Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Nagy László: Az 1998. novemberi tivadari buzgár vizsgálata

218 HIDROLÓGIAI K .ÖZL ÓNY 1999. 79. ÉVF 3. SZ. 1947-48 fordulóján havazás utáni hirtelen felmelege­dés okozott árvizet (Szlávik-Fejér, 1997), aminek követ­keztében a vízszintek Tiszabecs és Tivadar között több helyen lényegesen meghaladták az addig észlelt maximu­mokat. Tivadar fölött három meghágásos gátszakadás a­lakult ki (Szlávik-Fejér, 1998). Ezek egyike volt a mosta­ni buzgár közvetlen szomszédságában. 1947. december 31-én 15 óra 30 perckor (Becker 1948) a buzgár feletti részen a víz meghágta a töltést, és még éjfél előtt kiala­kult a gátszakadás, aminek helyét a töltés mentett oldali lábánál elhelyezett emlékmű is őrzi. A korabeli feljegyzé­sek alapján a tivadari híd felett 370 méterre szakadt át a gát úgy, hogy a rákövetkező napokban az egymást köve­tő árhullámok hatására több, mint 178 km 2 került víz alá. A gátszakadás okai még máig sem voltak teljesen feltár­va, így a jelen vizsgálatok több új részletre is rávilágítot­tak. A feljegyzések a 100 m hosszúságú gátszakadást az 52 + 600 tkm szelvényre azonosították. A töltés magassá­ga abban az időben 3,2 méter volt. A gátszakadás oka­ként a meghágást jelölték meg. A gáton átbukó víz ma­gasságát 0,2 méterben adták meg. Ugyanis a nadapi alap­pontra vonatkoztatott mértékadó árvízszint 114,4 m, a gátkorona magassága 114,2 m volt. A gátszakadáson keresztül kiömlő víz legnagyobb se­bességét 4,4 m/s-ra becsülték. A szakadás következtében kopolya keletkezett, melynek legmélyebb pontja a korona alatt 12 m-re, átlagos mélysége pedig 4 m körülire volt tehető. A kopolya területe 300 m 2. A töltés és altalaj a­nyagára agyagos vályogot adnak meg a feljegyzések Az ideiglenes elzárást a harmadik árhullám után honvédségi alakulatok készítették a hullámtéren jászolgáttal (ÁB­KSZ). A helyreállítási munkák 1948-ban készültek el. A ko­polya betöltéséhez kordélyos földmunkával az év márciu­sában 900 m 3 anyagot építettek be. A töltés helyreállítása csak szeptemberben fejeződött be mintegy 100 ezer m 3 fold beépítésével. A helyreállított gát magassági szintje 114,6 m lett. Nagyon takarékosan csak 20 cm-rel emelték magasabbra tehát a töltést a tetőző vízszinthez képest. A gátkorona szélessége 5,0 méter, vízoldali és mentett oldali rézsűhajlása egyaránt 1:3 lett. Kevés szó esik az 1948. évi feljegyzésekben: - a védekezés módjáról, - a Tivadar-Tarpa közútban keletkezett károkról, - a kopolya betöltésekor alkalmazott víztelenítésről, tö­mörítésről és a meglévő altalajjal történő összeépítésről, - nem pontosan azonosíthatók sem a gátszakadás, sem a kopolya szelvényei, - a töltés és altalaj anyagára agyagos vályog van doku­mentálva, ami a hazai folyók mellett ritkán előforduló egységes összlet meglétét valószínűsíti, - ugyanakkor több ellentmondást is tartalmaznak a kü­lönböző feljegyzések. Az 1949-54 közötti töltésfejlesztéseknél, amelyeknél töltés magasítást és vízoldali bővítést hajtottak végre, gya­korlatilag megtartották a korábbi mintaszelvényt. Az 1970 évi árvíznél az 52 + 500 szelvényben buzgár keletkezett a közút túloldalán (4. ábra), amit elfogtak Az árvíz után a buzgár helyét a közúthoz kapcsolódó állandó körgáttal erősítették meg. Az 1998. évi árhullám levonu­lása után két nappal, a feltárás idején a körgáton belül víz nem volt, ami azt mutatta, hogy a víz és a víznyomás nem jutott el odáig, feltehetőleg a keletkezett buzgárban ha­marabb nyomás csökkentő helyre talált. 