Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

266 A nehézfémek kontrollja vándorkagylóval (Dreissena polymorpha Pallas) a magyarországi Duna-szakaszon Oertel Nándor MTA-ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka S. u. 14. Bevezetés A vándorkagylóval (Dreissena polymorpha Pallas) aktív biomonito­rozás - telepítés - keretében 1994-óta vizsgáljuk a magyar Duna-szakasz nehézfém viszonyait. Célunk egy szabványosítható biológiai indikációs módszer kidolgozása a nehézfémszintek hosszútávú ellenőrzésére és a szennyező fonások feltérképezésére. A vádorkagyló mint inváziós ponto-kaspikus faj a múlt században terjedt el Európában és ma már a Duna teljes hosszában "öshonos"-nak tekinthető (Morton 1993). A kagyló nagy akkumulációs képességének köszönhetően jó indikátora a nehézfémeknek és szerves szennyezőknek (ide Kock & Bowmer 1993). Miközben képes elviselni a mérsékelt szennyezést, érzékenyen indikálja a vízminőséget (Mersch <£ Pihan 1993). Mindezen tulajdonságai alapján a vándorkagyló - mint kiváló bioindikátor - egyre nagyobb teret kap a biológiai (ökológiai) vízminő­sítés eszköztárában. A lokális populációkban rejlő bizonytalanságokat (térbeli, genetikai eltérések, évszakosság) küszöböli ki az aktív monito­rozás során használt telepítéses technika, melynek alapelveit és előnyeit egy korábbi tanulmány részletezi (Oertel 1996) Jelen értekezés elsősor­ban az 1996-os évben, a Duna teljes magyarországi szakaszán végzett vizsgálatok első és legfontosabb eredményeit foglalja össze. Anyag és módszer 1996-ban három egymást követő, 7-hetes periódusban (05/07-06/25, 06/25-08/13, 08/13-09/30) telepítettünk kagylókat a Duna magyarorszá­gi szakaszán, 395 km hosszban: Dunakiliti (1842), Medve (1806), Ko­márom (1767), Nagymaros (1695), Budapest (1646), Dunaújváros (1580), Paks (1532), Baja (1479), Mohács (1447) mintavételi pontokra. A folyóvízi viszonyokra kifejlesztett "Dreissena-kosarakat" Dunakilitinél a duzzasztó felvízcsatornájában, Medvénél az EDU-KÖFE műszerpon­tonjáról, a többi mintavételi helyen pedig a Dunai Vízirendészet pon­tonjairól filggesztettük a Dunába. A telepített kagylókat a 7-hetes perió­dus után - in toto - mindig új álománnyal váltottuk fel. A kontroll állo­mány a Soroksári Duna-ág nehézfémmel legkevésbé szennyezett sza­kaszáról (15 fkm) származott. A kontrol hely ill. állomány kiválasztásá­nál második monitor szervezetként a fésűs békaszőlőt (Potamogeton pectinatus) használtuk. A dunai kísérleteknél a hidrológiai paraméterek (vízállás, vízhozam, vízhőmérséklet) mellett a kagylók kondíció indexeiben (mortalitás, újra­rögzülési siker, száraztömeg) beálló változásokat is regisztráltuk. A nehézfém mérést megelőző laboratóriumi feltárás és az analitikai eljárás részletesen megtalálható egy korábbi közleményben (Oertel 1996). Az Ag, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, Mn, Ni, Pb és Zn-re vonatkozó szö­veti koncentráció és teljes-test tartalom ("body burden") értékek eseté­ben egy-tényezős vanancia analízissel értékeltük a térbeli és szezonális különbségeket. Szignifikánsnak a p < 0.01 szintet tekintettük. Az eredmények értékelése 1996-ban három 7-hetes időtartamban közel 2000 kagylót telepítet­tünk a Duna teljes magyarországi szakaszára 9 ponton. A kagylók az egymást követő három periódusban (tavasz, nyár, ősz) átlagosan 22.9 [] 2.5, 23.6 Q 2.4 és 20.6 0 2.8 mm héjhosszúságúak ill. 0.073 • 0.006, 0.043 • 0.006 és 0.029 0 0.008 g tömegűek voltak (teljes lágy szövet száraz tömege). A 7-hetes exponálás során tavasszal kis mértékben csökkent (0.066 [] 0.007 g), de nyáron és ősszel szignifikánsan növeke­dett a kagylók (0.057 0 0.008 ill. 0.033 • 0.008 g) száraz tömege a teljes vizsgált Duna-szakaszon A száraz tömeg mind a kontroll, mind a tele­pített kagylóknál évszakosan csökkenő tendenciát mutatott. Az átlagos mortalitás tavasszal kisebb volt 2 %-nál, míg nyáron 36, ősszel pedig 16 % volt. Ez utóbbi két évszakban hosszelvényben is je­lentős különbségeket figyelhettünk meg: a Budapest alatti szakaszon 30­65 % , ill. 15-30 % volt a mortalitás, míg a főváros felettin sohasem ha­ladta meg a 25 %-ot. Az átlagos újrarögzillési siker tavasszal 98, nyáron 33, míg ősszel 47 %-os volt. A