Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

328 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. jelentősebb tömegű epilithon a déli köves parton, annak is a dél-nyugati medencéiben jellemző. Évszakosan tavasszal mérhető a kisebb érték, nyáron annál általában nagyobb, de ez a konzekvens növekedési jelleg ősszel már nem minden mintavételi helyen jellemző. Több éves vizsgálati adatsor alapján a nyári átlag érték 470 g/m

2 száraz anyag tömegnek számolható és figyelembe véve, hogy a balatoni köves part területe 1.02 km

2, az epilithon biomasszája 400-600 t/tó értékre becsülhető. A hamutartalom alapján minden minta a „szervetlen anyagú" bevonat csoportba sorolható és a két szélső érték, a tihanyi kutató intézetnél (M) gyűjtött mintára kapott 77 ha % és a Fűzfői-öböl balatonalmádi köves partjáról (F) származó minta 92 ha %-a között sincs nagy különbség. A nyári epilithon minták klorofill-a tartalmuk alapján a Szigligeti-öböl badacsonyi hajókikötőjéből vett minta kivételével, ami auto-heterotrófikus, hetero-autotrófikus ill. heterotrófikus típusúak, tehát igen kis (0.05 kl-a %) alatti koncentráció mérhető. Évszakosan a klorofill-a tartalom általában jelentős változáson, csökkenésen megy át, mivel a tavaszi auto-heterotróf típus nyárra hetero-autotrófikus lesz, őszre pedig heterotróf típusúvá válik A zonációt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a mélységi és felszíni epilithon között jelentős különbségek vannak. A leginkább átvilágított felső zónában a Cladophora fonalas moszat a meghatározó, míg a mélységgel párhuzamosan a fotoszintetizálásra képes szervezetek közül a kovamoszatok (Cocconeis pediculus, Diatoma vulgare, Navicula cryptocephala, Rhoicosphaenia abbreviata) veszik át a vezető szerepet. Ezek az algák a legalsó zónáig megtalálhatók. Ez azért jelentős, mert, mint arra Pieczynska & Banas (1984) is rámutatott, megfelelő átlátszósági viszonyok esetén oxigént teimelnek Méréseink ugyanezt erősítik meg, mivel még a legalsó zónában is kimutatható nettó fotoszintézis. Jól érzékelhető különbségeket tapasztaltunk a köves part és a köves fenék élővilága között, mely különbségek elsősorban az eltérő fénybehatolási viszonyokból, a fenék fekvéséből (Entz & Sebestyén, 1942), és a különböző áramlási viszonyokból adódnak (Entz & Sebestyén, 1942). Jellegzetes az aljzatért vívott küzdelem (Sebestyén, 1963). Az élőbevonat maga is élőhelyet biztosít a különböző életforma típusú élőlények számára. Így szolgálhat például a fonalas zöldmoszat másodlagos epifitikus fitotekton megjelenéséhez alzatul (Lakatos & Biró, 1991). A zootekton gyakori szervezetei a tegzes bolharák (Corophium curvispinum Sars) és a vándorkagyló (Dreissena polymorpha Pallas). Fontos vízminőségi szerepe mellett esztétikai jelentőségű is, hiszen sokkal szemet gyönyörködtetőbb látvány egy hullámzó Cladophora mező, a benne rejtőzködő milliárdnyi élőlénnyel, és a hozzá többé-kevésbé kötődő életű halakkal, récékkel, stb., mint egy kietlen, csupasz beton part. Tehát az epilithon az élőhelyet változatosabbá teszi, valamint fontos haltáplálék forrás is (Kozák et al., 1998). Az autotróf növényi szervezetek mennyisége a klorofil-a tartalom alapján jól mérhető {Felföldy, 1961). Az algák részarányára utaló klorofill-a % értékek jól mutatják, hogy bár mennyiségük a mélységgel csökken, de még a negyedik zónában is jelentős szerepet játszanak Megállapítható, hogy a mélység növekedésével a fotoszintézis intenzitása kisebb mértékben növekszik, ill. csökken a nap folyamán. A fotoszintetizáló szervezetek faji tulajdonságai mellett okként szerepelhet ebben a fényklíma változása, de ennek kvantifikálásához a fényintenzitás változásának műszeres mérésére lesz szükség. A mélységgel párhuzamosan a kevesebb autotróf szervezet, s a kevesebb fény hatására a fotoszintézis mértéke csökken. Ellenben, a légzés közel állandó értékű. A négy zóna közül három fotoszintetikus oxigéntermelésének és légzésének 24 órára vonatkozó értékei a vizsgálati időszakban pozitív mérleget mutatnak. Összefoglalás Az epiliton tömeg viszonya és struktúrája alapján bioindikátor értékű. Nagy tömegű élőbevonat a déli parton az L, Fo, Mf mintákra és az északi parton Gy mintára jellemző. Kis tömegű bevonathoz a Sz és Z minták sorolhatók. Mindenütt a „szervetlen anyagú" csoportba tartozik. A Balatonban az epiliton jelentős biomasszát képvisel, mivel