Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

342 Vízinövények életformái Szalma Elemér (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Biológia Tanszék, 6701. Szeged, Boldogasszony sgt. 6.) Kivonat: A vízinövényeket életformájuk alapján három jellemző csoportba soroltuk.: 1. hydro-therophyta, 2. hydro-hemikiyptophyta, és 3. hydro-kryptophyta. Ezeket a csoportokat, a fajok életmódjai (karakterisztikus csoportjuk) alapján, további 7 alcsoportra bontottuk. A rendszer kialakításában a Raunkiaer-féle életforma kategóriák szolgáltak alapként. Az egyes kategóriákba való besorolás néhol szükségessé tette speciális, csak vízinövényekre jellemző morfológiai sajátságok figyelembe vételét is. vízinövények, életforma, hydro-therophyta, hydro-hemikryptophyta, hydro-kryptophyta, illusztrálva. Munkám kísérleti jellegű. Ami még hátra van, ennek a rendszemek a gyakorlatban való helytállásának bizonyítása. Eredmények: A magyarországi vízinövények életformái: I lydro-Therophyta-(I IyTh.) (Egyévesek, v. évelők. Maggal v. turionnal szaporodnak. Ősszel a szár elhal). Hy Thl. Emerzgyökerezök. Hy Th3. Emerz lebegők. Hy Th2. Szubmerz gyökerezök. Hy Th4. Szubmerz lebegők.) Hy Th 1. Trapa natans Hy Th 2. Myriophyllum verticillatum, Najas marina, Najas minor, Potamogeton trichoides, Potamogeton crispus (Hy H2. átmenet) ((Utricularia bremii, Utricularia minői)). Hy Th 3. Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, Lemna gibba, Salvinia natans, Spirodella polyrrhiza, Hy Th 1-2-3. Stratiotes aloides, Hy Th 4. Aldrovanda vesiculosa, Ceratophyllum demersum, Ceratophyllum submersum, Lemna trisulca, Utricularia australis, Utricularia vulgáris, Wolffia arrhiza, Ilydro-Hemikryptophyta (Hy H). Talajszinten telelő évelők, (polikormonokat alkotók). Rhizomások v. indások. Jellemző: forma terrestris Hy H 1 Emerz gyökerezök Hy H 2. Szubmerz gyökerezök. (Hy H 3-4. kategória nincs) Hy H 1. Nymphoides peltata, Potamogeton natans, Potamogeton nodosus, Potamogeton grammeus, Ranunculus aquatilis, Hy II 2. Myriophyllum spicatum, Potamogeton lucens, Potamogeton pectinatus, Potamogeton perfoliatus, Zanichellia palustris, HyH-Hy G átmenetet képezhetnek (Hippuris vulgáris, Hottonia palustns, Menyanthes trifoliata) Hydro-Kriptophyta-(HyG.) Üledékben telelő évelők. Rhizomások. Jellemző a forma terrestris alak. 1-2 vegetációs periódust is átvészel. G 1. Emerz gyökerezök. (G 2-3-4. kategória nincs) Hy G 1 Nymphaea alba, Nuphar luteum, Polygonum amphibium. Irodalom Arber, A., (1920): Water Plants. A Study of Aquatic Angiosperms Cambridge Univ. Press. Bagi, /., (1993): Növényi növekedési formák. I. Elméletei alapok és tudománytörténeti megjz. Bot. Közlem. 80. köt. 2. fz . pp 119-128 Barkman, J. J., (1988): New systems of plánt growth forms and phenological plánt types - In: Plánt form and vegetation structure (M.J.A. Werger. - P.J.M. Aart, van der. - H.J. During and J.T.A.Verhoeven, eds.) pp. 9 - 44. SPB Academic Publishing, The Hague. den Hartog, C„ and Segal, S., (1964): A new classification of water plánt communities. Act. Botan. Neerl., 13 pp. 367-393. Fassett, N. C., (1930): The plants of somé north-eastem Wisconsin lakes. Trans. Wisc. Acad. Sci. Arts Lett., 25.: pp. 157-168. Hutchinson, G. (1975): A treatise on Limnology. Vol. III. Limnological botany, A Wiley-Interscience Publ., London, pp. 118- 133. Hejny, S„ (1960): Oekologische Characteristik der Wasser- und Sumpfplanzen in den Slowakische Tiefebenen (Donau und Theissgb). Bratislawa, Veri, der Slowak. Akademie der Wissenschaflen. 478 pp. Hogeweg, P„ and Brenkert, A.L., (1969). Structure of vegetation: a comparison of aquatic vegetation in India, the Netherlands, and Czechoslovakia. Trop. Ecol., 10 pp 139-162. Linkola, K., (1933): Regionale Artenstatistik der Süsswasserflora Finnlands. Suom. Elainja Kasvitiet. Seuran Vanamon Kasvitiet. Julk. (Ann. Bot Soc Vanamo), 3. no. 5: pp.3-13 Pomogyi, P., (1991): Felszíni vizek minősége vizi élőlények vizsgálata Makrovegetáció. KVM Müsz Irányelvek. MI-10-172-13 T (1991.10) Újvárosi, M„ (1973): Gyomnövények. Mezőg. Kiadó. Budapest, 832 p. Life-forms of aquatic macrophytes (hy E. Szalma) Abstract: Life-forms of aquatic macrophytes (Hydatophyta) is generally confúsed is the intemational literature with the growing-forms, and the ecological groupmg ofthe plants. For this reason this study