Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
2. szám - Czégény Ildikó–Farkas Ádám–Karakas Imre–Wittner Ilona: Az ivóvízhálózat mechanikai tisztításának és a lerakódások összetétel-vizsgálatának tapasztalatai Hajdú–Bihar megyében
72 I HDROHXjIA I KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 2. SZ. magnézium, a cink és a réz mennyiségét atomabszorpciós spektrometriás módszerrel, lángatomizációs technikát alkalmazva. A vizsgálati eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat Ivóvízhálózati lerakódások összetétele (száraz anyagra vonatkoztatva) luítiiVas ManKalMagCink Réz Település si magán cium néradék zium % % % % % mg/kg mg/kg I lencida 37,2 6,19 0,24 1,77 0,36 330 360 Uáborján 8.1.1 4,08 35,71 3.90 0.53 5270 2380 Konyár 66,9 12.1 13,74 3,21 0,38 2880 250 libcs 84,8 4.11 1,02 17.8 0,72 1020 46 Uihamagy bajom 84,1 2,90 0,42 15,6 0,67 3770 95 Sárrétudvari 84.7 1.59 0,54 20,4 0,55 320 72 Icpe 87,6 5,04 11,6 3,17 0,60 9140 290 bihartorda 83,5 3,42 0,05 0,09 0,53 660 190 iJarvas 87,1 12,2 7,16 1,46 0,34 2790 240 Cörösszakál 82,4 5,86 29,3 4,29 0,52 4230 220 körösszegapáli 82,4 6,37 25,9 3,68 0,31 2010 610 Az izzítási maradék értékek egységes képet adnak Döntően igen magasak, 80% körüliek ezek az értékek, s ebből arra következtethetünk, hogy a lerakódásokban az ásványos anyagok a dominánsak A vizsgált I I település közül csupán 2 esetben - Hencida és Konyár - 80% alatti ez az érték. A lerakódások vastartalma szárazanyagra vonatkoztatva 1,5 -12,2 % között változik. A konyári és a darvasi értékek kiugróan magasak, a többi kilenc település esetében 6,4-% alatti értékeket kaptunk, ami a legkisebb értéknek csupán négyszerese A lerakódás vastartalmát a hálózatba kerülő víz, ill. az üzemelő kút vastartalma befolyásolja. Mivel a vastalanítás hatásfoka változhat, helyesebben járunk el, ha az üzemelő kutak jellemző vastartalom értékeivel vetjük össze a lerakódásra vonatkozó értékeket. A legkisebb vas- feldúsulás Sárrétudvari esetében fordult elő. Itt a kútvíz vastartalma igen alacsony, 0,08 mg/l körül ingadozik Ez az összefüggés mégsem általánosítható, hiszen hasonló vastartalmú a körösszegapáti vízmükút vize is, s a lerakódásban mégis 6,4 % a vas. A gáborjáni vízmükút vize igen magas vastartalmú (2,3 mg/l), s a lerakódásban 4,1 % a vas, tehát nem egyértelmű az összefüggés A mangán tartalom a lerakódások 0,05-35,7 %-át képezi, igen széles tartományt átfogva Bihartorda esetében mértük a legalacsonyabb értéket, s ezen településen a vízmükút vízében is igen alacsony, 0,02 mg/I körüli a mangántartalom A kiugróan magas gáborjáni mangánfeldúsulás nem meglepő, hisz az itt üzemelő vízmükút mangántartalma is igen nagy, 0,73 mg /I A lerakódások kalciumtartalma 0,09-20,4 % között változik. Szembetűnő, hogy a 11 vizsgált település közül 3 esetében kiugróan magas értékeket ér el a lerakódás kalcium-tartalma: 15,5-20,4 %. Ezektől eltekintve az összes többi esetben 4,3 % alatti értékű. A legalacsonyabb kalcium-felhalmozódás Bihartorda esetében tapasztalható, itt a vízben is igen alacsony, 11 mg/l körüli ezen elem mennyisége. Érdekes módon a kalcium tartalom a vizsgált települések közül az ebesi vízműkutak vízében a legmagasabb (85 mg/l), s az itt keletkezett lerakódásban találtuk a második legmagasabb kalcium-feldúsulást Azonban a víz kalciumtartalmával való összefüggés nem általánosítható, hiszen a biharnagybajomi és sárrétudvari lerakódások is kiugróan magas kalcium tartalmúak, viszont a vízműkutak kalciumtartalma csupán 1314 mg/l. A másik keménységet okozó elemnek, a magnéziumnak a mennyisége az előbbihez képest viszonylag szűk tartományban, 0,3-0,7 % között változik, ami azzal is összefüggésbe hozható, hogy a vizsgált településeknél a vízműkutak vizében a magnézium mennyisége alacsonyabb. A legmagasabb magnézium-feldúsulás - a kalciumhoz hasonlóan - itt is az ebesi lerakódásnál tapasztalható. Ha a kalcium- és a magnézium-feldúsulásokat egymáshoz viszonyítjuk, megállapítható, hogy minden esetben a kalcium fordul elő nagyobb mennyiségben, kivéve egy települést, Bihartordát. Itt igen alacsony, csupán 0,09 % a kalcium, a magnézium pedig közel ötszöröse, 0,53 %. A vízműkutak vízében a cink és a réz igen kis koncentrációban fordul elő: a cink 0,00-0,15 mg/l között, a réz pedig 0,01 mg/l alatt A lerakódásokban - a vízben található koncentrációhoz képest - jelentős mértékű, 0,030,50 % közötti a két elem feldúsulása. A legmagasabb érték a tépei hálózat lerakódásában volt. A réz kisebb mértékben (46-2380 mg/kg sz.a.) akkumulálódott a lerakódásokban, mint a cink (330-9140 mg/kg sz.a .). A kimagasló mértékű gáborjáni feldúsulástól eltekintve a lerakódások réztartalma egy nagyságrenden belül változik. A lerakódások cink- és rézakkumuiációja arra utal, hogy a vizsgált települések extrém alacsony vízbeli cink- és réz-koncentrációja mellett igen intenzív megkötődési folyamatok mennek végbe, amelyek során szerves anyag intenzív bioakkumulációja is szerepet játszik. A vizsgálati eredményeket más megközelítésben is értékelhetjük. Az izzítási veszteséget durva közelítésben tekinthetjük a lerakódás szervesanyag-tartalmának, s ilyen értelemben megvizsgálhatjuk, hogy a szerves anyag, s a mennyiségileg meghatározott szervetlen elemek egymáshoz képest milyen arányban fordultak elő a 11 település ivó vízhálózati lerakódásaiban (/. ábra) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% I f | 5 I 1 1 | | 1 I I ! 1 " ! | 1 1 ! f • í ® .5 S i - "I <3 * Q Izzítási vesztaség BVaj IDMangán • Kalcium QMagnézium li ábra. A hajdú-bihari ivóvizhá/ózati lerakódások szerves és szervetlen összetevőinek megoszlása
