Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

263 A 90-es évek szigetközi fitoplankton kutatásának néhány fontosabb eredménye Kiss Keve Tihamér MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás Göd. Jávorka S.u.14. Kivonat A Duna szigetközi szakaszán a főágban, a cikolai- és ásványrárói-ágrendszerben több mint 10 éve, a mentett oldal néhány vizében 5 éve végzek fitoplankton vizsgálatokat A bősi erőmű és a hozzá tartozó Dunacsúni-tározó megépítését követően a fitoplankton fajösszetételében és mennyiségében is jelentős változások következtek be A Dunacsúni-tározó hatására növekedett a Duna trofitása. Számos mellékág, holtág, morotva korábbi változatos, gyakran unikális fitoplanktonja eltűnt. A vízpótló rendszer és a fenékgát üzembe helyezését követően, szinte minden vizsgált víz közvetve, vagy közvetlenül Dunaviz utánpótlást kap, így a mellékágak, holtágak, morotvák korábbi változatos fitoplanktonját egy .jellegtelen dunai fitoplankton" váltotta föl. Kulcsszavak folyóvízi fitoplankton, fitoplankton fajösszetétele és mennyisége, trofitási szint, eutrofízálódás, erőmű tározójának hatása Bevezetés A Duna szigetközi szakaszán és a hozzá kapcsolódó mellékág rendszerekben T. Barialis kezdte el a rendszeres fitoplankton vizsgálatokat (1978, 1987 a, b). A bősi erőmű építésének kezdetével, majd az üzembe helyezést követően a térségre vonatkozó algológiai kutatás felgyorsult, mind a planktonikus (Németh 1987, Németh és Skohrák 1985), mind a bevonat-lakó algák tekintetében (/fcs és Buczkó 1994, 1996, Buczkó és Ács 1992). Az MTA Magyar Dunakutató Állomás kutatási programja alapján magam 1981-ben kezdtem el a kutatásaimat. Ezek során a főág és néhány mellékág, holtág fitoplanktonjának fajösszetételét, mennyiségének alakulását, a trofitási szint tér és időbeni változását igyekeztem megismerni (Kiss 1987 a, b, 1997). A témához kapcsolódóan zooplankton (Cladocera, Copepoda) vizsgálatok is történtek (Bothár in press). Az utóbbi években a bősi erőmű-, a fenékküszöb-, a Dunacsúni-tározó,, ill. a vízpótló rendszer fitoplanktonra, trofitási szintre gyakorolt hatását tanulmányozom. A Magyar Dunakutató Állomás mérési, kutatási eredményeit a KXM-ben fellelhető jelentések, valamint számos tudományos közlemény foglalja magába (lásd láng és mtsai 1994 irodalomjegyzékét). Anyag és módszer 1990-től évi 3-4 alkalommal, jellegzetes hidrológiai helyzetekben gyűjtöttünk mintákat a Duna főágából ((Dunakiliti 1843, Ásványráró 1816, Szap 1811, Göd 1669 fkm ), a hullámtéren a cikolaszigeti-ágrendszer (Csákányi-Duna, Schíszler-holtág, Forrásos-ág, Disznós-ág) és az ásványrárói ágrendszer (Ásványi-ág halrckesztő, Szilfás-torok), a mentett oldalon a Lipóti-morotva és a vízpótlást szolgáló Zátonyi-Duna számos pontján. A fitoplankton mintákat a helyszínen Lugol-oldattal rögzítettük. A fajmeghatározásokat az egyedszámlálással párhuzamosan fordított mikroszkópban, Utermöhl módszerével végeztem. A Centrales fajok meghatározását több mintában, roncsolást követően elektron mikroszkóppal végeztem el. Eredmények és megbeszélésük A Duna főága Az alábbi áttekintésben az 1996-os eredményeket kiemelt fontossággal kezelem. Azok értékelése során természetesen régebbi kutatási eredményeimhez, tapasztalataimhoz is vissza kell nyúlnom. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy a Bösi-erömű és a Dunacsúni-tározó hatása sok esetben a Szigetköz alatti szakaszon válik kifejezetté, így mint hatásterületi vizsgálati eredményeket, a gödi kutatások ide vonatkozó részét is be kell építeni a kép teljessé tétele érdekében. Az Öreg Duna (jelenleg az elhagyott Duna-meder) hidrobiológiái állapotát, jellemvonásait, melyek a Bősi-erőmű létesítése előtt jellemezték számos helyen leírták már. Itt csupán a Láng és mtsai. (1994) „Szigetközi" bibliográfiában annotált több-tucatnyi munkára utalnék. Egyetlen szempontot kívánok kiemelni, ami az utóbbi években mind többször előtérbe került, s amit nem kezeitek-kezeinek megfelelő hangsúllyal. Ez a Duna eutrofizálódása, a magyarországi szakasz jelenlegi trofitási szintje, s az ezt létrehozó, döntően meghatározó tényezők, melyek alapvetően a dunai erőmüvekkel függnek össze (Kiss és Genkal 1996). A Duna potenciális trofitási szintje (növényi tápanyagellátottsága - az oldott ásványi N és P alapján) hipertrofikus, már a rajkai szelvényben kb. tízszerese annak, ami az algák gyors szaporodásának gátló küszöbértéke. Aktuális trofitási szintje (a fitoplankton tömege, az a-klorofill koncentráció alapján) kisvizes időszakban, március-október között a gödi szakaszon gyakran hipertrofikus (Kiss 1994). A rajkai szelvényben általában eutrofíkus, többször hipertrofikus (Kiss 1997, Kiss és Genkal 1996, T. Bartalis 1987 a). Az aktuális trofitási szintet elsősorban a víz alatti fényviszonyok határozzák meg, a fényklímát pedig a lebegtetett hordalék mennyisége befolyásolja leginkább (Vörös és mtsai. in press). Az 50-es években (a német és osztrák szakasz erőműveinek építése előtt) a Duna lebegő-anyag koncentrációja 2-3-szor nagyobb volt mint a nyolcvanas években (az erőművek megépítése után, Rákóczi 1989). Az erőmüvek tározóiban a vízsebesség csökken, a lebegtetett hordalék leülepszik. Az egymást követő tározókban az ülepedés eredményeképp a lebegőanyag koncentrációja csökken, a víz átlátszósága növekszik. Jelenleg a gödi szakaszon (1669 fkm) kisvizes időszakban a teljes vízréteg 80-90 %-a az eufotikus zónához tartozik. Ezért a vegetáció periódusban az áradásokat leszámítva a fitoplankton tömege nagy, a víz trofitási szintje eutrófikus-hipertrofikus. A fitoplankton mennyisége és a Duna trofitási szintje 5-10-szer nagyobb, ha a nyolcvanas évek adatait az ötvenes évekével összehasonlítjuk (Kiss 1985). A növekedést elsősorban az erőművek tározóinak fentebb említett hatása okozta (Kiss és Genkal 1996). Emlékeztetnünk kell arra, hogy az erőművek ilyen hatását elsősorban a folyó magyarországi szakaszán (Budapest fölött Gödnél) észlelték, de hasonló növekedést tapasztaltak az osztrák és szlovák szakaszon is a két időszakot összehasonlítva (Kiss 1994 és az ott közölt irodalom). Ez az oka annak, hogy a Dunacsúni-tározó megépítése előtti és utáni helyzet összehasonlítása során gödi adatokra is támaszkodom. A Bösi-erőmű megépítése után a fitoplankton éves átlagos tömege és az átlagos trofitási szint nem növekedett a gödi vagy a szigetközi Duna-szakaszon, néhány jelen-