Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

285 Hal közösségek top-down hatása a planktonikus cladocerákra a Hídvégi-tóban Korponai János, Mátyás Kálmán, Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazg., Kis Balaton Üzemmérnökség, 8360. Keszthely, Csík F. sétány 1. Paulovich Gábor, Tátrai István, Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóint. 8237. Tihany, Pf. 35.. 8201. Kovács Nóra Veszprémi Egyetem, Körny. mérn. és Kémiai Technológiai Tanszék, Veszprém, Pf. 158., Hungary Kivonat: 1995-ben a szerzők egy sekély eutrof tóban (Hídvégi) vizsgálták a különböző halközösségek hatását a cladocera plankton struktúrájára. A külső tározó részben a plankton fogyasztó halak egyedszáma lényegesen meghaladta a kazettában élő halak egyedszámát. Ezek a különbségek a cladocera plankton struktúrájában és dinamikájában változásokat indukáltak. A kistestű cladocera-k (elsősorban a Bosmina longirostris) biomasszája nagyobb, a nagytestű cladocera-k (D. galeate. D magna) biomasszája g kisebb volt a Hídvégi-tó nyugati és keleti térségében, mint a kazettában. A cladocera biomassza csúcs a Hídvégi tóban nyáron a kékalga vízvirágzás idején és azt megelőzően volt. A kazettában ez a biomassza csúcs viszont tavasszal, a kékalga vízvirágzást megelőzően volt. A D. hyalina ivarérett egyedei nagyobbak voltak és több petét termeltek a kazettában, mint a külső tározó térben élő példányok. Kulcsszavak: Kis-Balaton tározó, zooplankton, cladocera, Daphnia sp. Bevezetés Általában az édesvizek vízminőségének szabályozása a külső tápanyag terhelés csökkentésével, ill. a táplálkozási kapcsolatok szabályozásával lehetséges. Az eutrofizációs folyamatok befolyásolására a két stratégia együttes alkalmazása a legeredményesebb (Benndorf, 1988). A zooplankton közösség szerkezetére a biotikus környezete a halállomány legalább olyan jelentőségű, mint az abiotikus környezet (Hrbáőek et al., 1961). Carpenter et al. (1985) szerint a predátor szervezetek szabályozhatják az alacsonyabb trofikus szintek populációdinamikáját és abundanciáját. Bizonyos esetekben a plankton evő halak mennyiségének csökkenésével a zooplankton biomasszája, ezen belül a cladocerák aránya növekszik, és a Daphnia sp. fajok átlagmérete is nő (Giusanni & Galanti, 1992). Ha nő a planktonevő halak mennyisége, a rákplankton biomasszája csökken, a fitoplanktoné pedig megnő (Carpenter et al, 1987; Riemann et al., 1990; Vanni et al, 1990). A halak predációs nyomását jelzi a aduit Daphnia nőstények méretének csökkenése is, (Macháőek, 1991, 1993; Stibor, 1992, Taylor, 1992). Anyag és módszer A vizsgálatokhoz a Hídvégi-tó három fő vízteréről, 1995-ben kétheti gyakorisággal 20-20 1 vizet szűrtünk, 65 nm lyukbőségű planktonhálón keresztül, a szűrletet Lugol oldattal tartósítottuk. A tartósított minta 10 %-ából fordított mikroszkóppal becsültük a mennyiségi viszonyokat. A biomasszát minden mintában 20-20 egyed átlaghosszából a hossz-szárazsúly regressziós kapcsolat alapján becsültük (Downing & Rigler, 1984, a Daphnia fajoknál Luecke, 1992). A D. galeata esetében a lemértük az első 20-25 petés nőstény testhosszát (fejtetőtől a héjtüske alapjáig), valamint megszámoltuk a költőüregben lévő petéket is. A populácók különbségeit t-próbával teszteltük. A fitoplankton mintavétel során a merített vízmintákat Lugol oldattal fixáltuk. A Uterhmöl módszerrel becsültük a biomasszát. Az év során négy alkalommal mintáztuk a Kazetta halállományát. A mintavétel elektromos halászógéppel történt, egyenként 0,050,25 ha felületekről. Eredmények Halak A Kazettában a 16 halfaj 293 egyedét sikerült begyűjteni. Egyedsűrűségük alapján domináns fajok a bodorka (30 %), a dévérkeszeg (23 %) és az ezüstkárász (18,5 %) voltak. A Kazetta halállományában a plankton fogyasztók (küsz, naphal, sügér, razbóra) és az ivadék egyedsűrűsége őszre mintegy 9600 ind ha"' lett, pillanatnyi biomasszájuk pedig 10 kg ha 1 volt. A bentosz- és detrituszevők (dévérkeszeg, bodorka, karikakeszeg, ezüstkárász, széles kárász, vörösszárnyú keszeg, compó, durbincs, ponty 1+ feletti korosztályai) egyedsűrűsége 670 ind ha"

1, biomasszája 127 kg ha '-ra míg a ragadozók egyedsűrűsége 130 ind ha"

1, becsült biomasszája 48 kg ha"

1 volt. A préda-predátor biomassza arány a 138 kg ha"

1:48 kg ha'

1 (72-28 %) volt. A plankton-bentoszevők biomassza aránya ugyanakkor 10 kg ha"

1-128 kg ha"

1 (892 %) volt. A külső tározó térben 23 halfaj 417 egyedét gyűjtöttük be. Az egyedszámuk alapján az ezüst kárász (31 %) és dévérkeszeg (16%) volt a domináns halfaj. A planktonevők egyedszáma meghaladta a 10 000 ind ha"'-t, a biomasszájuk 95 kg ha"

1 volt. A bentosz és detritusz evők egyedsűrűsége 236 ind ha'

1, biomasszája kb. 276 kg ha"

1 (ezen belül az ezüstkárász tömege 92 kg ha"

1) volt. A ragadozó fajok abundanciája 118 ind ha '-t, biomaszszája 47 kg ha"'-t ért el. A préda-predátor arány 371:47 (89:11 %), a plankton-bentoszevők aránya pedig 95:276 (26:74 %) volt. Zooplankton Az év során Hídvégi tóban 13 cladocera fajt találtunk A domináns fajok a Bosmina longirostris, a Daphnia galeata, a Chydorus sphaericus és a Moina micrura voltak. (A D. galeata előfordulását Schwenk (1997) is igazolta.) Az előforduló cladocerákat két csoportra osztottuk. Az egyik osztályba a kis méretű fajok, mikroszűrők, mint a Bosmina longirostris a Chydorus sphaericus, a