Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.
383 A Szemesi-medence fejlődéstörténete a Tó-25. számú mederfurás ostracoda és sporomorpha vizsgálata alapján Szuromioé Korecz Andrea, MOL Rt KUMMI, 1039. Budapest, Batthyány út 45. Nagyné Bodor Elvira MAFI,1143.Budapest, Stefánia út 14. Kivonat A Magyar Állami Földtani Intézetben folyó limnogeológiai kutatások során, Balatonakaii és Balatonszemes között mélyült le a Tó-25. sz mederfúrás, amely felső-pannóniai, felsö-pleisztocén és holocén képződményeket harántolt. Az ostracoda fauna és a sporomorpha vizsgálatok alapján feltételezzük, hogy a felső pannóniai idején (cca. 5.5 millió évvel ezelőtt) édesvízi-oligohalin sótartalmú, sekélyvizű tavacskák jöttek létre, amelyek időnként ki is száradhattak. A felső pannóniai képződményekre a felső-pleisztocén rétegek diszkordásan települtek. A terület újból csak a Dryas H időszakban (13.000 évvel ezelőtt ) került viz alá, mikor is a jól szellőzött, nyugodt, sekélyvizű vízborítás mezotróf lehetett. Az Allerőd és a Dryas m. időszak idején (12.000-11.000 évvel ezelőtt.) a vízszint egyre sekélyebbé vált A holocén kezdetén Preboreális, 10.000 évvel ezelőtt.) a vizsgálatok már mezo-eutróf minőségű, növekvő mélységű vizet mutattak ki. A Boreálisban (9.000 évvel ezelőtt) vált a víz eutróffá, melyet egyes fájok (Cytherissa lacustris / G.O.Sars/ és a Pediastrum kawraisky /Schmidle/) kihalása, illetve egyes taxonok (Veronica, Hottonia) időszakos eltűnése jelzett Az Atlantikus második felében (cca. 5.100 év B.P.) bekövetkezett nagymértékű mélyülés és tiofitás-csökkenés már a nyíltvíz kialakulásának kezdetét jelezte. Kulcsu. Szemesi medence, ostracoda, sporomorpha, pleisztocén, holocén 1. Bevezetés 1981-ben indult meg a Magyar Állami Földtani Intézet által finanszírozott "Balaton-kutatás", melynek keretében 33 mederfúrás mélyült le a Balaton medrében (1. ábra). A fúrásokból komplex földtani (szedimentológiai., ásványtani és geokémiai), valamint őslénytani (diatoma, ostracoda, mollusca és sporomorpha) vizsgálatok készültek (Csemy 1993, 1997, Csemy etal. 1991). s 10 km 1. ábra. A balatoni fúrások helyszínrajza és a Balaton morfológiai egységei Az őslénytani elemzések célja az volt, hogy választ kapjunk a Balaton vízborításának kezdetére, kimutassuk a viz relatív mélységváltozásait valamint jellemezzük a vízminőség (pH, trofitás, hőmérséklet) alakulását Ezen túlmenően adatokat vártunk a tóban illetve a környezetében tenyészett élővilágról, az éghajlat változásairól, továbbá az emberi tevékenység megindulásáról is. A Szemesi-medence területén 8 fúrás mélyült le, melyek közül a többség partközeli helyzetű (1. ábra.) Ezekben a fúrásokban gyakran hiányos a rétegsor, ugyanis alacsonyabb vízállásnál az adott fúrás körzete szárazra került A 8 fúrás közül a mai tó tengelyvonalához legközelibb helyzetű Tó-25.sz. fúrásból kaptuk a legteljesebb rétegsort ezért úgy véljük, hogy ezen fiírás elemzésével vázolható fel a legátfogóbb kép a Szemesi-medence fejlődéstörténetéről. A Tó-25. sz. fúrás Bolatonakali és Balatcnszemes között mélyült le 11,65 m mélységig (I. ábra). A fúrás limnikus kifqlődésű felső-pannóniai, felső-pleisztocén és holocén korú rétegeket harántolt (3. ábra). A Balaton aljzatát alkotó, felső-patmóniai korú rétegekre jelentős diszkordanciával települtek a balatoni, felső-pleisztocén korú képződmények. Az őslénytani vizsgálatede szerint a Diyas 11. idejétől (13000 évvel ezelőtt) napjainkig folyamatos volt az üledékképződés