Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
98 A Keszthelyi-öböl vízzel borítottságának fejlődéstörténete Nagyné Bodor Elvira, Cserny Tibor (Magyar Állami Földtani Intczct, 1143. Budapest, Stefánia út 14.) Bevezetés A Balaton tavon végzett földtani kutatások 1981 óta folynak a Magyar Állami Földtani Intézetben. Ennek során 33 mederfúrás mélyült amelyeknek elkészültek a komplex (Öldtani vizsgálatai (1. ábra). A kutatások során a paleontológiái elemzések célja volt. hogy választ adjon a Balaton vízborításának keletkezési idejére, rekonstruálja tó a fejlődéstörténetét, különös figyelmet fordítva a fejlődéstörténet során a vfz minőségének változásaira. A vizsgálatok alapján kimutatható volt a tó keletkezésétől a víz relatív mélységviltozásai, a trofitás, pH, valamint a víz hömérséklctváltozásai, továbbá a tó környezetében a vegetáció és az éghajlatváltozások, valamint az emberi beavatkozások kezdete. Az őslénytani vizsgálatok során a diatomát Oroszné Hajós Mária, a spromorhát Nagyné Bodor Elvira, az ostracodát Szurominé Korecz Andrea, míg a mollusca vizsgálatokat Krolopp Endre végezte. Jelen dolgozatunkban a fejlődéstörténet során végbement legfontosabb törvényszerűségeket és a Keszthelyi-öböl vízborításának változásait vázoljuk fel a Tó-31. számú etalon fúrás alapján. A balatoni üledékek földtani és őslénytani jellemzése A Balatonban ez idáig lemélyített fúrásaink alapján, melyek átlagosan 8-10 m-es talpmélységnek, a következő földtani és őslénytani jellemzést adhatjuk: 1. Valamennyi fúrás a felsö-pannóniai s.l. aljzatban állt le, és harántolta a posztglaciálist és a holocént (Zólyomi B. 1995). A már Lóczy L.(1913) által kimutatott 4 rész-medence fejlődéstörténete, paleontológiái vizsgálataink alapján eltérő képet mulatott a pannóniai korban, a pleisztocén végén és a holocén elején. A fürások agyagos és homokos közellisztben álltak le, melyek Congeria balatonica-s, esetenként C. ungulacaprea-s rétegeknek minősültek. Itt az üledékekben csökkent sósvizi planktonszervezctck (Paleoperidinium sp., Impagidinium sp.) valamit trópusi és szubtrópusi klímaigényű fajok (Reevesia sp., Myricipites myricioides /Kremp/ Nagy) fordultak elő. A terület nagy részét ekkor csökkent sós sekélyvíz borította, a partközeli régióban égeres mocsár és Taxodium láp uralkodott Ez az időszak a felsö-pannóniai középső még csökkent sósvizi (kb. 5,5 millió év) szakaszára tehető. A Keszthelyi részmedence területén csökkent sósvizi formákat már nem találtunk, a sporomorpha-asszociáció kiédesedő vizet mutatott (Nymhaea sp., Myriophyllum sp.), illetve gyakran kiszáradó környezetre utalt (kb. 3 millió év). Utóbbit a lignitcsíkok és a sok meddő minta is igazolta. A felsö-pannóniai középső szakaszában a Pannon-tó a mai (Balaton egész területét beborította, és a Keszthelyi részmedence kivételével a Balaton mai vízszintjénél mélyebb lehetett. 2. A pannóniai rétegekre a pleisztocén legfelső része települt, az als£ és középső valamint a felső pleisztocén nagy része hiányzott Az üledékhiány oka, hogy ezekben az időszakokban a Balaton helye denundációs terület volt, amikor is kialakultak a részmedencék mélyedései és a vízzel borítottság még nem jött létre. A Balaton háttér területeinek egy részién, a melegebb interglaciális időszakokban folyóvízi üledékek és eluviális vörös- és tarka agyagok rakódtak le (Marosi S.