Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 1998. évi kitüntetettjei

261 Híre k A Magyar Hidrológiai Társaság 1998. évi kitüntetettjei A Magyar Hidrológiai Társaság 1998. november 24-i közgyűlésén dr. StarosoLsiky Ödön elnök az egyesületi kitüntetéseket a Kitüntetési Bizottság által megfogalmazott alábbi méltatások felolvasása mellett nyújtotta át. Külföldi tiszteleti tag: Donald Bruce Bursill Bursill professzor, az Ausztráliai Vízminőségi és Víztisztítási Kutató Központ igazgatója, hosszabb idő óta segíti a víztisztítással kapcsolatos hazai oktatást és a hazai szakterület fejlődését. Az AWWA Research Foundation által vezetett Emerging Technologies szemináriumi munka­bizottságában a magyar kollégákkal együtt dolgozva jó alkalma nyílt, hogy segítőkészségét tettekben is megmutassa. Támogatása abban nyil­vánul meg, hogy - folyamatosan a magyar szakemberek rendelkezésére bocsátja az au­sztráliai víztisztítás szakirodalmát, s megismerteti őket az ott elért ered­ményekkel; - megismertette a magyar szakembereket az ottani oktatás szemléleté­vel, s átadta az érdeklődésre számot tartó tananyagokat; - a Giardia ciszta és a Cryptospondium oociszta mikroorganizmusok­ra vonatkozó kutatási eredményeit folyamatosan átadja, s ily módon hoz­zájárul az. ez irányú hazai kutatások beindításához, melynek eredményei várhatólag szabvány módosítást tesznek majd szükségessé; - folyamatosan a magyar szakemberek rendelkezésére bocsátja az au­sztráliai közegészségügyi kutatás anyagait, amelyek hozzájárulnak a mű­szaki - közegészségügyi ismeretek kapcsolatának tudományos alapokon nyugvó tisztázásához. Hazai tiszteleti tag: Dr. Karácsonyi Sándor Mérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen végezte, s mind vízépítő mérnöki, mind bá­nyamémöki oklevéllel rendelkezik. Szakmai munkásságát a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál kezdte, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Iro­dán (későbbi nevén: Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál) folytatta nyugdíjazásáig, egyre magasabb beosztásokban Egyidejűleg 11 éven át, 1989-ig betöltötte az ÉVM főgeológusi állását is; ami közben egyre na­gyobb létszámú szakgárdák munkáját irányította Rendkívül széles munkaterületen dolgozik. Foglalkozott vízbeszer­zéssel, vízellátással, építőanyag-ipari nyersanyag kutatással, a rétegvizek metánosságával, gázmentesitéssel, a földalatti vizek védelmével, környe­zetvédelmi feladatokkal, és mindezen munkálatok országos összefogásá­val, irányításával; amely során jól hasznosította széleskörű szakmai-tár­sadalmi kapcsolatait. Évtizedeken keresztül volt több MTESZ egyesület aktív, általában vezetőségi tagja Társaságunkban is épp úgy tevékenykedett a Hidrogeo­lógiai Szakosztályban, a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztályban, a Környezetvédelmi Bizottságban, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bi­zottságában; számos értékes előadást tartva és ankétot szervezve. Társa­ságunk elkötelezett munkáját eddig a Pro Aqua, a Schafarzik emléké­remmel, illetve a Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjjal ismerte el Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia vízzel foglalkozó bi­zottságainak. Oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, Bajai Főisko­lán, Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, Pécsi Műszaki Főiskolán. A földtudomány kandidátusa, a műszaki tudomány doktora, a Buda­pesti Műszaki Egyelem címzetes egyetemi docense. Közel 200 tanul­mányt publikált, s részben társszerzőkkel. 8 szakkönyv kiadásában mű­ködött közre Dr. Korim Kálmán Bölcsész-doktori diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte földtudományi tárgyakból. Néhány évig a Pénzügyminisztérium alkalmazásában geológiai térképezéssel foglakozott, majd 1949 és 1960 között szakmai munkáját a kőolajiparban folytatta. 