Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

388 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. Cylindrospermposis raciborskii allergizáió hatásának vizsgálata tengeri malacon Törökné Kozma Andrea*, Pálovics Ágnes*, László Erzsébet*, Nagy Gábor** *"Fodor József' Országos Közegészségügyi Központ, **ÁUatorvostudományi Egyetem, Budapest Kivonat: Kulcsszavak: A Balatonban történő fürdőzés néhány érzékeny embernél allergiás reakciókat vált ki, különösen cianobaktérium (kékalga) tömegprodukciók idején. Kísérleti adatokat kívánunk nyerni a legnagyobb biomasszát adó kékalga, a Cylmdrospermopsis raciborskii bőr-szenzibilizáló hatásáról albínó tengerimalacokon vizsgálva, hiszen köztudott, hogy a tengerimalacokon végzett allergizáió vizsgálatok pozitivitás esetén az emberen is bizonyítottan pozitív, míg az ember allergológiai érzékenysége nagyobb és szerteágazóbb, mint a tengeri malacok szenzitivitása. Vizsgáljuk az 1982-ben a Balatonból izolált és a Norwegian Water Research Institute-ban fenntartott, az 1994-ben izolált és a BGSD 266 számú Cylindrospermopsis raciborskii törzseket. Az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a Cylindrospermopsis raciborskii 1982-ben izolált törzse mérsékelten allergén, ha nitrátmentes tápoldaton tenyésztjük míg enyhén allergén, ha a tápoldat nitrátot is tartalmazott. Az 1994-ben izolált törzs enyhén, míg a BGSD 266 törzs mérsékelten allergén az OECD Guidelines for Testing of Chemicals 406. sz. Skin Sensitization szabványvizsgálat alapján. Cylindrospermopsis raciborskii, allergizálás, Balaton. Bevezetés A természetes fürdővizekkel kapcsolatos legfőbb közegészségügyi probléma az eutrofizációból eredő alga-tömegprodukció. Ez egyben a nagyközönség által is leginkább érzékelhető, esztétikai kifogás tárgya A helyzetet súlyosbítja, hogy a tömegprodukcióért legnagyobb részt a potenciális toxintermelő cianobaktériumok (kékalgák) a felelősek. Az algák nagymértékű elszaporodása általában az üdülési szezonra esik (Törökné és Mayer, 1988 ), ezért a fürdőzők egészségének védelme érdekében elsőrendű feladat, hogy felmérjük az egészségi veszélyeztetettség mértékét vízvirágzások idején. A toxintermelő cianobaktériumok világméretű elterjedése indokolttá tette, hogy a WHO foglakozzon a problémával, s 1995-ben határozat született a WHO Guidelines for Drinking-Water Quality átdolgozására. Az új rizikófaktorok tárgyalásánál első helyre került a toxikus cianobaktériumok okozta veszély. Meghatározásra került az ivóvízben megengedhető toxinmennyiség is. Felszíni vízkezeléssel történő ivóvíznyerés esetén a határérték 1 Hg/L microcystin. Napjainkban folyik a Guidelines for Safe Recreational Water Environments kidolgozása is amelyben aktívan részt veszünk - s terv szerint 1999-ben jelenik meg. A természetes vízben történő fürdőzés védelmére a 10 ng/L microcystin határértéket javasolják. Mivel intézetünkben a témával való foglalkozás 15 éves múltra tekint vissza, a WHO direktívák számunkra feltétlen irányt mutatnak, mint az Európa Unió országai számára. Ma már köztudott , hogy a cianobaktériumok 41 faja bizonyult toxintermelőnek. Közegészségügyi szempontból fontos megemlítenünk, hogy vízvirágzáskor történő fürdőzés során kontakt dermatitisre utaló adatokkal, valamint allergiás szénanáthaszerű tünetekkel találkozunk az irodalomban (Dillenberg és Dehnel, 1960., Billings, 1981), sőt olyan esetet is leírtak, hogy vízvirágzás idején történő kenuzás közben inhaláció révén pneumonia is kialakult (Turner et al. 1990 ). Ausztráliában 852 embert vontak be egy prospektiv epidemiológiai vizsgálatba, amelyben a cianobaktérium virágzások és abban az időben fürdőzők egészségi állapota közti összefüggést tanulmányozták. Az eredmények szignifikáns kapcsolatot jeleztek a fürdőzést követően 7 napon belül kialakuló hasmenés, hányás, bőrkiütés, szénanátha, láz, szem és bőr irritáció valamint a vízben való tartózkodás időtartama és a cianobaktériumszám között (Pilotto et al. 1997 ). Ezért gondoltunk arra, hogy fontos lenne allergológiai és kontakt írritációs vizsgálatok elvégzése állatfajokon. Ismert, hogy a tengerimalacokon végzett allergizáió vizsgálatok pozitivitás esetén az emberen is bizonyítottan pozitív, míg az ember allergológiai érzékenysége nagyobb és szerteágazóbb, mint a tengerimalacok szenzitivitása. Ezért választottuk vizsgálatainkhoz az albínó tengerimalacot. Anyag és módszer Anyag Bőr-szenzibilizáló vizsgálatainkat a Balatonból különböző időpontban izolált Cylindrospermopsis raciborskii cianobaktérium laboratóriumi tenyészeteinek IíofiliJelölés Izolálás éve A törzs származási helye Tenyésztési körülmények 1. 1982. Norwegian Institute for Water Research Nitrát mentes tápoldat 2. 1982. Norwegian Institute for Water Research Nitrátos tápoldat 3. 1994. Kossuth L. Tud. Egyetem, Növénytani Tanszék (BGSD 266) Nitrátos tápoldat 4. 1994. KÖDUVIZIG nitrátos tápoldat* * a tenyészetet a stacioner fázisban termeltük le, így a sejtek liofilizálása már jelentős mértékű volt. Módszerek 1. A laboratóriumi Cylindrospermopsis raciborskii törzsek approximativ letális értékét (ALD) intraperitoneális egér-teszttel ellenőriztük (Carmichael 1981). Alternatív tesztként a Thamnocephalus platyurus édesvízi héjnélküli kisrák lárvákkal tesztelő Thamnotox kittel is elvégeztük a toxicitás vizsgálatokat. A módszer leírását előző közleményünkben tettük közzé (Törökné 1997.). 2. Az egyes minták toxintartalmát HPLC (nagy érzékenységű folyadék-kromatográfiás) eljárással ellenőriztük. Készülék: Hewlett Packard 1090 A folyadék-kromatográf, álló fázisa Cl8 szilikagél, mozgófázisa 1 tf % metanol - 99 tf % bidesztvíz, detektálási hullámhosszak A., = 262 nm, X

2 = 290 nm Ohtani (1992) módosított módszere alapján 3.Az allergizáió vizsgálatokat az OECD Guidelines for Testing of Chemicals 406. sz. 'Skin Sensitisation' cí-