magasabb (50-60 %) értékek - a morta­litással ellentétben - a Budapest alatti szakaszon jelentkeztek A telepített kagylók kondíció indexei nagyon változatos képet mu­tattak mind a vizsgált hossz-szelvényben, mind pedig évszakonként. Ta­vasszal, amikor a kontrolhoz képest kissé csökkent a száraztömeg, cse­kély volt a mortalitás és a legmagasabb az újrarögzülési siker. Nyáron és ősszel szignifikánsan nőtt a száraztömeg az exponálás 7 hete alatt, de növekedett a mortalitás és csökkent az újrarögzülési siker (,Mersch & Pihan 1993). A kagylók kondícióját több - egyidőben ható - tényező be­folyásolta: a tartósan magas vízhozam ill. a gyakori árhullámok okozta megnövekedett lebegtetett hordalék mennyiség nem kedvezett a kagy­lóknak. A Budapest alatti szakaszon - a nyári periódusban - a Thamnotox-F teszttel indikált viszonylag magas toxicitás okozhatta a magasabb mortalitási százalékot (Ecsedi et al. 1996). A kondíció indexek közül a száraztömeg alakulását kell a leglényegesebbnek tekintenünk. Habár tavasszal kis mértékben csökkent a kontrolhoz képest, nyáron és ta­vasszal szignifikánsan növekedett. Ez azt is jelenti, hogy az exponálás során a kagylók megfelelően tudtak táp­lálkozni, növekedni. A száraztömegben beálló évszakos csökkenésnek csak egyik oka volt, hogy (pl. ősszel) ki­sebb méretű populációt tudtunk telepíteni. A másik - és fontosabb - ok abban keresendő, hogy ikrázás után jelen­tősen csökkent a lágy szövetek tömege. A vizsgált popu­lációk méret és tömeg tartományain belül nem lehetett kimutatni összefüggést a száraztömeg és a nehézfém koncentráció között. Az előbbinek még az ikrázás utáni hatása sem befolyásolta jelentősen az akkumulációs vi­szonyokat. Úgy tűnik, hogy a kondíció indexekben mu­tatkozó változások ellenére az általunk kifejlesztett te­lepítéses aktív monitorozási technikával minden évszak­ban megfelelő kondíciójú és mennyiségű kagyló bizto­sítható a kémiai analízishez és az azt követő statisztikai értékeléshez. Az 1. ábra a Dunába telepített vándorkagylók szöveti nehézfém kon­centrációját ábrázolja hossz-szelvényben, feltüntetve a kontrol értéket. A korlátozott terjedelem miatt itt csak a nyári periódus adatai szerepelnek. A kontrol kagylókban a szöveti Cd, Cr, Cu, Fe, Ni és Zn koncentrá­ció hasonló volt, míg a Co-é és az Pb-é kissé magasabb, mint ami a nem szennyezett vizekre jellemző. Az Ag, Fe és Ni ősszel mérsékelt szennye­zést indikált. A Soroksári Duna-ágban hossz-szelvény vizsgálattal és a második indikátorként alkalmazott fésűs békaszölővel igazolni lehetett, hogy a kontrol populáció a mellékágban valóban a legkevésbé szennye­zett szakaszon fordult elő. Habár a kontrol populációban is növekedett kissé a nehézfémek koncentrációja az évszakok előrehaladtával, ezt-az Ag kivételével - nem követte body burden növekedés, tehát időben nem történt kumulatív felhalmozódás. Mindent figyelembe véve, az általunk választott kontrol populáció elég érzékenynek bizonyult, hogy a Duna főágában előforduló magasabb (esetlegesen szennyező) nehézfémkon­centrációkat indikálja. Tavasszal a telepitett kagylókban mind a szöveti nehézfémkoncentrá­ció, mind pedig a body burden szignifikánsan emelt szintet mutatott a Medve-Komárom és a Dunaújváros-(Paks)-Baja szakaszon. Nyáron a szöveti koncentráció nem, de a body burden mutatta ugyanezt a jelensé­get, jelezvén a Paks és Baja közötti szakaszon megemelkedett nehézfém szinteket. Ősszel a Medve-(Komárom)-Nagymaros szakaszon is szignifi­kánsan növekedett a body burden értéke a felsőbb szakaszhoz képest. U­gyancsak ebben az évszakban mind a koncentráció, mind pedig a body burden értékekben mutatkozott szennyezésre utaló növekedés közvetlen Budapest alatt és a Baja-Mohács szakaszon. A zárójelben szereplő hely­ségnév arra utal, hogy hiányzó - elveszett vagy az üledékbe temetődött minta miatt - nem lehet pontosabban behatárolni a szennyező forrásokat. Általánosságban elmondható, hogy ha a Duna emeltebb szintű ne­hézfémterheléssel lép is be a határszelvénybe, a Szigetköz területén ­nem lévén szennyező forrás - az tovább nem növekszik. Minden vizsgált nehézfémet és évszakot is figyelembe véve két - a Medve-Komárom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom