Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
3. szám - Nagy László: Velence veszélyben
NAGY I,.: Vclcncc veszélyben 145 Helyszíni bejárással megállapították a csatornák mentén lévő, homlokzatukkal a járda felé néző ingatlanok (házak, üzletek, szállodák, bárok és hivatalok) számát, valamint azon ingatlanok számát, amelyekbe lépcső vezet fel. Rögzítették a lépcsők magasságát és a tapasztalt árvízvédelmi intézkedéseket. A felmért homlokzatok teljes hossza 8900 m, ami kb. 1000 ingatlant jelent, amelyek közül 410-nek van csatorna menti utcára néző homlokzata (kb. 3500 m hosszon). Továbbá 37 kikérdezéses beszélgetés történt (4 szálloda-, 5 étterem-, 3 bár- és 25 háztulajdonossal) az árvízzel szembeni felelősségérzet nagyságának felmérésére. Szemmel látható volt, hogy a fennálló legegyszerűbb önerős árvíz védekezési módokat az alacsony árvíz ellen tervezték. A helyszíni bejárás adatai megmutatták, hogy az összes épületnek kb. 90 %-ánál van lépcső (vagy magas küszöb) a bejáratnál. Ezen épületek felében a lépcső alacsonyabb, mint 10 cm, 40 %-ánál 10-30 cm-es. Azonban a földszinti helyiségek túlnyomó többségében a padló a küszöb szintje alatt van. Az épületeknek kevesebb mint a 10 %-a rendelkezik olyan védekezési lehetőséggel, amely hatékony lehet az épületen belüli 30 cm-nél nagyobb árvíz mélységek ellen, továbbá a jelenlegi lakosoknak nincsen tapasztalata olyan súlyos árvízzel, mint amilyen az 1966. évi volt. Azokon a területeken a legnagyobb az óvatosság, ahol az árvíz a legnagyobb és leggyakoribb (Penning-Rowsell és Tunstall, 1996, Burton és tsai, 1978). A háztulajdonosok kb. 10 %-a Rio San Vio, Rio Malpaga és Rio San Barbara alacsonyabb területein mozgatható fém gátakat szerelt az ajtóira kb. 60 cm-es magasságig A szállodáknak, bároknak és üzleteknek szivattyúik és generátoraik vannak, hogy csökkentsék az alacsony területeken az árvíz okozta károkat és kiszivattyúzzák a vizet a telt drénekből. Ezen a területen a földszinti helyiségeket ritkán használják lakóhelyül, és néhány a csatornára néző házon a földszinti ablakokat és ajtókat befalazták. Ezen a területen az árvíz előfordulási gyakoriság és hatás csökkenésének a kulcsa az a magasság különbség, amely az épületek és járdák alapjának és szerkezetének magasságában, a járda burkolatok széleinek és szabadon lévő helyeinek magasságában van. Dorsodurob&n az épületek kb. harmadában a földszinti padlószinten tégla parapet fal választja el a járdát a csatornától, hogy megvédjék a járókelőket a magas tengervízállás idején vagy csónakok elhaladásakor keletkező felcsapódó víztől. Ezeknek túlnyomó része valószínűleg több mint 100 éves. Mivel ez a parapet fal nem folyamatos, nem tölt be jelentős áradást csökkentő szerepet. De megvan a lehetősége a kibővítésüknek, bár kiegészítő szivattyúzásra akkor is szükség lesz a mentesített területen fellépő szivárgás miatt. Összefoglalva: a minta területül választott Dorsoduroban az ingatlanról ingatlanra való bejárás azt mutatja, hogy az árvízvédelemnek számos lehetséges megoldása már létezik, de ez a rendszer még nem teljes. Ezek jelentősen fejleszthetők, jobb technikai megoldásokkal szerelhetők fel, amit az egyes emberek és csoportok folyamatosan meg is tesznek, különösen a magasabb árvizekkel szembeni harcban. Néhány adomány, amely hozzájárul a költségekhez - hasonlóan azokhoz, amelyek már hozzájuttatták a város lakosságának egy részét a