Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - Kaliczka László: A Sárköz árvízmentesítése
206 HIDROLÓGIAI K .ÖZL ÓNY 1999. 79. ÉVF 3. SZ. lat ellenségévé vált. A társulat kemény takarékossági intézkedésekhez folyamodott. (Pl. a társulati mérnök fizetését 2000 Frt-ról 600 Frt-ra, a gátőrökét 350 Frt-ról 200 Frt-ra csökkentette.) Jellemző, hogy az 1874. évi költségvetés 3 295 Frt-ot kitevő összegéből vízvédelmi eszközökre mindösszesen 28 Frt 85 kr., illetve a töltés fenntartására 51 Frt 60 krajcár jutott! 12. A bátai zsilip A gondokat növelte a visszafogott költséggel megépített bátai zsilip katasztrófája is. Az 1873. május 13-án, a 45 107 Frt költséggel kivitelezett bátai zsilip tíz hónappal a megépítés után, egy közepes nyári árvíz során összedőlt, töltés is szakadt. A töltés szakadása nyomán BátaBátaszék-Alsónyék határában kb. 3000 kh terület került víz alá. A zsilip elpusztulásnak előzményei voltak. Az építési munkák befejezése utáni felülvizsgálat során már tapasztaltak buzgár feltöréseket, de a jelenség megszüntetésére beavatkozás nem történt. Az érdekeltség a kivitelezőt okolta, aki először elzárkózott a költségvállalástól. A hoszszas vita után- egyezség jött létre a társulat és a vállalkozó között a költségek megosztására. A zsilip helyén történt szakadást körtöltéssel vették körül. Az öblözet mélyebb részein megrekedt belvizek növelték a bajokat. Zsilip hiányában csak töltésátvágásokkal lehetett a belvizeket levezetni a Lajvér patak által szállított külvizekkel együtt. Ez évenként többszöri töltés nyitást, zárást jelentett. E helyzeten segített volna a Mihalik János által tervezett zsilip megépítése, de a 90 000 Frt-os költségigény a zsilip építését megakadályozta. 13. A szivattyútelep gondolata Ismételten felmerült a belvizek szivattyús átemelése. A társulat terveket készíttetett, gyárosokkal tárgyalt. A vizsgálódás eredménye: a 70 000 akó/óra (kb. 1,9 m 3/s) teljesítő képességű szivattyútelep építési költsége meghaladná a 100 ezer Frt-ot. A társulat csak 800 akó/óra vízszállítású szivattyú költségeit tudta vállalni 32 000 Frt költséggel (800 akó/ó = kb. 0,022 m 3/s). Erre 1875. év július 20í közgyűlési határozat készült, de a szivattyútelep megépítésére még ekkor sem került sor. A bátai zsilip okozta gondok mellett újabb problémák is megjelentek. A már megépített töltéskorona magassága közepes árhullámok esetén is alacsonynak bizonyult. Kiderült, hogy az akkor mértékadónak tekintett, 1838. évi árvíz tetőző szintjét a tervező 1,0 m-rel alacsonyabbnak vette, ezért a töltés korona csak az 1838-as árvíz tetőző magasságáig épült meg. 14. Az 1875. évi árvíz A hiba az 1875. évi jeges árvíznél csúcsosodott ki, amikor is az árvízszint elérte, és meghágta a töltéskoronát. Egykori leírások szerint, a töltésen 1875. március 16-án 12 helyen bukott át a víz. Ismereteink szerint azonban szakadások nem következtek be. A szakadás veszélye a jégtorlasz megindulása és a védekezők megfeszített munkája eredményeként megszűnt. A védekezés befejezése után azonban nem intézkedtek az alacsony, magasági hiányos töltésszakasz magasításáról. A társulat tevékenységével senki nem volt megelégedve, többen kormánybiztos kinevezését kérték. A közgyűlés a kormánybiztos kinevezését nem szavazta meg. Az 1876. évi jeges árvízveszély kialakulása nyomán Lejthényi Györgyöt a társulat rendbetételére kormánybiztosként két évre kinevezték. Az 1876. február 17-én kinevezett kormánybiztosnak, ahogy mondani szokták, még meg sem száradt kinevezési okmányán a tinta, máris súlyos feladatokat kellett megoldania. 1876. február 29-én Szilágyfoknál 500 m hosszú szakadás keletkezett, ugyanebben az időben Szomfavánál is szakadt a töltés. A szakadásokon beömlő vizek elborították az egész Sárközt, a bátai töltésen megakadt a víz, majd az összedőlt zsilip helyén épített körtöltést 600 m hosszban szakította a Duna felé. Az árvíz nyomán Szekszárd, Báta, Sárpilis alacsonyabban fekvő utcáiban 67 épület dőlt össze, 537 fö maradt lakás nélkül. Alsónyék és Bátaszék - körgátjaik gyors ütemű megépítése eredményeként - megmenekült az elárasztástól. A szilágyfoki és szomfavai szakadást 1876. május végére ugyan elzárták, de a mentesített oldalon kialakult hatalmas víztükör hullámverése eredményeként a töltések jelentősen megrongálódtak (azoknak "... sem koronája, sem alakja nem maradt"). A kormánybiztos elkészítette a helyreállítási terveket, amelyek tartalmazták a töltés 1,0 m-rel történő megemelését is. E terveket a Közmunka és Közlekedési Minisztérium 1876. szeptemberében jóváhagyta. A kivitelezést, más vállalkozó nem lévén, ismét a már korábban is munkát végző Deutsch Lajos kapta. Az árvíz nyomán, a belvízi öblözetben rekedt vizek eltávolítása okozta a legnagyobb gondot. A belvízkárok csökkentésére 1877. február 22-ig megteremtettek egy kb. 0,3 m 3/s (?) teljesítményű szivattyúzási lehetőséget, 32 000 Frt kiviteli költséggel. Ismerve a körülményeket, a belvízmennyiségeket, a szivattyú üzemeltetése a gondokat nem oldotta meg, a károkat nem enyhítette. Napi 24 órás üzemelés ellenére a belvíz folyamatosan emelkedett. A töltést ismét ki kellett nyitni 1877. március 8-án. Március 24-én az árvíz a kinyitott töltésen át ismét elöntötte az öblözet mélyen fekvő részeit, és csak szeptember 15-re lehetett a vizeket visszavezetni Az események nyomán indult 1877. évi vizsgálat megállapította, hogy Báta község lakossága nem erőltette a kinyitott töltés elzárását, sőt örömmel vette a jelentős számú hal ártérre való bejutását. A kormánybiztos erélyes tevékenysége eredményeként 1877. októberében befejeződött a töltések helyreállítása. A kormánybiztos Várdomb község árterületének kétharmadát mentesítette a költségek fizetésétől, mert a kb. 30 évvel korábban épült nyári gáttal mintegy 300 kat. holdat megvédtek az elöntéstől. 1878. február 18-án megszűnt a kormánybiztos megbízatása. A társulat elnökévé ekkor Ellman Miklós ügyvédet választották, aki az ideiglenes igazgatói feladatokat is ellátta. A műszaki feladatokat 1878. október 18-tól Tóth Károly mérnök látta el. Ellman Miklós hatalmas energiával fogott a társulat ügyeinek rendbetételéhez. Nagyon fontosnak tartotta a zsilipek felépítését. 1879. végére meg is épült a háromnyílású bátai zsilip, a hegy lábánál, sziklára alapozva. A bátai zsilip tervezője Schamorzil János mérnök volt. A háromnyílású zsilip egyenként 2,2-2,2 m