a száraz anyag tömege 400-600 tAó becsülhető. Évszakosan a klorofill-a tartalom lényeges változáson megy át, a tavaszi auto-heterotróf típus nyárára hetero-autotrófikus lesz, őszre pedig heterotróf típusúvá válik. Fontos vízminőségi szerepe mellett, esztétikai jelentőségű is, és az élőhelyet változatosabbá teszi, valamint jelentős haltáplálék forrás. A köves part zonációját feltáró vizsgálataink eredményei szemléltetik a vízfelszín közeli és a mélységbeli epiliton közötti jelentős különbséget. A köves part élővilágának a víz természetes tisztító és tisztuló képességét és a biológiai vízminőséget befolyásoló szerepe jelentős. A fotoszintetikus oxigéntermelés mérés alapján leírható, hogy az élőbevonat jelentős szerepet játszik a parti öv oxigénháztartásában, hozzájárulva ezzel az aerob viszonyok, és így a megfelelő vízminőség kialakításához. Az epilithon struktúrájának pontosabb feltárása, anyagforgalmi és energiaáramlási funkciójának, a biológiai vízminőséget meghatározó szerepének kvantifikálása további részletes vizsgálatokat igényel. Mindenesetre eredményeink jó kiindulási alapot szolgáltatnak, és a vizsgálatok során szerzett tapasztalatok, felmerült kérdések a munka további folytatását feltételezik, igénylik, irányát kijelölik. (A kutatást az OTKA (téma: T 016012) támogatásával végeztük) Irodalom Behning, A.L. 1924: Zur Erforschung der am Flussboden der Wolga lebenden Organismen. Monogr. volz. Biol. Stanc. Saratow 1: 1-398. Bíró, P. 1984: Lake Balaton: a shallow Pannonian water in the Carpathian Basin, p. 231-245. In: Ecosystems of the world 23. Lakes and Reservoirs. Taub, F.B. (ed ), Elsevier, Amsterdam, pp.643. Entz G. & Sebestyén O. 1942: A Balaton élete. M. Term. T. Társ Bpest Felföldy, L. 1961: On the chlorophyll content and biological productivity of periphytic diatom communities on the stony shores of Lake Balaton. Annál. Biol. Tihany, 28: 99-104. Felföldy L. 1981: A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1-290. Felföldy L. 1987: A biológiai vízminősítés. 4. javított és bővített kiadás. Vízügyi Hidrobiológia, 16: 1-128. Gulyás P. 1983: KGST Biológiai módszerek. Vü. Hidrbio., 12:118-121 Kozák L„ Lakatos Gy., Biró P„ Kiss, KM., Keri A., Hengsperger K. 1998: A tihanyi köves parton kialakuló élőbevonat zonációjának és benépesülési dinamikájának tanulmányozása. Hidrológiai Közlöny, 78: 353-354. Lakatos, G. 1976: A terminological system of the biotecton (periphyton). Acta Biol. Debrecina, 13: 193-198. Lakatos, G. <£ Biró, P. 1991: Study on chemical composition of reed periphyton m Lake Balaton. BFB-Bericht (Illmitz), 77: 157-164. Pieczynska, E. & Banas, D. 1984: Zonation in periphyton colonizmg concrete blocks on the shore of Lake Zegrzynskie. Ekol. Pol., 32: 533-552. Sebestyén O. 1963: Bevezetés a limnológiába. A belvizek életéről. Akadémiai Kiadó Budapest, 1-236. Sládecková, A. 1962: Limnological investigation methods for the periphyton (Aufwuchs) community. Bot. Rev., 28: 286-350. Structure of epilithon in the littoral of Lake Balaton Lakatos Gy., Kozák L, Bíró P., Muskó /., Kiss K. M. & Kiss M. Abstract: The limnological characters of shallow, properly buffered lakes are largely determined and affected by the structures of their littoral zones. The role of the stony shores, covering 70-75% of Lake Balaton's littoral zone (the whole shoreline is 235 km), has not been revealed entirely yet. On the basis of the results, the epilithon of Lake Balaton's stony shores represents a considerable biomass (400-600 tons dry matter/lake) and provides various habitats for organisms of different life forms. In addition, it is signíficant from the aesthetical point of view as well. Regarding mass conditions, and the composition of algae and zootecton, epilithon fimctions as a bioindicator of water quality. Considering its taxonomic composition and the organisms identified, it provides important food source for the fish. The studies aimed to reveal zonation have demonstrated that there are substantial differences between the epilithon living near the water surface and the epilithon of the deeper zones. Further studies are needed to achieve more exact understanding on the structure and fúnction (photosynthesis and respiration, etc.) of the epilithon in Lake Balaton's littoral zone. Keywds: Balaton, stony shore, structure and fúnction of epilithon, zonation.