Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Szlávik Lajos: Godnolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről

241 Gondolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről Szlávik Lajos Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. 1095. Budapest, Kvassay Jenő út 1. Kivonat: Az 1998-99. évi árvizek anomáliái ismét a közfigyelem előterébe állították a hazai árvízvédelem helyzetéi és feladatai. A dolgozat szerzője az MTA stratégiai kutatásai során született háttér- és esettanulmányok és szakirodalmi forrásmunkák a­lapján összefoglalja a hazai árvízvédelem időszerű kérdéseivel kapcsolatos véleményét, gondolatait. Kulcsszavak: árvízmentesítés, árvízvédelem, árvízi hidrológia. 1. Bevezetés 1996 őszén hirdették meg a Magyarország az ezred­fordulón - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián című programot. Az eredmény-orientált kuta­tások 14 kutatási főirányban folytak és folynak, amelyek közül az egyik a Magyarország vízgazdálkodási stratégi­ája az ezredforduló után című program, amelynek felelő­se: Somlyódy IMSZIÓ akadémikus, az MTA Műszaki Tu­dományok Osztálya osztályelnöke. Az 1998 áprilisában indult kutatás során olyan fontos kérdésekben készült e­lemző munka, s születtek stratégiai elgondolások, mint pl. az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai, a vízkészletek és vízigények, a területi és települési vízgazdálkodás, a vízgazdálkodás ökológiai és természetvédelmi vonatkozá­sai, a víz, a gazdaság és a társadalom kapcsolata stb. Az 1998-99. évi árvizek anomáliái ismét a közfigyelem előterébe állították a hazai árvízvédelem helyzetéi és fel­adatait A stratégiai kutatások keretében több háttérta­nulmány és esettanulmány készült az árvízvédelem téma­körében A jelen dolgozatban arra törekedtünk, hogy e­zekre építve és a legfrissebb szakirodalmi munkák alapján bemutassuk a hazai árvízvédelem időszerű kérdéseit. Az itt vázolt gondolatok képezik a stratégiai kutatások árvíz­védelmi fejezetéhez készülő szintézis gerincét. 2. Az árvíz a természeti katasztrófák sorában Jelenleg a Föld összes lakosságának mintegy 10 %-át veszélyeztetik rendszeresen az árvizek. Magyarország a területének több mint 20 %-át kitevő folyóvölgyi, és a 10 %-át megközelítő kisvízfolyások menti árterületével a je­lentős árvízi gondokkal küszködő országok közé tartozik. Az árvíz társadalmi jelentőségét elsődlegesen az szabja meg, hogy milyen szerepet játszik a gazdálkodás­ban. Hatásainak mértéke az árhullám viselkedésétől és a folyóvölgy adottságaitól függ, veszélyességének és hasz­nosságának arányát pedig az ártér használatának módja, a gazdálkodás rendje határozza meg. Az ókori társadalmak a vízszabályozásokat államilag szervezték, és megterem­tették az árvizek hasznosulásának feltételeit, területhasz­nálatokkal korlátozták veszélyességét. Ahogyan növeke­dett a népesség és fejlődtek a termelőerők, úgy változtak a folyók és az árterek hasznosításának céljai és módszerei is. A gazdálkodás technológiai alapú fejlődésével az árvíz az ipari jellegű társadalmak számára veszélyes természe­ti jelenséggé lett A természeti katasztrófák között a víz szélsőséges eseményei számot­tevő gyakoriságúak és a gazdasági veszteségek mellett még mindig igen sok emberéletet követelnek Egy ENSZ vizsgálat szerint 1947 és 1970 között a természeti katasztrófák következtében a Földön több mint egy­millió ember vesztette életét és ennek 15 %-a az árvíz miatt halt meg. Európában ez idő alatt a természeti katasztrófák okozta halálesetek több mint felét az árvizek tették ki. [OVII 19871 A Müncheni Biztosítótársaság adatai szerint 1988-97 között a vilá­gon 5 750 természeti katasztrófát regisztráltak, amelyek 31 %-a árvíz volt. A halálos áldozatok száma 390 000 volt, 58 %-uk árvizek következ­tében vesztette életét. (A halálos áldozatok magas arányának oka az 1988-i bangladesi árvíznek közel kétszázezer áldozata). A természeti katasztrófák 700 milliárd dollárra becsült kárösszegének egyharmadát az árvizek okozták [Loster 1999a, 1999b], Ha csak az elmúlt évtized adatait nézzük, akkor is szinte felsorolha­tatlanok azok az országok, amelyekben nagy, esetenként katasztrofális következményekkel járó árvizek fordultak elő: Ausztrália 1990; Bangla­des 1987, 1988, 1998; Cseh Köztársaság 1997; Franciaország 1992; Hollandia 1993, 1995, 1998; India 1992; Kanada 1996, 1997; Kína 1991, 1993, 1996, 1998, 1999; Korea 1990, 1995; Lengyelország 1997; Magyarország 1995, 1997, 1998, 1999; Németország 1995, 1997, 1999; Nagy-Britannia 1998; Norvégia 1995; Olaszország 1994; Románia 1995, 1997, 1998; Szomália 1997; Ukrajna 1993, 1998; USA 1993, 1995 stb. [ICID 1998, NATO 1999], Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának legújabb adatai szerint az Európa területét érhető természeti ka­tasztrófák legpusztítóbb fajtái a víz okozta katasztrófák. 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított földré­szünkön, melyeknek 3.878 halálos áldozata volt, az a­nyagi kár pedig meghaladta a 88 milliárd USA dollárt Ugyanakkor Magyarországon, a töltésezett körülmé­nyek között, az árvízvédelmi művekkel határolt folyó­medrekben és hullámtereken levonuló árvizet nem tekint­hetjük természeti katasztrófának, még akkor sem, ha ú­jabb és újabb szélsőséges paraméterű árhullámok fordul­nak elő. Az árvizek előfordulása a magyarországi folyó­kon nem rendkívüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvízkatasztrófának a töltése­zett folyókon az tekinthető, ha a folyó átszakítja az árvíz­védelmi töltéseket, elönti a mentesített árteret. A fentiekben idézett árvízi események mellett ki kell e­melni a hazat árvízvédelem eredményességét, a hazai fo­lyókat övező árvízvédelmi gátak csaknem két évtizede sértetlenül állnak ellen az árhullámoknak; a töltésezett fo­lyókon levonuló árvizek Magyarországon évtizedek óta nem követeltek emberáldozatokat. És ez nem szerencse, nem a véletlen műve - tudatos, tervszerű fejlesztő és szer­vező munka eredménye. 3. Magyarország árvíz-veszélyeztetettsége Magyarország természet- és gazdaságföldrajzi adottsá­gai következtében a vizek kártételei elleni védekezéshez évszázadok óta jelentős és folyamatosan növekvő társa­dalmi érdek fűződik. Hazánk árvíz-veszélyeztetettségét a­lapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmé­lyebb részén fekszik, zömében sík területű ország, ezért a környező hegyvidéki vízgyűjtőkről, a Kárpátokból és az Alpokból hozzánk érkező, nálunk torlódó árhullámok el­len gyakran szükséges védekezni. Az ország 93.000 km 2-nyi területéből 21.248 km 2 a folyók árvizeivel veszélyeztetett árterület, melynek ma 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom