függvényében, Bogárdi J., 1971) ábrázoltam, hanem a vízhozam és középsebesség függvényében. Azért döntöttem így, mert a folyómeder fokozatos mélyülése miatt - amely a folyamszabályozási munkálatok óta figyelhető meg a Dunán - az azonos vízhozamok egyre kisebb vízállások mellett vonulnak le, és ez a jövőben az összehasonlításokat nehézkessé tenné. 9. ábra tiunötivtí köxtpek 1901-1990 rismcrcc-áIígkás oh -16m IdSs « -l.Sr 1 DunaföldYÁr 2 1 Bxj* VÍZdlldS~Vdl tozások d VÍZS<fdlt SZdkdSZOU 5 líohÁcs -1.4 m (Kalocsa B.,1995.) -1.4 m