Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Stegaroiu, Paul: Vízilétesítmények hatása folyók vízjárására
20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. A vízerőt hasznosító létesítmények tározói üzemelésének a lefolyásra és a vízjárásra gyakorolt hatását vizsgálva megállapítható, hogy ez a kérdés Romániában egyre nagyobb jelentőségűvé válik, és jelenleg az érdeklődés középpontjába került, mivel a vízgyűjtők meglévő vízgazdálkodási rendszerének legfontosabb létesítményei, s az üzemelő tározókban gyűjtött, hasznosítható víztömegnek mintegy 70 %-a ezekben a tározókban összpontosul. Romániában a vízerő-hasznosítási koncepció megvalósítása során alkalmazott alapelvnek megfelelően, a több éves kiegyenlítésű tározók közül a legnagyobbakat a kaszkád jellegű rendszer legfelső elhelyezésű részeiként alakították ki, általában 700 és 1300 mFf, a vízgyűjtőt uraló magasságokban. Ezeknek a tározóknak a vízjárásra gyakorolt hatását az alvízi szakasz teljes hosszában érezni lehet. így például az CHt alsó szakaszán és a Lotru mellékfolyón kialakított rendszerben a vízerö-hasznosítás több, mint 1200 m szintkülönbségen alapul. Románia egészét tekintve megállapítható, hogy több vízgyűjtőben jelenleg 7 nagy méretű, több éves kiegyenlítésű tározó üzemel elsődlegesen energetikai céllal. Ezeknek a tározóknak az összesített hasznos térfogata 2,1 km 3 (a legnagyobb tározó ezek közül az Aranyos Besztercére telepített Izvorul Muntelui a maga 0,9 km 3 hasznos térfogatával). Általánosságban megállapítható, hogy a téli félévben (októbertől márciusig) a természetes vízjárásként lefolyt víztömeg - a vízerő-hasznosítási célból vizsgált néhány hegyvidéki vízgyűjtőn - a sokéves vízkészlet 25-35 %-át is elérheti. Az energetikai célok elérése érdekében szabályozott lefolyásnál, a csúcserőművek üzemelése esetében a téli vízlevezetés aránya elérheti a sokéves vízkészlet 5060 %-át is, ennek megfelelően azonban csökken a "nyári félév" lefolyása. A két időszakban levezetett vízkészlet között kialakult arány annak a hatásnak a következménye, hogy a természetes lefolyásból származó vízkészleteken kívül a tározóban felfogott, a március-június hónapokban keletkezett vízfelesleg, vagy a csapadékos évek víztöbblete került az erőmű turbináin keresztül levezetésre az őszi-téli időszakban, amikor igen jelentősek a csúcsenergia iránti igények. A tározóknak ezen alapelvek szerint folytatott üzemeltetésével a vízerőmű alatti folyószakaszon elérhető a legkisebb havi középvíz-hozamok két-háromszoros növelése is. A lefolyás szabályozásának hatása azonban fokozatosan lecsökken a befogadón, a többi mellékfolyó jelentőségének következtében. így például, a Maros vízrendszerben, a Nagyvölgy (Raul Mare) és a Sebes vízgyűjtőjének hegyvidéki szakaszaira telepített nagyméretű tározók (a Gura Apelor jelenleg épül a Nagyvölgyön, az Ósa és a Tó nevű már üzemelő tározók a Sebesen) a tiszai torkolatig teijedő marosi vízgyűjtő sokéves vízkészletének csak 8 %-át, illetve 6 %-át teszik ki, A torkolat-közeli folyószakaszon a legkisebb vízhozamokra gyakorolt hatásuk számottevően csökken. Az általuk kifejtett hatásként az átlagos évek havi természetes vízkészletének alig 10 %-os növekedésével lehet számolni. A természetes vízjárási viszonyok között, illetve a szabályozott feltételek között kialakuló havi legkisebb középvízhozamok tartóssági görbéinek a téli és a nyári időszakra, külön-külön végrehajtott összehasonlító vizsgálatából a Sebes és a Nagyvölgy esetében a vízerőmű alatti szakasz vonatkozásában megállapítható, hogy a téli csúcs igények által meghatározott üzemvitelt feltételezve, számottevően megnövekedett a téli (október-március) időszakban lefolyó havi középvízhozam, miközben érzékelhetően nem változott a nyári (április-szeptember) időszak havi középvízhozama (7. ábra). 1. ábra A havi legkisebb vízhozamok tartóssági görbéje Természetes vízjárás Mesterséges vízjárás 2. ábra Meghatározott tartóssági százalékokhoz tartozó havi középvizhozamok Ennek a vizsgálatnak az elmélyítése és részletezése érdekében, továbbá a természetes vízjárás és a szabályozott vízlevezetés közötti eltérések kiemelése érdekében (Stegároiu-Godeanu, 1976.) a havi középvízhozamokra (Qj) vonatkozó empirikus tartóssági görbéknél szintetizáló megjelenítési módot is be lehetett vezetni. Annak érdekében, hogy ezek a tartóssági görbék minél jellegzetesebbek legyenek, a vízgazdálkodásban a közép-vízhozamok és a kisvízhozamok esetében leginkább használt 80 %-osat és 95 %-osat emeltük ki. Viszonyításként az 50 %-os tartósságot jelző görbét is szerepeltetjük (2. ábra). Hogy össze lehessen hasonlítani egymással a különböző vízerő-hasznosító rendszereket, olyan K tényezőt értelmeztünk, ami a Qj jelöléssel ellátott "i" valószínűségű havi középvízhozam és a Q m jelölésű sokéves közép vízhozam közötti arányt mutatja. A fentiekben bemutatott példák azonban nem általánosíthatók minden változtatás nélkül, annak ellenére, hogy - - - - Természetes vízjárás Mesterséges vízjárás Sebes Nagyvölgy (Raul Mare)