suggests a new system of life-forms for those plants based on the Raunkiaer's grouping. It consists of three basic groups (Hydro-therophytes, hydro-hemikryptophytes, and hydro-kryptophytes, respectively) containing several subgroups. This new system gives us new possibilities in the research on aquatic vegetation.. Keywds: aquatic macrophytes, life-forms, hydro-therophytes, hydro-hemikryptophytes, hydro-kryptophytes. Kulcsszavak: Bevezetés Hazai és nemzetközi irodalmakban a vízinövények (hydatophyton) életformái összemosódnak a növekedési formával és az ökológiai csoportosítással. Ennek megfelelően nincs éles különbség az életforma, az életmód és a növekedési forma között. A vízinövények élet- és növekedésformáival kapcsolatban számos osztályozási rendszert született (Arber 1920, Fassett 1930, Linkola 1933, Hejny 1960, den Hartog és Segal 1964, Hogeweg és Brenkert 1969, Hutchinson 1975, Barkman 1988). Nevezéktana különösen az életformák esetében jelentősen eltcr a szárazföldi növények életformáinak nevezéktanától, melynek következtében pl. a vízi- és szárazföldi ökoszisztémák összehasonlíthatatlanná válnak A helyzetet nehezíti, hogy a szárazföldi ökológiában használt, amúgy nagyon jó Raunkiaer-féle életforma-kategóriák mintegy uniformizálják a vízi makrovegetációt, egyöntetűen kriptofitának (HH) tekintik azokat. Hazai vonatkozásban ennek a problémának megoldásaként az első áttörést Újvárosi (1973) munkája jelentheti. Ebben a munkában a mocsári növényeket (helophyton) - a Raunkiaer f. életforma-rendszert alapul véve -, a megújuló rügyek helyzete alapján kategorizálja, tehát morfológiai sajátságait veszi figyelembe, elvonatkoztatva attól, hogy ezek vízben vagy szárazföldön találhatók. Ez ellenben újabb problémát von maga után! Jelen esetben azt, hogy nem minden helophyton kryptophyta. Ez természetesen maga után vonhatja azt a következtetést is, hogy nem minden hydatophyta kryptophyta. A fenti esetben tehát a vízi (hydatophyton). és mocsári (helophyton) makrofitonok elnevezés nem az életformájukra, hanem az életmódjukra, vagyis e fajok karakterisztikus csoportjára (ökológiai fajcsoportosításukra) vonatkozik Ezt tükrözi a vízi makrovegetáció definíciója is, mely szerint "a vízi makrovegetáció a vizhez kötött életmódú vízi- és mocsári makrofitonok összessége" (Pomogyi 1991). A hínárok esetében az életmódjukat - és nem életformájukat (!) - további négy csoportra bonthatjuk, ezek a submers- és emers gyökerezök, és a lebegők. Az élet- és növekedésforma közötti különbség - Raunkiaer felfogásában - jól definiálható. Az életforma a növények morfológiai bélyegeiben is megnyilvánuló, a vegetációs periódus utáni kedvezőtlen körülmények átvészelésére kialakult adaptáció. A növekedési forma (a species architectura) a vegetációs periódus alatt (a növény számára kedvező időszak alatt!) működő habitus, mely a nagy vonalakban azonos architektúrájú, morfológiájú növényi típusokat jelenti. Csoportosításuk alapja elsődlegesen nem a környezethez való adaptáció. Ez természetesen nem záqa ki annak lehetőségét, hogy az architektúra egyes elemei nem rendelkeznek adaptív sajátosságokkal (Bagi 1993). A fent röviden vázolt problémák figyelembevétele mellett, állítottam össze a magyarországi vízi vegetáció életformáit. A rendszer kialakításában a Raunkiaer f. életforma-kategóriák szolgáltak alapként, a "hydro-" előtag "becsempészésével" jelezve vizi mivoltukat. Az egyes kategóriákba való besorolás, néhol szükségessé tette speciális, csak vízinövényekre jellemző morfológiai sajátságok figyelembe vételét is. így kerültek a turionnal áttelelő - amúgy évelő! fajok - a hydro-therophyta kategóriába. A hydro-hemikriptophyta csoportosítása során az üledék-(talaj) szinten rizómával, vagy indával áttelelő, élőhelyükön jellemzően polikormont képző fajok kerületek egy csoportba. A hydro-kriptophyta csoportba azok a fajok kerültek, melyek az üledékben nzómával telelnek át. Fontosnak ítélem azt, hogy ezek a fajok forma terrestris állapotban több éven keresztül át tudják vészeli a számukra kedvezőtlen környezeti hatást. Életmódjuk (ökológiai fajcsoportjuk) alapján további a 7 alcsoportra való bontást szükségesnek tartottam. Ezeket arab számokkal jelöltem. Célom egyszerű, gyakorlatban jól használható egységes rendszer létrehozása volt. Az eredményeket az alábbi összefoglalásban mutatom be, példákkal