1965-től nyugdíjazá­sáig a VITUKI-bán és a VDCUV-ban dolgozva hazai vízbányászati éle­tünk kiemelkedő alakjává vált, szakmai körökben határainkon belül, és azokon túl is elismerést váltva ki széleskörű ismereteivel, meleg ember­ségével, és nem utolsó sorban idegen nyelvi tudásával. Oktatott a Nehézipari Műszaki Egyetemen és a Nemzetközi Hidroló­giai Továbbképző Tanfolyamon. Rendkívüli szaktudása, nemzetközi re­gionális vízföldtani ismeretei ma már nélkülözhetetlenek vízfúró iparunk számára. Társaságunknak 1965. óta tagja. Mintegy negyedszázada a Hidro­geológiai Szakosztály vezetőségében nyújt átlagon felüli segítséget a szakrendezvények lebonyolításában. Itthon és külföldön több, mint 50 szakmai előadást tartott; számos kongresszus és rendezvény résztvevője­ként. Az itthon közölt, magyar nyelvű tudományos dolgozatain kívül kö­zel félszáz tanulmánya, szakmai könyvekben írt fejezete jelent meg angol és francia nyelvterületen. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség rendsze­resen közreműködő tagja. Kováts Zoltán Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának vízépí­tési szakán szerezte. Szakmai pályáját a Vízépítő Vállalatiiái építésveze­tőként kezdte. Innen a Győri Vízügyi Igazgatóságra került, s itt, és an­nak jogutódjánál, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. 1988-ban, mint a műszaki tervezési osztály vezetője ment nyugdíjba, az itt eltöltött 31 évből 29-ben tervezéssel foglalkozva. Tervezői munkája felölelte az igazgatóság területén csaknem az ösz­szes kisvízfolyás és csatorna rendezését, az árvízvédelmi vonalak fejlesz­tését, a folyók szabályozást. Műszaki fejlesztéssel is foglakozott, s e te­vékenysége elsősorban a műtárgy szerkezetekre, valamint a folyamszabá­lyozási müvekre terjedt ki. Nevéhez fűződik a Fertő-táj újabb fejlesztési tervének elkészítése, s e témakörhöz kapcsolódik szakirodalmi munkás­sága is A műszaki tervezést nyugdíjba vonulása után is folytatta, s e munkái közül kiemelkedő a szigetközi hullámtéri és mentett oldali vízpótlás megoldása. Társaságunknak csaknem 50 éve tagja. Szakmai munkája mellett mindig nagy gondot fordított a Társaságban folyó munka segítésére, s nevéhez számtalan nagy sikerű előadás és rendezvény fűződik. 1961. és 1971. között a Győri Csoport titkára, 1971. és 1995. között a Győri Te­rületi Szervezet elnöke, 1993. és 1996. között a Lampl Hugó díjat ado­mányozó Területi bizottság elnöke volt. Dr. Várallyay György A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének 15 éven át volt igazgatója, s ma kutató professzora. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyetemi tanára. Fő kutatási területe a talaj vízgazdálkodása, ezen belül a talaj nedves­ség- és anyagforgalma, ezek szabályozása és káros környezeti hatásaik előrejelzése, a talajkészletek, s ezek változásainak jellemzése. A talaj­használat vízgazdálkodási- és környezeti hatásainak részletes elemzésé­vel az összefüggések feltárásával megvetette a fenntartható talajhasználat tudományos alapjait. Új rendszert dolgozott ki a talajok hidrofizikai tu­lajdonságainak és nedvességforgalmának mérésére, jellemzésére és érté­kelésére. Nemzetközi és hazai kutatási programok egész sorának kezdeménye­zője és irányítója. Eddig több, mint 300 szakelőadást tartott magyar- és nemzetközi fórumokon, s egyetemi előadásait is magyar és idegen nyel­veken tartja. Eddig megírt 21 könyv fejezeten, 10 egyetemi jegyzeten kí­vül 280, több, mint féle részben idegen nyelvű tudományos közleménye jelent meg. Társaságunk régi tagja. Rendezvényeink közkedvelt előadója. Társa­ságunkkal való kapcsolata is példája a széles érdeklődési körből fakadó, mindig kollegiális, tiszteletre méltó együttműködési készségének. Kvassay Jenő díjas: Dr. Domokos Miklós Okleveles mérnök, oki. alkalmazott matematikus, egyetemi doktor. Szakmai munkásságát 1959-ben, Szegeden, a vízügyi igazgatóságon kezdte 1961 óta a mai Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt-nél, il­letve annak jogelődjeinél dolgozott különböző beosztásokban. Ma a VI­TUKI Rt. tudományos tanácsadója. Fő munkaterülete a vízkészlet-gaz­dálkodás témáihoz kötődött, s a fölmerült kérdések elméleti, matemati­kai megoldásai foglalkoztatják. Részt vett a vízgazdálkodási keretterve­ket megalapozó munkákban is. Szakértői tevékenységet fejt ki több nem­zetközi vízügyi szervezetben. A Nemzetközi Hidrológiai Program Ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom