Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.
386 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999 . 79. ÉVF. 6. SZ. A nádas határ változása a Kis-Balatonon az 1950-es évektől napjainkig Szeglet Péter 1, Dömötörfy Zsolt 2, Pomogyi Piroska 3 *PATE Georgikon Kar, Keszthely, 2Szíriusz Stúdió Kft, Pilisborosjenő, 3 Ny-Dunántúli VÍZIG, Szombathely Bevezetés A Kis-Balaton területéről régóta ismeretesek térképek, de a vegetáció szisztematikus felméréséről első ízben az 1981-ben elkészült részletes vegetáció-térkép tájékoztat (Kárpáti és mtsai, 1987) E munka során az akkoriban épp rendelkezésre álló légifotó-anyag mellett földi-geodéziai méréseket is alkalmaztak és a vegetáció-térképen az akkori természetvédelmi terület növényzetét jelenítették meg. A később elkészült vegetációtérképek (Pomogyi 1984-97.) készítése során színes-infra légifelvételeket alkalmaztak az interpretációhoz és a terepi beazonosításokhoz (Pomogyi és mtsai. 1996). Ez a munka a Kis-Balaton Védőrendszer kialakításához, a lejátszódó folyamatok kutatásához kapcsolódik A Kis-Balaton magasabbrendű növényzete változásának jobb megismeréséhez, a kialakítás alatt álló vízvédelmi rendszer elárasztás utáni változásainak prognosztizálásához archív légifotók visszamenőleges interpretációjával készítünk vegetáció-térképeket Anyag és módszer Az archív térképezést a FÖMI filmtárából megvásárolt 1980. évi, a HM film- és térképtárából megvásárolt 1951. évi archív légifotók, valamint egy, az 1930-as évekből származó fotórészlet (Kéz, 1931.) felhasználásával végeztük el. A légifelvételeken megjelenő növényfoltok alakulását egyre korábbi felvételek feldolgozásával követjük nyomon. A sztereo-fotogrammetrikus értékelés, valamint a későbbi interpretált légifotók segítségével elkészíthetők korábbi évek vegetáció-térképei, amelyeknél a terepi beazonosítás közvetlenül már nem lehetséges. A „múltbani" vegetáció térképezésnek az archív légifotók minősége, interpretálhatósága szab határt. A pankromatikus légifotó-anyag számítógépre vitele után a szkennelt anyag a GIS-be történő illesztését PCI Orthoengine AE szoftverrel, GPSszel bemért illesztő pontok alapján végeztük. A pontos illesztést nehezíti azon - a légifelvételeken is azonosítható - pontok száma, amelyek évtizedek óta változatlanok. Ennek ellenére - tekintettel a terület nagyságára - az illesztés hibája becsléseink szerint max. 5 % körüli. A növényfoltok lehatárolását sztereo-fotogrammetrikus értelmezés után a későbbi évek légifelvételei alapján készített vegetáció-térképek információanyagának felhasználásával ArcView-ArcInfo rendszerben végeztük. A légifotó minősége (információtartalma) nem enged meg társuláscsoport alatti kategorizálást, így a felvételen 5 nagy kategóriát különítettünk el: hínáros-, nádas-, gyékényes-, magas-sásos-, ill. nyílt víz. Ezek a légifotón is jól kivehető állománytextúiában, ill. sztereo-fotogrammetrikusan kimutatható állománymagasságban különülnek el egymástól. Kivétel a hínárosok és a nyílt víz, amelyek megkülönböztetése csak formális lehet. Ezen túlmenően szükségünk volt egy „egyéb" kategóriára, amelybe a Diás-szigetet, a Zala folyót, a töltéseket és az egyértelműen meg nem határozható felületeket soroltuk. A térképezés alapjául kb. az 1957-ben védetté nyilvánított természetvédelmi területet vettük, amelynek határvonalát az akkori nádas határvonala jelölte ki. Eredmények Az 1-5. képeken jól követhető a „régi" természetvédelmi területen a Zalavári- és a Vörsi-víz szabad vízfelületének csökkenése az elmúlt 65-70 év során. Érdekesek továbbá a mára már eltűnt kisebb nyílt vízfelületek, amelyek még látszanak az 1951-es felvételen. Az 1930 körüli felvétel (Kéz 1931.) nem alkalmas részletesebb (társuláscsoport szintű) feldolgozásra, de a Zalavári és a Vörsi víz nyílt vízfelülete meghatározható. Az előbbi ekkor még egy széles csatornával csatlakozott a Felső-mély mára csaknem eltűnt vízfelületéhez. Kettőjük össz-felülete ekkoriban kb. 29,4 ha volt, a Vörsi vízé pedig kb. 42 ha. A Vörsi-víz 1931. évi területét véve 100 %-nak (42 ha), az ötvenes évekre 48 %-ára (20,3 ha), a 80-as évekre 26 %-ára (11,0 ha), 1997-re 8 %-ára (3,4 ha) zsugorodott össze, ám ez a 8 % is gyakorlatilag 100 %-os lebegő hínárral borított. A Zalavári-víz és a Felső-mély (1931-ben 29,4 ha), az ötvenes évekre 48 %-ára (10,8 + 3,2 ha) a 80-as évekre 21 %-ára (5,0 + 1,3 ha), 1997-re 12,5 %-ára (2,8 + 0,9 ha) zsugorodott össze, szintén jelentős hínár borítással. A két nyílt vizű terület zsugorodása kezdetben azonos ütemű (1951-ig 48 %). A továbbiakban a zalavári részen erőteljesebb a csökkenés, majd az arány az 1990-es években a vörsi rész javára billen át, feltehetőleg az elárasztás eredményeképpen. Kimutatható továbbá, hogy a nádas határvonala néhol nem, vagy alig változott évtizedek alatt (pl. a vizsgált terület DK-i része), aminek magyarázata további kutatás tárgyát képezheti. 1. táblázat A vizsgált terület növényzetének megoszlása a társulás-csoport kategóriák közöt t 1951 Terület (ha) 1980 Terület (ha) 1996 Terület (ha; A 6,6 A 9,5 A 129,0 C 1148,5 C 1311,4 C 1295,9 D 23,2 D 7,2 D 35,3 E 79,5 E 80,2 E V 34,4 V 17,4 V 4,7 Összesen: 1291,6 1425,7 1464,9 (A: hínáros, C: nádas, D: gyékényes, E: magas-sásos, V: nyílt víz) A nádas határvonalának kiterjedése okozza az összterület növekedését 1. kép: A Vörsi- és a Zalavári-víz az 193l-es légifelvételen. A fehérrel kifedett terűletek a mai nyílt vizeket, ill. hinárosokat jelölik. Az archív fotók tanulmányozásával képet kaphatunk a korszak nádgazdálkodásáról is. Az egyik, feltehetőleg kora tavasszal készült felvételen felfedezhetők a nádaratás nyomai ill. a még el nem szállított kévék. Hasonló intenzitású művelést mutathatunk ki a magas-sásosok és az üde kaszálók területén is, amelyek szemléltetése jelen keretek között hely hiányában elmarad. Szükség esetén ezek területe is feltérképezhető ill. megmérhető a GIS által.