szeptikus tartályokhoz - biztosíthatják az egyének számára szükséges buzdítást a beavatkozásra. Kopott környezete ellenére Velence egyik legszebb temploma a Dorsoduro nyugati végén található San Nikolo dei Mendicoli. A templom XII. századi alapokra épült és több évszázadon keresztül csinosították. A Velence Veszélyben Alapítvány segítségével a templom a 70-es években alapos restauráláson ment keresztül. A 0,3 m ATF szinten lévő padozatát megemelték, falait pedig megerősítették. Tolentini: egy „sziget" példája A Lagúnán mintegy 150 sziget található Ahol a szigetek sűrűsödtek, ott épült Velence 118 kis szigeten, amelyet kb. 100 „canale"-nek, illetve „rio"-nak nevezett csatorna hálóz be, ezek partjait majdnem 400, többnyire kőből készült híd köti össze. A cölöpökön álló mintegy 15 000 ház szűk, néha alig 1,5 m széles kis utcákat, de mindig népes sikátorokat („Gallé", „Salizzada") képez. A kisebb tereket „campo"-nak vagy „campiello"-nak hívják, ellentétben az Olaszországban általánosan elteijedt „Piazza"-val, a rakpartokat „riva"-nak vagy „Fondamenta"-nak nevezik. A Tolentini sziget San Polo és Santa Croce sestiere-ben van. 1966 után született meg a „sziget" koncepció. Ezt úgy tervezték, hogy a városon belül néhány elkülönített „szigetet" (épületekkel és csatornákkal körülvett területeket) meg tudjanak védeni azzal, hogy a járdák széleit előre meghatározott magasságúra megemelik: először 0,80 m ATF-re (1973), majd később 1,00 m ATF-re (1984). Ez utóbbi az a tervezett magasság, a dagály hullámverés szintje, amelynél a mozgatható kapuk záródnának, hogy megvédjék a várost és a Lagúnát a magasabb árvízszinttől, és így a „szigetek" szárazon maradnak. Hogy mi történik, ha a tengerszint további 0,30 m-t emelkedik, mint ahogy azt 2067-re megjósolták, az más kérdés, szólunk róla később. A Tolentini elgondolás az első megvalósításra kerülő „sziget", a Santa Croce sestiereben található, amely a város fő átjáró útjainál van (/. ábra). Cél a járdának ill. a Campo San Nicolo egy részének a megemelése 1,00 m ATF-re. A fondamente kanális felőli széle jelenleg 1,02 m ATF és 0,71 m ATF között (átlagosan 0,92 m) változik, és az épületek felőli szélénél 1,04 m ATF és 0,94 m ATF között (átlag 1,00 m). Az La ábra (Bandarin, 1994) 1,00 m ATF magasságú árvízszintet mutat, az l.b ábra pedig a projekt létrehozása utáni állapot. Az új járda 10 cm-rel lenne az épületek kb. 25 %-ban található földszinti padlószint felett, és az épületek újabb 25 %-nak földszint magasságával azonos lenne. A járdával színelő vízszintek esetén a földszinti helyiségek felében kell vízre számítani, ugyanis a helyiségek belmagassága túl alacsony ahhoz, hogy a földszint megemelhető legyen. Ez az elképzelés jó, de minden „sziget" területén jobban kell alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, mintsem ragaszkodni egy egységes árvízvédelmi szinthez. A gazdaságos és átfogó árvízvédelem, amely nem változtatja meg a város esztétikai jellegét, megköveteli, hogy a védelem szabványa (és a védmű koronamagassága) alkalmazkodjon először is a védett tulajdonhoz, másodszor pedig a kis léptékű munkák a vizuális hatáshoz. Ahol az e hatás iránti igény nagyobb, ott a szabványnak alkalmazkodnia kell, tudomásul véve hogy ez milyen hátrányokkal jár. Minden korábbi sémát alaposan, minden részleltre kiterjedően meg kell tervezni, konzultációkat kell folytatni, hogy azt a helyi lakosság elfogadja