Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
4. szám - Vető István–Klopp Ágnes–Horváth István–Kárpáti Zoltán–Tóth György: A szervesanyag éréstermékei az alföldi termálvizekben – Előzetes értékelés
246 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 4. SZ. VETŐ ISTVÁN KLOPP ÁGNES HORVÁTH ISTVÁN a földtudomány doktora. 1962-ben szerzett geológusi diplomát a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen. Az 196265 években terepi geológusként a tokaji hegység nem-fémes ásványi nyersanyagainak kutatásával foglalkozott. 1966. óta a Magyar Állami Földtani Intézet geokémikusa. 1969-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a Veszprémi Műszaki Egyetemen, Fö érdeklődési területe a szerves, és izotóp geokémiának a szénhidrogén telepek kutatásával és a felszín alatti vizek minőségével kapcsolatos kérdések. 1962-ben szerzett gyógyszerész oklevelet a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1972-ben doktori fokozatot, 1973-ban szakgyógyszerész minősítést szerzett. 1985-ig s Herbária laboratórium vezetője. 1985-től az akkori Országos Közegészségügyi Intézet Vízhigiénés Osztályára került. Itt fö feladata az ásvány- és gyógyvizek minősítő vizsgálata, illetve körvizsgálatok szervezése az ivóvíz-vizsgálatra jogosultságot szerzett laboratóriumok részére. A Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya vezetőségi tagja. Szakmai tevékenységét a Magyar Hidrológiai Társaság 1996-ban Pro Aqua kitüntetéssel ismerte el. a Magyar Állami Földtani Intézet főmunkatársa. Geológusi diplomáját a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen szerezte 1963-ban. 1962-68. között hasadóanyag-kutatással foglalkozott. 1968-72 között Mongóliában, majd ezt követően a Magyar Állami Földtani Intézetben érckutató terepi geológus és CH prognózis szakterületen dolgozott. 1987-től fö érdeklődési területe a környezet-geokémia és a felszín alatti vizek geokémiája. KÁRPÁTI ZOLTÁN TÓTH GYÖRGY 1973-ban szerzett vegyész diplomát a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen. Ebben az évben került az akkori Országos Közegészségügyi Intézet Vízhigiénés Osztályára. 1979-ben kitüntetéses diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Szakmérnöki Karán. 1983-tól műszaki doktor. Szakterülete a vizek természetes szervetlen és szerves mikro-komponenseinek tanulmányozása. Részt vett a dél-alföldi vízminőség-védelmi programban. 1998-tóól az Országos Kömyezet-egészségügyi Intézet Központi Analitikai Laboratóriumában dolgozik. A Magyar Hidrológiai Társaság Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjának kitüntetettje. a Magyar Állami Földtani Intézet főmunkatársa. A Budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen. 1972-ben szerzett geológusi, később térképészi diplomát. A Fővárosi Vízmüveknél, s további kutatásai során a vizsgált területek és kutatási módszerek széles skálájával foglalkozott. Jelenlegi fö érdeklődési területe az áramlási, és transzport folyamatok modellezése, valamint a nitrátos vizek és az emberi egészség kapcsolata. Könyvismerteté s Dr. Varga László: Dunai helyzetek és történetek A Magyar Mérnöki Kamara kiadása, Budapest, 1998. (Felelős kiadó: Dr. Hajtó Ödön). A/5 form., 46 oldal., 2 ábra, 5 színes kép. A Szerző, aki mint a Győri Műszaki Főiskola korábbi főigazgatója és Geotechnikai Tanszékének egykori vezetője éveken át a közelből kísérhette figyelemmel a BősNagymaros vízlépcsőrendszer építésének sorsát, és különösen a Szigetköz helyzetének változásait, 1997-ben két tájékoztató előadást is tartott Budapesten, a Műszaki Egyetemen, illetőleg a Magyar Mérnöki Kamara egyik taggyűlésén ezekről a kérdésekről. Előadásainak rövidített és kiegészített anyagát adta közre egy szerény fiizetecskében, amelyet a Mérnöki Kamara 1998. első hónapjaiban eljuttatott minden tagja részére. A leírás bevezetője leszögezi, hogy a közreadott történet nem "valakik"-ről, hanem "valami"-ről kíván szólni, ezen belül az egyes személyek megítélését többnyire érdektelennek tartja. Elmondja, hogy a Duna a földtani korszakokban a mai időkig fokozatosan, állandó változások közt alakította ki alakította ki vízfolyás-rendszerét, és a Szigetközzel együtt is csak viszonylagos lehet, ha "ősi", vagy "érintetlen" állapotáról szólunk. A szükségessé vált folyószabályozások, illetve a külföldön már alkalmazott vízlépcsőzések hatásai hazánk területén és a szomszédos Szlovákiában is műszaki beavatkozásokat indokoltak. Ez a szükségszerűség vezetett az 1977-ben létrejött magyar-csehszlovák államközi szerződéshez is a közös dunai vízlépcsőrendszerről. A kiadvány megállapítja, hogy a vízlépcsőrendszer körüli viták szakmai térről közéleti terekre csaptak át, s azok tartalma és hangneme egyre gyakrabban nélkülözte a tárgyilagosságot. Többen a "technika vagy haladás" ellentmondására jutottak a vitában. A szerző sorra vette azoknak véleményét, akik a későbbi tényekkel szemben elhitették magukkal is, a közvéleménnyel is vízlépcsőellenes érveiket, sőt bizonyosra vették, hogy a Duna elterelése csak üres fenyegetés, vagy zsarolás a szlovák fél részéről. (A híressé vált "papírtigris" kifejezést a szerző dr. Király Miklós jogász, külügyi kormányfőtanácsosnak a "Népszabadság"-ban 1991. január 23-án megjelent nyilatkozatából idézte) A dunacsúnyi elterelés minden eszmefuttatás, jóslat, vagy okfejtés ellenére megépült, tízemben áll, s a hágai bírósági ítélet is tudomásul vette. Azokban az években, amikor az adott helyzetben csak a kárenyhítés maradt volna a Szigetköz számára, még mindig voltak, akik a már az erre hajló kormányt is felülbírálták. Élen járt ebben ugyanannak a kormánynak egy azóta elhunyt minisztere. Az Országgyűlés illetékes bizottsága a műszaki tanácsadóként meghívott szerzőt meg sem hallgatta. Az ésszerűden szivattyúzást csak évek múlva válthatta fel a fenékküszőb és a vízpótíás. A kiadvány befejező szavai szerint továbbra is megoldásra várnak a vízlépcső-rendszer alapvető problémái, és még a hágai ítélet után is csak bizakodni lehet az "eredmény optimum"-ban Fontos feladatot vállalt e művével a Szerző: a közvélemény ráébresztését, hogy az - Bibó István fogalmazásában - ne az igények szélmalomharcát folytassa továbbra is a tények ellen. Dr. Vágás István
