Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.
300 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. A gerinctelen makrofauna funkcionális táplálkozásbiológiai csoportjai az Eger-patak mentén Andrikovics Sándor, Kiss Ottó Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: Két éven át lárvagyüjtésekkel vizsgáltuk az Eger-patak gerinctelen makrofaunáját, különös tekintettel a kérész (Ephemeroptera), álkérész (Plecoptera) és tegzes (Tnchoptera) közösségekre, valamint három évig fénycsapdát működtettünk, és imágó gyűjtéseket végeztünk Szarvaskőnél. A kimutatott taxonszám 56 volt, amely mérsékelten szennyezett folyót jelöl. Sajnos azonban ez a viszonylag gazdag fauna csak egy kb. 20 km-es szakaszt népesít be. A funkcionális táplálkozásbiológiai csoportok gazdag populációi csak a vízfolyás erdős szakaszán fordulnak elő, az erdők kiirtása és a szennyezések a változatos populációk elvesztését okozzák a felsőbb és alsóbb szakaszokon. Kulcsszavak: kérész, álkérész, tegzes, funkcionális táplákozásbiológiai csoportok, lárva, imágó, Eger-patak Bevezetés Az Eger-patak Balaton község határában, a Bükk hegység nyugati lábánál, 340 m tengerszintfeletti magasságban ered. Maklár alatti része az Eger-csatorna és a Rima-patak nevet kapta. Négyes község után torkollik a Tiszába (7. ábra). A patak Egerig felső, Eger és Maklár között közép és Maklár alatt már alsószakasz jellegű. A patak teljes hossza 87,4 km, esése 3,5 m kilométerenként. A víz Ca 2 + koncentrációja magas (3.05-4.1 mmol/1), a pH-t 7.2 és 8.3 között mértük. Az Eger-patakot Eger városon ldvül az egri Finomszerelvénygyár, Bélapátfalva, Egercsehi, Füzesabony tisztított szennyvizei terhelik. reuu i BALATON l MIKŰTALVA tMÓKOSlti. \nmat ALMÁaV \ AKxwuErtarAt HAOiÜt 1. ábra. Gyűjtőhelyek az Eger patak mentén Anyag és módszer Vizsgálataink célja az Eger-patak gerinctelen makrofaunájának feltárása és a szennyezett illetve tisztább szakaszok faunaképének összehasonlítása. Ehhez felhasználtuk a pontosabb eredményeket adó imágó-vizsgálatokat is. A szűkebb faunisztikai vizsgálatok mellett Merrit & Cummins (1984) nyomán a kimutatott taxonok funkcionális táplálkozásbiológiai besorolását is elvégeztük, amiből a későbbiek során jól összehasonlítható adatokat nyerhetünk az alacsonyabb térszínű patakok zonációs viszonyaihoz. A patak teljes hosszában az eredettől a Tiszába való beömlésig 14 helyről gyűjtöttünk (1. ábra) 1995-1997-ig, 15 alkalommal. A gerinctelen makrofaunát vízihálóval, az Ephemeroptera, Plecoptera és Tnchoptera imágókat fűhálóval gyűjtöttük. A legtöbb víziállatot tartalmazó helyen 1989, 1990 és 1997-ben fénycsapdát üzemeltettünk (7. ábra). A Jermy típusú fénycsapda 160 W-os Hg-gőz lámpával működött és a csapda ürítése hetenkénti gyakorisággal történt. Az Ephemeropterákat Studemann et al. (1992), a Plecopterákat Kis (1974) és Illies (1955) határozói, a Trichopterákat Malicky (1983) és Rozkosny (1980) munkái alapján, a többi gerinctelent főleg Papp & Darvas (1997), Pöckl (1988), Richnovszky & Pintér (1979) és Rozkosny (1980) könyvéből határoztuk Eredmények és értékelésük A vízi gerinctelenek (lapos és gyűrűsférgek, rákok, rovarlárvák) taxonómiai analízise során a 14 gyűjtőhelyről 38 taxon került elő. A fajok száma ennél valószínűleg nagyobb, mivel több csoportban a lárvahatározás meglehetősen bizonytalan, vagy nem is lehetséges. A Chironomida és Oligochaeta csoportok feldolgozása az ismert taxonómiai nehézségek miatt nem történt meg. Ez a taxonszám általában dombsági patakoknál mérsékelten szenynyezett vizekre jellemző. A felsőbb patakszakaszokon a tiszta vizeket jelző élőlények csak kis egyedszámban találhatók. Stabil populációk csak Mónosbél után jelennek meg. Balaton és Mikófalva községek térségében a Chironomidae és Simuliidae fauna gazdag, de a tiszta vizeket és zavartalan természeti állapotot jelző Ephemeroptera, Plecoptera és Tnchoptera fajok csak Mónosbél és Szarvaskő, Almár között fordulnak elő nagyobb faj és egyedszámban. Ezen a szakaszon is a már megkezdődő átalakulást az mutatja, hogy itt 1985-ben még vízirigó (Cinclus cinclus) is fészkelt, ami kizárólag gerinctelen makrofaunával táplálkozik (Andrikovics & Horváth, 1997), de 1996-tól a madár fészkelését már nem regisztrálhattuk. A legnagyobb fajdiverzitású helyen felállított fénycsapda és a rendszeres imágógyűjtés erről a patakszakaszról 7 Ephemeroptera, 5 Plecoptera és 30 Trichoptera fajt mutatott ki (7. táblázat). A lárva és imágóvizsgálatok mind a három rendben jól kiegészítik egymást és pontos informár E í