1982-ben az árvízvédelmi szakaszon, több helyen is tartalék depóniákat helyeztek el a védekezés földanyagá­nak biztosítására. Ilyen hely a Tisza jobb part 52 + 600 ­52 + 800 tkm szelvények közötti része. Valószínűleg ek­kor építették át a korábbi padkás töltést, és került sor a je­lenlegi töltésméret kialakítására. A buzgár szelvényének környezetében a Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei a felszíni viszonyok alapján két holtág-keresztezést azonosítottak a 80-as évek elején az 52 + 360 - 52 + 500 és az 52 + 440 - 52 + 600 tkm szel­vények között (A 07.08. árvízvédelmi szakasz árvízvé­delmi nyilvántartási terve). A kordélyos földmunkával készített holtág-keresztezések egymást átfedik és mind­kettő tartalmazza a buzgár helyét. Az árvízvédelmi nyil­vántartási terv szerint 1982-ben mindkét holtág-kereszte­zésnél erősítési munkát végeztek. A holtág jól azonosít­ható a helyszínen is, de az 1970-ben készült Tisza atlasz 1:10000 helyszínrajzán is (2. ábra), amelynek méretará­nyát az 1. ábra méretarányához igazítottuk. A vizsgált szakaszra altalaj állékonysági vizsgálat 1988-ban készült. A geofizikai hossz-szelvényen az 5 m­es feltárási mélységig p = 10-80 ohmméter ellenállású ta­lajokat azonosítottak. A 52 + 500 szelvényben a mentett oldalon készült talajmechanikai feltárás szerint a terep­szinten 1,3 méter vastag sovány agyag réteg található, a­latta a feltárás alsó határáig iszapos homoklisztet azonosí­tottak. Az elkészült állékonyság számítás alapján a bizton­sági tényező n T = 1,93 n k= 1,21 n R>l,5 értékűre adódott töltéskoronával színelö árvízszint esetén (MSZ 10429). Altalaj-állékonysági számításokból megál­lapítható, hogy - n v értéke mind a mértékadó árvízszintre, mind a ko­ronával színelő árvízszintre elérte az előírt értéket, - a kötött fedőréteg felszakadásra nem megfelelő, - a mentett oldali rézsű állékonysága megfelelő volt, - az altalaj rétegződés nem igényelte n< k+ A) számítását, (lásd: nyilvántartási terv). A vizsgált hely tehát szerepelt a nem kellő biztonsági tényezőjű szakaszok között, és mint láttuk, intézkedés is történt a gát megerősítésére. Már az 1988. évi vizsgálati eredmények alapján is ki lehetett mutatni az 1947. évi gátszakadás helyét, csak pontatlanabbul és az 52 + 550 ­52 + 600 tkm szelvények között. Az árvízvédelmi nyilvántartási terv szerint a vizsgált helyen gyakorlatilag minden nagyvizes időszakban észlel­tek jelenségeket, amelyekkel kapcsolatban a következő megállapítások tehetők: - szivárgást 1970-ben, 1979-ben és 1981-ben tapasztal­tak a töltéstestben, - szivárgást a töltéstestben az 52 + 480 - 52 + 600 tkm szelvények között azonosítottak leggyakrabban, - buzgárt 1970-ben az 52 + 550 tkm szelvényekben je­lentettek, ami vagy elírást vagy átszelvényezést jelent, - fakadóvizet, talpszivárgást, altalaj felpuhulást, töltés

Next

/
Oldalképek
Tartalom