Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

330 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. szán, a legmagasabbat Eger város területén, illetve a város alatti térségben mértünk (2. ábra) A minimum és maximum érték között 8-szoros a különbség, ez valószinüen azzal magyarázható, hogy a cink elsődlegesen civilizációs eredetű szennyezés. A kevésbé szennyezett részeken ezért alacsonyabb értéket mutat. Eger város területén a vízben lévő cink mennyiségét tovább növeli a szennyezett levegőből kiülepedő cinktartalmú por. Cd Cr 3. ábra. A vizsgált élő szervezetekben és a falevélben mért kadmium és króm koncentráció (mg/kg sz. a.) 1. ábra. Nehézfém tartalom a vizsgált élő szervezetekben az egyes mintavételi helyeken (mg/kg sz. a.) JÉ Cd Cr Cu 2. ábra. Nehézfém tartalom alakulása a vizsgált élő szervezetekben és az üledékben (mg/kg sz. a.) A cink mellett viszonylag magas az üledék réz tartalma is (max.: 97 mg/kg sz.a., min.: 7.3 mg/kg sz.a.). A réz koncentráció értékei is igen tág határok között mozognak. Ugyancsak magas mangántartalmat mértünk az üledékben ( 560-830 mg/kg sz.a.). Az Eger-patakon 1998-ban az alumínium mennyiségét is megvizsgáltuk. Az üledék alumínium koncentrációja igen magas, bár ez valószínűen a vizsgálat során a szilikát vegyületek feltárásából adódott. A toxikus hatású nehézfémek ( kadmium, ólom) jóval kisebb menynyiségben fordulnak elő mint az esszenciális fémek. Az üledék kadmium tartalma 8.0-32.5 mg/kg sz. a. között változott. A legnagyobb értéket Eger város területén, illetve közvetlenül a város alatt lehetett mérni. A Laskó és Eger-patak nehézfém szennyezettségét összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az Eger-patakban valamennyi nehézfém nagyobb koncentrációban található mint a Laskóban, bár az eltérés nem túl jelentős. Egy adott víztér nehézfém szennyezettségéről az össz. fémtartalom nem ad megbízható információt. A vízi ökoszisztéma szerkezetében várható változást sokkal inkább a biológiailag felvehető fémmennyiség határozza meg. A totál és az élőszervezetek számára hozzáférhető fémtartalom aránya a réz és a cink esetében közel azonos. Az összes fém mennyiségének egy negyede a biológiailag felvehető forma. A kadmium esetében a vízi szervezetek a teljes kadmium mennyiségének mintegy felét felvehetik és akkumulálhatják szöveteikben (5-6. ábra). Cu Zn 4- ábra. A vizsgált élő szervezetekben és a falevélben mért réz és cink koncentráció (mg/kg sz. a.) gr x^mk^A S'C/'n 5- ábra. A totál és a biológiailag felvehető nehézfém tartalom arámya az üledékben (mg/kg sz. a.) A két általunk kiválasztott víztér nehézfém terhelését legjobban az itt élő vízi szervezetek szöveteiben felhalmozódott fémtartalommal jellemezhetjük. Az egyes élőlény-csoportok fémakkumulációs képessége azonban igen tág határok között változhat. Számos tényező befolyásolja, illetve módosíthatja ezt a folyamatot (pl. az adott szervezet élőhelyének adottságai, táplálkozási struktúrája, a táplálékláncban elfoglalt helye, fejlődési alakja, neme, stb ).