Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Nagy László: Velence veszélyben

NAGY L.: Velence veszélyben 141 Jelentősek a társadalmi problémák, amelyek egy része az árvízzel szoros kapcsolatba hozható. A velenceiek átlagos életkora 50 év, és a város iskoláit és szülészeteit be kellett zárni. Az Olaszország-szerte mindenütt látható gyermekhad a velencei utcákon sehol sem zajong. A város esténként korán elcsendesedik, mivel a pincéreknek, szakácsoknak és a bolti kiszolgálóknak el kell émiük az utolsó vonatot, amellyel hazamennek Mestrébe. A 340 ezer lakosú Mestre, Velencével ellentétben nyüzsgő forgalmú város, olajtermináljával és fejlett ipari bázisával, valamint Olaszország leghangosabb diszkóival. Mestrét és Velencéi egyazon polgármester és városi tanács kormányozza. A két város együttélését úgy emlegetik, hogy a világ legrútabb városa eljegyezte a világ legszebb városát Mestrét azok a velenceiek alapították, akik előre látták azt a napot, amikor elfogy a lagúnáktól elhódított föld Már korábban felvetődött, de csak 1994-ben volt helyi népszavazás a „két város" szétválásáról, amit elutasítottak, s így marad a dualista városvezetés. A mozgatható árvízkapu megoldás Amíg három bejárati kapu zárva van, Velencében az árvíz megakadályozható: a víz az Adriai tengerről nem tud benyomulni a Lagúnába. A kapuk a Lagúna bevezető csatornájának medrébe lennének elhelyezve. A kapuknak mozgathatóknak kell lenniük, hogy ne akadályozzák a hajózást, a hajók és vitorlások elérhessék Margheva kikötőjét. A lebonyolított forgalom alapján ez Olaszország ötödik legnagyobb kikötője, 27 millió tonna éves forgalommal (Scotti, 1993). A teherforgalom 40 %-a olajszállító tanker, 60 % pedig egyéb cargo szállítmány. Az utasszállító hajók velencei forgalma meghaladja az évi fél millió utast, s a Lagúnát kb. 4400 hajó hagyja el évente (Cecconi, 1997). A halászok szintén a Lagúna három bejáratát használják. A kezdeti elképzelések 1981-ben azt célozták meg, hogy a bejáratok keresztmetszetét 35 %-kal csökkentik, de az 1992-es tervben már csak 10 %-os csökkentést javasoltak. A kapuk rendszere 79 mozgatható táblából állna, teljes hosszuk 1580 m (Bandarin, 1994). A vízállás különbség, amire a mozgatható táblákat tervezték, 2,0 m. A terv kivitelezésének időtartalma 7 év és 1995-ös árakon 6 milliárd dollárba kerülne. (3,6 milliárdba az elzárások és 2,4 milliárdba az egyéb kiegészítő munkák a Lagúnában.) Az éves fenntartási költséget 2,4 millió dollárra becsülik úgy, hogy minden mozgatható tábla szervizére 5 évente kerülne sor (Scotti, 1994). Ahhoz, hogy ekkora beruházás megtérüljön, az éves elérendő haszonnak 330 millió dollárnak kell lennie (Penning-Rowsell és Chatterton, 1997; Penning-Rowsell és tsai, 1992). Azonban a szerzők számítása szerint Velence árvízvédelmének haszna viszonylag alacsony. Az utóbbi időben a városi lakosság kárérzékenységének növekedésével és városból történő elvándorlás hatására a károk értéke is csökkenő tendenciát mutat. Velence polgárai évtizedek, sőt évszázadok óta ismerik az árvíz problémáját, és bizonyos mértékig alkalmazkodtak hozzá, például átjárókat létesítettek olyan sikátorok megkerülésére, amelyek rendszeresen víz alá kerülnek. Az utóbbi időben a relatíve emelkedő tengervízszint hatására felhagytak több ház földszintjének használatával. Ez