Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

185 Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997. Szerkesztette: Bezdán Mária. A/5 form., 392 old., 129 ábra, 40 irod. A könyv kiadását támogatta: a Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, és a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara). A műszaki hidrológia könyv első kötete a tárgykör elméleti alapját, a víz földi körforgásának folyamatát, azaz az általános hidrológiát tárgyalta. A mostani, második kötet a műszaki hidrológia gyakorlati alkalmazásának az alapját, a víz földi körforgása numerikus adatainak a megfigyelését, azaz a vízrajzi tevékenységet ismerteti. A víz földi körforgásának az emberiség és a környezet szempontjából legfontosabb folyamatát, a vízfolyási vízjárását a patakok és folyók medrében folyó vízmenynyiségek intenzitása, a vízfolyás egyes szelvényein egy másodperc alatt átfolyó vízmennyiségek jellemzik. Az ezekre vonatkozó adatok összessége, azoknak értékelése egyben a műszaki hidrológiának a lényege: a vízgazdálkodási művek méretezésének, üzemeltetésének az alapja. A könyv ismerteti a természetes vízfolyások különböző nagyságrendű vízhozamai pontos mérésének módszereit. E mérések megvalósításának nehézségei miatt rendszerint a könnyebben végrehajtható, automatizálható és távközlésre is alkalmas vízállás észlelések jelentősége növekszik meg, amelyek nyomán a vízhozamok idősora a vízállások idősorából transzformálható. Ennek megoldását - a vízhozamgörbe megszerkesztésének módjait - a jelen, II. kötet legfontosabb anyagaként mutatja be A II. kötet bemutatja a megszerkesztett vízhozam-idősoroknak a vízgazdálkodási feladatok meghatározásához szükséges feldolgozási módszerét is. A természetes vízfolyások vízjárását a csapadékok járásának szíohasztikus folyamata generálja. E folyamatot a vízgyűjtő és a meder topográfiai viszonyai, a száraz időszakokban is vízhozamokat szolgáltató források, a mederbe szivárgó vizek mennyiségét meghatározó vízföldtani folyamatok szabályozzák. A vízfolyások vízjárásnak ezen strukturált sztohasztikus folyamatát tehát különleges, valószínűség-elméleti módszerrel, a matematikai statisztika hidrológiára fejlesztett „crossing" (metszék) módszerével kell elemezni, amelyet a jelen, II. kötet szintén részletesen ismertet. A könyv az I. kötet számozását folytatva tulajdonképpen a teljes tankönyv tárgykörének 4. részét, a felszíni lefolyás kérdéseit részletezi. Ezen belül tárgyalja: a vízfolyások vízhozamát és annak mérését, a vízhozamok /'döbeli változásának követéstét, a vízfolyások vízjárását, a vízjárás területi alakulásának a vizsgálatát, a vízfolyások vízjárásának időbeli alakulását. Mellékletként bemutatja a hidrológiai adatok nyilvántartásához szükséges, és rendszeresített törzskönyv mintáját is. A Műszaki hidrológia II. kötete nemcsak újszerű tárgyalásmódot alkalmazott, hanem tartalmában is igyekezett követni a hazai és külföldi kutatásoknak a hidrológiai szakirodalomban található legújabb megállapításait. Itt az ismertetés szerzője rögtön saját Tisza-kutatásainak bemutatására utalhat: a már száz éve ismert árvízi hurokgörbe elméletének általa 1984-ben közzétett kiegészítésére: a befogadó, vagy a mellékfolyók hatása miatt előálló, a természetes duzzasztások, vagy vízszín sülylyesztések okozta fordított árvízi hurokgörbe kialakulásának ismertetésére. Ugyancsak bemutatja a könyv a Salamin Pál által bevezetett, és inverz feladatának megoldásában az ismertetés szerzője által tovább fejlesztett duzzasztási vízszínvonal meghatározási eljárást, amelynek nyomán további összefüggések is adódtak a Tiszán felfelé haladó tetőzési hullámok vízhozamának alakulására. Lényeges a könyv szerzője által - a Hidrológiai Közlöny 1997. évi 3-4. számában is - közölt ábra-sorozat, amelyből a vízállások idősorának trend-vizsgálata alapján belátható, hogy a folyó-szabályozás, a folyó-csatornázás, illetőleg az árvízvédelmi töltés-építés a Rajnán, a Dunán, vagy akár a Tiszán is süllyedő irányzatot eredményez a vízállásokban, ami a mederben lejátszódó mély ülési folyamatot igazolja. Ugyancsak értékes a Szerző előzetesen ifj. Goda Lászlóval közös tanulmányban közreadott módszerének ismertetése a statisztikai egyöntetűség-vizsgálatokban a legkedvezőbb, vagy a legkedvezőtlenebb eredményre vezető évcsoportok megállapítására. A bonyolult sztohasztikai folyamatok vizsgálatára a szerző a Cramér-Leadbetter féle crossing (metszék) módszert mutatja be. Az ebben meghatározható feltételes valószínűségi változók sorozata a vízjárás műszaki jellemzésére kiválóan alkalmas mutatók együttese. Maguk a metszékek szintjüktől függően vagy az árvízveszély szintjét - pl. az anyameder vízszállítására jellemző vízhozamot, vagy az árvízvédelmi töltést fenyegető szinteket -jelzik, vagy alacsonyabb szintek esetén a kielégítendő vízigényt mutatják. Ennek megfelelően a metszékek száma az árhullámoknak, illetve a vízhiányos időszakoknak a számát jelöli. A matematikailag egzakt metszék módszernek a hidrológiába történt bevezetése amely más elnevezéseket használva eddig sem volt idegen a hidrológia ismertebb eljárásaitól - magának a módszernek is jelentős fejlesztéséhez vezetett. A tankönyv II. kötetének megjelenése a szakemberek és az egyetemi hallgatók számára ugyanolyan fontos és örvendetes esemény, mint az I. kötetnek kb. egy évvel korábbi megjelenése. Ismét elismeréssel illethetjük a szerző, és az ő munkáját eredményesen elősegítő szerkesztő tevékenységét, számítva arra, hogy a III. kötet is, amellyel lezáródik a sorozat, nemsokára szintén megjelenhet. Dr. Vágás István