Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Kereszturi Péter: Egy százezer fős település vízelosztó hálózat-vezetékeinek hibásodások, csőtörések miatti rekonstrukciós tervezése

198 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 4. SZ. E módszerek alkalmazása mellett szól, hogy kisebb a földmunka igénye, kevesebb burkolatbontással jár, a forgalmat és a városi életet kevésbé zavarja. Alkalmazása azonban főleg olyan esetekben indokolt mikor a rekonstrukció célja a vízminőség vagy a hidraulikai viszonyok javítása. A módszernek előnyei mellett számos hátránya is van: - a rekonstruált cső várható élettartama még nem határozható meg, de semmiképpen sem egyezik meg egy új cső élettartamával, - a technológia csak egyes átmérő-tartományokban alkalmazható, - a beavatkozás átmérő csökkenést eredményez, - bonyolult a kötések kialakítása, - ahol bekötések vannak, külön feltárás szükséges, - speciális berendezéseket igényel. E két módszer gazdasági kérdéseit vizsgálva megállapítható, hogy a költségek közel azonosak, esetleg 10-20 %-os eltérés mutatható ki, rendszerint a kitakarás nélküli módszerek javára. E tanulmány konkrét példa alapján mutatja be a rekonstrukciós tervelés folyamatát, az ennek során alkalmazott modellt, és a vizsgálat kapott eredményeit. Példaként a 90 ezer lakosú Szombathely város vízelosztó hálózata és annak adatai szolgáltak Az ismertetendő modell csősérülések által indokolt vezeték rekonstrukciót mutat be. Megoldásként a nyílt árkos csőcsere módszerét alkalmazza, s a költségeket is erre az eljárás-fajtára adja meg. 2. A vízelosztó hálózat adatainak elemzése Szombathely város példáján A rekonstrukció tervezését minden esetben megelőzi a hálózatra és annak vezetékeire vonatkozó információk begyűjtése. Ebből eredendően rendkívül fontos - az adott település vízelosztó hálózatának csőhálózati szempontok szerinti jellemzése, valamint - a csősérülések statisztikai eredményeinek feldolgozása, és az ebből levonható következtetések elemzése. A rendelkezésre álló adatok alapján a vizsgálatok az 1985-1996 közötti időszakra teijedtek ki. Az 1. ábrán a vízelosztó hálózat hosszának alakulása látható, mely azt mutatja, hogy a vizsgált időszakban a vezetékek össz-hossza mintegy 20 km-rel nőtt, és jelenlegi (1996) hossz valamivel több, mint 320 km. A 2. és 3. ábrán megfigyelhető, hogy hogyan alakult az 1985-1996 közt elmúlt 12 év alatt a vízelosztó hálózat anyag szerinti megoszlása. Lényeges változás nem tapasztalható, de az azért szembetűnő, hogy a PVC anyagú csővezetékek hossza a hálózaton belül több, mint háromszorosára nőtt, igaz, hogy így is csak mindössze a rendszer 7 %-át alkotja. A hálózat túlnyomórészt azbesztcement csőből épült (jelenleg 76 %-ban), és lényeges még a régi lemez-grafitos öntöttvas vezetékek aránya is (15 %). 2.1. A vízelosztó hálózat jellemzése A szombathelyi vizeiosztó hálózat 1996-ra vonatkozó, átmérő szerinti megoszlását a 4. ábra mutatja. Erről leolvasható, hogy a hálózat domináns átmérői az NA 100, NA 150, és NA 300 vezetékek. Az 5. ábra a hálózat hosszának építési év és anyag szerinti megoszlását szemlélteti. A 6. ábra a hálózat építési év szerinti összetételét mutatja. Látható, hogy a vízelosztó hálózat legnagyobb része 1971-1980 között épült. Jelentős az ezeknél 10 évvel fiatalabb (20 %), illetve a 10 évvel idősebb (16 %) vezetékek aránya is. A 6. ábra azt mutatja, hogy az 1945 előtt lefektetett vezetékek anyaga kizárólag öntöttvas. Az 50-es évek elején jelent meg az azbesztcement csővezeték, és vált