különösen azokon a területeken fordult elő, ahol az átlagosnál magasabb felszíni süllyedések voltak. Velencében az árvízszint viszonylag lassan emelkedik, a riasztásra van idő, a lakás- és üzlettulajdonosok értékeiket a felsőbb emeletekre menthetik. Az 1,3 m ATF-nél jelentkező károsodás visszatérési ideje 5 évre módosult és az előrejelzésnek köszönhetően igen alacsony kárral jelentkezik. Az 1966. évi nagy árvíz, amely 1,94 m ATF szinttel jelentkezett, nagy károkat és pusztítást okozott. A legnagyobb kárt a fűtésre szolgáló tartályokból kifolyó gázolaj okozta, ami nemcsak a víz felszínén szétterülve fejtette ki ismert hatását, de a házak falain a csökkenő vízszint vastag fekete csíkot hagyott. Ma az biztos, hogy az 1966-os esemény megismétlődése a fentiek értelmében lényegesen alacsonyabb károkat okozna. Az 1966-os károk azért sem ismétlődnének meg, mert megszűnt a gázolajjal történő fűtés, de azért sem, mert jelentős beruházások történtek a Lagúnát a tenger felé lezáró dűnék partvédelmére, így ma kisebb a valószínűsége a part meghágásának, mint akkor. Ezek az előző 30 évben végbement változások elsősorban az alacsonyabb költségvonzatú ú.n. nem szerkezeti módszerek köréből kerületek ki. Velence polgárai továbbra is váiják a külső segítséget, olyan szerkezeti módszer kidolgozására, amely nagy biztonságot és végleges megoldást nyújt. Ennek hiányában, nemcsak hogy fennáll a veszélye az 1966-os események megismétlődésének, de még súlyosabb árvíz is jöhet. A mozgatható táblák beruházási költségének (3,6 milliárd dollár) megtérülése gyakorlatilag nulla. Több jelenlegi tanulmány is azt mutatja, hogy a fenntartásra prognosztizált 2,4 millió dolláros éves költséget a várható költségek felülmúlják és megközelítik a 10,5 millió dollárt (Cecconi, 1997). A Világbank által 1993-1994-ben készített tanulmány megjegyzi, hogy a haszon a mozgatható táblák alkalmazásából elsősorban a nem számszerűsíthető veszteségek elmaradásánál jelentkezik (Green és Penning-Rowsell, 1989; Green, 1993) csakúgy, mint a karbantartási költségeknél. Nem várható ugyanis a város hagyományos iparának növekedése, vagy új ipar megtelepülése, amelyek a beruházás hasznát jelentenék. De ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy a „mozgatható kapuk" terve nem gyakorolhat pozitív befolyást a város gazdasági növekedésére. A város iparának elhanyagolódása szoros kapcsolatban van a népesség csökkenéssel, ami a vizsgálatok szerint nincs szoros kapcsolatban az árvízveszéllyel. Az ellentmondás a költségek és hasznok között csak akkor fontos, ha van ellenzője a tervezett műnek. Bizonyos politikai erők (a kis létszámú, de erős hangú Zöld Párt) időről időre megakadályozzák a beruházási döntést (Penning-Rowsell és tsai, 1998). A helyi kapcsolat a Konzorcium és a város vezetése között sem volt mindig jó, az önkormányzat 1996-ban elhatározta, hogy ellenzi az Új Velence Konzorcium tervét mindaddig, amíg a Velencei Környezetvédelmi Csoport más megoldást nem javasol (Velence Veszélyben Alapítvány, 1997). A helyi közvélemény-kutatás alapján ugyanis 1995-ben egyértelműnek tűnt, hogy a velenceieket jobban nyomasztják a város szociális és gazdasági problémái, mint a kár, amit az árvíz okozhat. Velence nehézségei összetettek, és az összefüggések eredményei szerteágazóak a tengerparti védelemmel kap-