Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Bencsik Béla (1925–1998)

1 Bencsik Béla 1925- 1998 Bencsik Béla oki mérnök, az egykori Országos Vízügyi Hivatal ny. főosztályvezetője, a Magyar Hidrológiai Társaságnak 1986-1990 között elnöke, 1991-1993 között alelnöke, a Győri Területi Szervezetnek, majd az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztálynak évtizedeken át elnöke, vezetőségi tagja, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának tagja nem sokkal 73. születésnapja előtt 1998. július 10-én váratlanul elhunyt. Július 23-án temették el a budapesti Farkasréti temetőben, családja, a vízügyi szolgálat, a Magyar Hidrológiai Társaság, szarvasi osztálytársai, és számos ismerősének részvéte mellett Bencsik Béla személyében az elmúlt, több, mint ötven év egyik legkiválóbb mérnökét, a vízügyi szolgálat markáns vezető egyéniségét búcsúztatjuk. Békésszentandráson született 1925. július 31-én Mérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Állami szolgálatát 1946-ban kezdte az Országos Öntözésügyi Hivatalban, majd az Országos Vízgazdálkodási Hivatalban, a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumban., illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóságon dolgozott különböző beosztásokban 1961-ig. 1961-1970. között a gyön, Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgató-helyettes főmérnöke, 1970-től 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig az ország árvízvédelmének és folyószabályozásának legfőbb irányítójaként az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi és Folyószabályozási Főosztályának vezetője Kormány-meghatalmazott helyettesként éveken át tagja volt az osztrák és jugoszláv határok menti közös vízügyi bizottságoknak 1965-től kezdve részt vett minden országos jelentőségű árvízvédekezésben, esetenként mint a kormánybiztos megbízottja Munkája során számos kitüntetést kapott: a Munka Érdemrend arany fokozatát három ízben érdemelte ki 1979-ben kapta meg a Bogdánfy Ödön emlékérmet, 1980-ban az Eötvös Loránd díjat, 1984-ben a MTESZ díjat, 1991-ben a Vásárhelyi Pál díjat Dr. Hajós Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára temetési búcsúztató szavaiban kifejezésre juttatta, hogy Bencsik Béla életpályájának nyers tényei mögött méltán láthatjuk, hogy működésének jelentőségét a legnagyobb elődökével vethetjük össze, akiknek ugyan a nehéz, de látványosabb új alkotás, a teremtés feladatköre jutott, utódaiknak viszont hasonlóan nehéz feladat: a fenntartás, fejlesztés és a meglévő értékek védelme. Az 1965. évi dunai árvíznél Győr, Komárom, Esztergom, a Rábaköz és az egész Szigetköz az Ő irányítása mellett menekült meg az árvízi katasztrófától, ami közben a Duna túloldalán gátszakadás okozott súlyos károkat 1966 tavaszán az OVF főigazgatójának megbízottjaként irányította a Békés megyei belvíz-védekezési munkákat 1970-ben a tiszai árvízvédekezésben kapott irányító szerepet, közvetlenül Makó és Szeged városának megvédésében. 1980-ban a helyszínen irányította a Körös menti árvízvédekezést, a Kettős-Körös hosszúfoki gátszakadásának elzárását. Az árvizektől mentes időkben fontos helyeken erősítette a vízügyi szolgálat működését. 1961-ben, amikor átvette Győrben az igazgató helyettes főmérnöki beosztását, sikerült egységbe formálnia az igazgatóságot a mérnöki végzettség és a szakmai munka előtérbe helyezésével, a napi politikai nyomás csökkentésével. 1970-ben Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályának és a teljes szakágazatnak a munkáját újította meg. Vezetése alatt határozták meg Magyarország folyóinak a kialakult helyzetének megfelelő mértékadó árvízszintjeit, elkészültek a korszerűsített fejlesztési, lokalizációs, mentési és kiürítési tervek. A vízügyi igazgatóságok árvízvédelmi szakágazati osztályain - a vezetői és beosztotti helyeken egyaránt növekedett a szakismeret, és alkalmas, fiatal szakemberek állhattak munkába. Bencsik Bélának ezt a tudatos, a szakma iránti elhivatottságából és a jövőért való aggódásából fakadó, az utánpótlást nevelő munkáját joggal tarthatjuk élete talán legmaradandóbb értékének. Ő olyan, ma már ritka embertípust képviselt, amelyet rendkívül széles általános műveltség jellemzett. Élete során - már csak a történelem adta okok miatt is - sok tapasztalatra tett szert, ami emberségét erősítette. Humanista volt a szó eredeti értelmében, bízott az emberekben, azoknak jobbik énjében, s maga is nagy súlyt helyezett a minden körülmények közötti kulturált és korrekt fellépésre Bencsik Bélában - ahogy ezt temetésén elhangzott gyászbeszédek is kifejezték - a vízügyi szolgálat aktív dolgozói nemcsak egykori főnöküket, hanem tanítómesterüket és példaképüket is tisztelték. Mindig egyenes és igaz szavaival óvta és figyelte személyes sorsuk és szakmai pályafutásuk alakulását. Néha dicsérve, néha figyelmeztetve, de mindig igazat mondva segítette - ami számára a családja után a legtöbbet jelentette - szertett szakmája, a vízügyi szolgálat munkáját, fejlődését és a kritikus időszakban: fennmaradását. Emlékét mindannyian megőrizzük! V. I.