- Szilárd J. 1981). A pleisztocén kor üledékeiben eltűntek a pannóniaira jellemző szubtrópusi klímát kedvelő növények képviselői és uralkodóvá vállak a nagyobb egyedszámmal megjelenő és hűvösebb klímát jelző laxonok. A diatoma flóra a pleisztocénben jeleni meg első ízben. A korbesorolást a radiokarbon eredmények segítették. A pleisztocén üledéksor általában kavicsos, homokos bázisképződménnyel kezdődött, melyeken legtöbbször néhány centiméter (deciméter, max 1,5 m) tőziegréteg, majd többé-kevésbé homogén összetételű karbonátos mésziszap települt (Cserny T. 1994). A palinológiai vizsgálatok eredményei alapján, a posztglaciálisban a részmedencék fejlődéstörténete a pannóniaihoz képest még jobban eltért egymástól. 3. A holocén üledékek a palinológiai elemzések alapján két jelentős változást mutattak, az egyik a pleisztocén és holocén határán volt ahol a felmelegedés hatására az elegyes lombos erdők megjelentek (Zólyomi B. 1953). A második, a Szubatlanti Quercus-Fagus vegetációs fázisban következett be, amikor kialakult az egységes Balaton-tó (Cserny T. - Nagy Bodor E. - Hajós M. 1991). A keszthelyi medence részletes fejlődéstörténeti értékelése Posztglaciális A vlzzel-borítás kezdete (Dryas I, cc. 15 000 - 13 300 év B.P.) Ebben az időszakban, a többi részmedencével ellentélben, a Keszthelyi-öbölben gazdag faj- és egyedszámú vegetáció jelentkezett, ami bizonyíthatja e részmedence különálló fejlődését. Itt a vizzclborítás, a sporomorphaasszociáció alapján, a Dryas I-ben kezdődött meg, eumezotrof mocsári állapottal (2. ábra), amit a diatoma flórában megjelenő fenék és iszaplakó Fragillariák elszaporodása is megerősített. A plankton-társulásban a Pediastrum boryanum ÍTurp/. Menegh. dominált, míg a P. kawraisky Schmidle szubdomináns volt. A sekélyvizet kedvelő fajok közül nagyobb számban a Nymhaea sp. fordult elő. A sekély vízborítás később kis tocsogókká alakult, amelyben a mocsári fajok uralkodtak (Holtonia, Alisma, Ságit tar ia, Lemna). Az időszak végén bekövetkezett további clsckélyesedést a flóra és a fauna elszegényedése bizonyította. Sekélyvízi állapot (Bölling, 13 300 - 12 600 év B.P.) A melegebb és csapadékosabb időszak hatására a vízfelület és vízmélység növekedett. A felszaporodott vízi élővilág hatására megnőtt szervesanyag miatt emelkedett a víz trofitása, amit a megjelenő Amphora ovális Kütz. és Cymbella aspera (E.) Cl. is jelzett. Ugyanakkor a Pediastrum kawraisky Schmidle, a Mougeotia és a Zygnemataceae jelenléte még főleg mezotrof vízborítást bizonyított.(Gee/ Van B. 1978). A Pediastrum kawraisky Schmidle és a Cytherissa lacustris G.O.S. következetes jelenléte alapján a víz hőmérséklete nem emelkedett 18 u C fölé és nem vált tartósan eutroffá sem. Az utóbbi megállapítások a teljes posztglaciálisra érvényesek. A Bölling végén ismét jellemzővé vált az időszakos clmocsarasodás, amit a nyíltvízi hínárfélék eltűnése és a kizárólagos mocsári vegetáció (Ranunculus polyphyllus, Polygonum amphibum stb.) dominanciája, valamint a vékony héjú diatomák, kitartósejtek, szivacstük és a kétéltű Hantzschia amphioxys (E.) Grun. megjelenése is igazolt. A tőzegláp kialakulása (Dryas II, 12 600- 12 000 év B.P.) Az időszak kezdetén mezotrof, később oligo-mezotrof állapot, és a víz csökkenő pH-ja (5 - 6 között) volt jellemző. A Mougeotia és a Zygnemataceae hirtelen és nagyobb arányban terjedt el, a Phragmites állomány kiterjedt. A diatoma flóra és az ostracoda fauna, ebből a közegből eltűnt, valószínűleg kihaltak. A tőzeg C 1 4 kora 12 210- 12020 +-300 év B.P. A tőzegláp elsekélyesedése (Allerőd, 12 000- 10 800 év B.P.). Ebben az időszakban a vízinövény együttes ismét mezotrof minőségű vizet jelzett, a Mougeotia eltűnt és a