a Szemesi-medence területén. Jelen dolgozatunkban elsősorben a vízi környezetben történt változásokat kívánjuk bemutatni (2-3. ábra), a TÓ-25.SZ. fúrás alapján: 2. A Szemes i-öböl fejlődéstörténeti értékelése Felső-pannóniai rétegek A felső-pannóniainak, (cca. 5 millió évvel ezelőtt) tartott rétegekből uralkodóm csökkent sósvízi plankton szervezetek maradványai kerültek elő. A vízinövények, a zöldalga (Spirogyra), a tündérrózsa, (Nymphaea) sekélyvízi környezetet jelezlek. A gyakori sporomorpha meddő minták a terület időnkénti száiazi a kerülésével magyarázhatók, mivel oxidatív körülmények között a lerakódott pollenszemek megsemmisültek Az ostraooda fauna is rendkívül szegényes volt A fauna-együttesben az édesvízi-oligohalin sótartalom-igényűek száma meghaladta a mio-mezohalin sótartalom-igényűekét A tárgyalt szakasz nagy része ostracoda meddőnek bizonyult Ez a tény, valamint az időszakos vízborítást is elviselő fájok (pl.: Darwinula stevensoni /B. et fit) jelenléte valószínűsíti azt hogy a terület időnként szárazra kerülhetett Felső-pleisztocén rétegek A kialakulás kezdeti stádiuma (Dryas II., 1300012000 év BP.) Vizsgálataink szerint, a pannóniai kor után a Dryas D.-ben került ismét víz alá a terület, bár lehet hogy már korábban is, de azoknak a koroknak az üledékei, ha voltak lepusztultak A Szigligeti- és a Keszthelyimedencében ez a vízborítás 2000 évvel korábban a Dryas I.-ben (cca. 14000-15000 évvel ezelőtt) következett be. A Dryas D.-ben a Szemesimedencében a Botryococcus braunii Kűtz., zöldalga uralkodott, de a nyíltvízi süllóhínárok, (Myriophyllum) is előfordultak A víz nyugodt voltát a nagyobb számban megjelenő Nymphaea igazolta. A partot nád és sás (Phragmites, Scirpus) szegélyezte, és jelentős kiterjedésű lehetett a mocsár kányafűvel, nyílfűvel, és békabuzogánnyal (Rorippa, Sagittaria, Sparganmm) A Zygnema és a Mougeotia járommoszato/t gyakorisága az időszak elején a víznek még mezotrof voltára utalt ami a későbbieken fokozatosan egyre trofikusabbá vált Az időszak végén megjelent a Pediastrum boryanum (Trup.) Menegh, zöldalga, a kolokán, (Stratiotes) és a gyékény, (Typha latifólia) L. is. Áz ostraooda fauna elemzése alapján a pannon-pleisztocén határt a pleisztocénre jellemző kagylósrákok, pl. a Herpetocypris sp. és a Cypridopsis vidua O.FM. (Diebel,K.-Pietrzemuk,E, 1969) megjelenése igazolta. Az ostracoda fauna, a korábban ismertetett szegényes pannóniai faunához képest lényegesen gazdagabb volt mind taxoo-, mind egyedszámot tekintve (taxonszám: 14, egyedszám:75). A fauna-együttes tanúsága szerint a tárgyalt rétegek leülepedése mezotróf, jól szellőzött, iszapos aljzatú, nyugodt állandó jellegű, sekély vízben történt, ahol a viz hőmérséklete tartósan nem haladta meg a 18 C°-t (Danié lopol et al. 1990). Sekélyvizi, mocsári állapot (Allerőd, 12000-11000 év B.P.) A vízben elszaporodtak a plankton szervezetek, magasabb rendű vízinövények. A plankton szervezetek közt a Pediastrumók jelentősége csökkent s a Botryococcusok jutottak uralomra. A nyíltvízi növények közt a gyűrűs süllőhínár (Jrfyriophyllum verticilliatum L.) uralkodott. Kiterjedtebbé vált a mocsárvilág, új fajok jelentek meg, pl. a füzike, (Epilobium), a közönséges rence (Utricularia vulgáris L ). Jellemző a Sphagmim-télék megjelenése, és a Mougeotia, ill. a Zygnema nagyobb arányú felszaporodása A viz pH-ja valószínűleg csökkent de a jelenlévő Spirogyrak miatt értéke 5-nél kevesebb nem lehetett (Simons, J.-Beem, A. P. 1990).
