Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

[40 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. Könyvismerteté

s A magyarok krónikája A História Alapítvány először 1995-ben, majd második, változatlan kiadásban 1996-ban impozáns kötetben adta közre egy meglehetősen népes szerzői munkaközösség képekkel gazdagon illusztrált összeállítását Magyarország történelméről, feldolgozva az eseményeket a kezdetektől az 1994. évig. A készítők megvallott szándéka volt. hogy elsősorban az olvasó közönség szélesebb rétegeihez szóljon az alkotás, és abban mindazokat, akik "tették a dolgukat, közösség-megtartó köznapisággal", úgy mutassák be, ahogyan hozzájárultak a maguk munkavégzésével az embert megtartó közösségi rend működéséhez. Az igényes megjelenítés és a sikert igazoló kettős kiadás mutatja, hogy a tárgykör iránt nemcsak érdeklődtek, hanem a megjelenés óta minden bizonnyal sokan részletesebben is elolvasták a 826 oldal teijedelmű könyvet. A Hidrológiai Közlöny 77 évre terjedő fennállása során csak a szakterületéhez tartozó könyveket, folyóirati cikkeket ismertette. A történelem - közelebbről, az emberi társadalom története - nem tartozik szakterületéhez. Eddig csak egyszer tett kivételt, amikor Rónai András: " Térképezett történelem" c. művét mutatta be 1990. évi 1. számában. Rónai András hosszú időn át szerkesztőbizottsági elnöke volt a lapnak, hidrogeológiai szakterülete szerint pályája második felében annak rendszeres szerzője, s az idézett műve élettörténetének fontos részéi alkotta. Hogy ismertetési rovatunkban a lap történelmében ezt a második kivételt megtesszük, ennek oka tehát szintén lényeges. "A magyarok krónikája" c. könyv olvastán feltűnhet, hogy a mű a magyarságnak az ország vizeit illető, több évszázados tevékenységével érintőlegesen foglalkozik. A vízi munkák szakembereként Vásárhelyi Pál nevét említi a 378., majd a 392-393 oldalon, ezt követően Kvassay Jenő neve képaláírásként jelenik meg a 447. oldalon, alapvető működésére való lényegesebb utalás nélkül pedig a 464. oldalon. Vásárhelyi Pál ugyan tényleg 1845. június 8-án nyújtott be tervet a Tisza szabályozásáról (392. oldal), de ez még csak egy "Előleges javaslat" volt. Az ennél fontosabb. az összes átmetszést azok lényeges adataival együtt táblázatosan felsoroló, a Tisza teljes hosszára kidolgozott végleges szabályozási terv elkészültéről, és 1846. március 25-i benyújtásáról viszont nincs említés ebben a könyvben. Az eddig ismert források szerint továbbá nem létezett olyan " Vásárhelyi-Pasetti terv", amelynek végrehajtása (465. oldal) "az 1870-es évek közepére lezárult" volna. Arra sincs adat, hogy "a hatalmas és költséges koncepciót Vásárhelyi Pál halála után a velencei Paleocapa mérnök módosítja" (392. oldal). Paleocapa közreadott ugyan egy Vásárhelyié.tói eltérő elgondolást, de ennek végrehajtásáról sohasem volt szó. "A magyarok krónikája" úgy tudja, hogy a tiszalöki vízlépcsőt a Hortobágy öntözése céljából a szocialista rendszer szándékainak megfelelően létesítették (681. oldal), elfelejtvén, hogy annak terveit már 1945. előtt, az 1937. évi öntözési törvény alapján készítették el, amelyről, és amelynek más vonatkozásairól a krónika sehol sem emlékezett meg. A vízlépcső a Tiszántúl öntözésének, sőt ipari vízellátásának volt az alapja, s létesítésére már az 1863. évi szárazság után, vagyis kereken 90 évvel a megépítése előtt is gondoltak Az 1954. és 1956. evek emlékezetes árvízkatasztrófáiról, az egész országot érintő védekezési munkákról, az 1965. évi dunai, és az 1970. évi tiszai sikeres árvízvédekezésekről a könyvben nincs említés. Bővebb a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kérdéseinek leírása. Szó van az 1977-ben megkötött magyarcsehszlovák szerződésről, bár annak műszaki előzményeiről már nincs. Hivatkozás történik az Akadémia egy 1983. évi, éppen az építés késleltetését szorgalmazó "határozat"-ára, valamint a 763. oldalon a Dunakör 1984. évi megalakulására. Az 1988. év története tartalmaz egy kezdetétől fogva jelentéktelen epizódot is, ami szerint a világ 17 országának 28 városában tüntettek a vízlépcsőrendszer befejezése ellen, (vajon kik, és vajon hányan?). Benne van még a krónikában az építés magyar részről történt 1989. évi felfüggesztése, de az már nem lehetett benne, hogy ezt a lépést - a könyv megjelenése után - a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítélete jogellenesnek és érvénytelennek nyilvánította. A krónika előszavának célkitűzései világosak: "Megmutatni, ki mit tett hozzá a bennünket körülvevő tárgyi és szellemi világ kiformálásához: A történelemben az emberi teremtő erőt mutatni meg. Mind a kétkezi munkást, mind az író, formázó művészt hajtó alkotó szellemet. Megszabadulni a történetírást korunkban hatalmába kerített különböző irányú ideológiai kritikáktól. Szakmai fegyvertárunkat nem bocsátani a jelen politikai eszmerendszerek szolgálatába. A mégoly szimpatikus jelen ideológiák szolgálatába sem". Vizeink történetének tanulmányozásában az eddigi tapasztalataink szerint sohasem volt hátrányos, ha a tényeket megjelenítő elsődleges forrásokhoz nyúlt vissza a történetíró, s ugyanakkor kritikusan kezelte a mindenkori közvéleményben, vagy kommentár-irodalomban elteijedt, leginkább egymást ismétlő, esetleg fokozó, olykor divatos nézeteket. A könyv olvasójának, vagy az ismertetés írójának ezért nehéz összhangot találnia az előszóból most idézett vonzó célkitűzés, valamint "A magyarok krónikája" vizeinket illető, és itt bemutatni megkísérelt tartalma között. Dr. Vágás István