Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

95 Icnzív lebontó folyamatok miatt - nagy mennyiségben találhatók a szilakötőlárvák és a vízipoloskák táplálékát képező élőlények (pl. kérészek, szúnyoglárvák, kisrákok; egyéb vízirovarlárvák). Gyűjtési tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy ezekben a formációkban mindig sokkal "nyüzsgőbb élet" van, mint bármely hínárállományban. A többi habitattípusról elmondhatjuk, hogy a kisebb testű ragadozók (Plca, Sigara, lschnura, Erythromma) a Polamogcton- és a Myriophyllum-álloinányokat (P és INI), a nagyobb testűek (Anax, Aeshna, Nepa, Ranalrá) inkább a nád jellegű habitattípusokat és a törinelék-formációkal (N és T) részesítik előnyben. Kizárólagos kötődést sem az említett fajoknál, sem másoknál nem találtunk. A vizsgált fajok előfordulási gyakoriság adatainak többváltozós statisztikai analízisével három határozottan elkülönülő csoportot kaptuk (/. ábra). ESET 0 Fajkód Srsz.-fAnimp Nepci Nauci Ische Pleal Ervir Sigst Aemix Ranli Relatív távolság 10 15 20 25 J 1. ábra. A vizsgálI szitakötő és vlzipoloska fajok klasszijikációja előfordulási gyakoriságaik alapján, clustcr analízissel. 1. trylliroinma viridulum, 2. lschnura elegáns, 3. Anax imperátor, 4. Aeshna mixla, 5. Plca Icaclii, 6. Naucoris cimicoidcs, 7. Sigara striata, 8. Nepa cinerea, 9. Ranalra lineáris 2. táblázat. A vizsgált fajok, ill. rovarcsoportok habitatok közötti Faj P M V S N T E. viridulum (Odonata) 29 28 8 0 12 23 1. elegáns (Odonata) 27 17 11 6 19 20 4. imperátor (Odonata) 23 25 0 7 16 29 4. mixta (Odonata) 11 10 17 0 21 41 P. leachi (Nepomorpha) 26 36 0 0 15 23 V. cimicoides (Nepomorpha) 18 19 18 0 19 26 S. striata (Nepomorpha) 27 32 6 0 18 17 V. cinerea (Nepomorpha) 14 0 0 0 12 74 R. lineáris (Nepomorpha) 0 14 0 0 43 42 Szitakötő (átlag) 22.5 20,0 9,0 3,3 17,0 28,5 Vlzipoloska (átlafj) 17,0 20,2 4,8 0,0 19,2 36,4 .A vizsgált vlzterekben gyakori szitakötő- és vlzipoloska fajok több viselkedéstlpusba tartoztak. Ezek mindegyikébe 2-4 faj került, vagyis nem volt közöttük olyan, amelyikre egyedi babitalválasztási stratégia lett volna jellemző. Ráadásul minden csoportban előfordultak szitakötők és vízipoloskák, ill. elkülönültek a kis és a nagytestű fajok. Ennek a mintázatnak a kialakulása valószínűleg az előnyben részesített liabitat-tlpusban rendelkezésre álló források (resource-ok) felosztásával kapcsolatos, és a csoportok a guild szintjének (Tcrborgh és Robinson 1986) feleltctliclők meg. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a vizsgált kilenc faj (négy szitakötő és öl vizipoloska) habilat preferenciája közölt jelentős különbségek vannak. A két állat-csoport fajainak habilat preferenciája közöli ugyanakkor nagymértékű a hasonlóság, melynek oka véleményünk szerint a láplálékbázis és a habitat fizikai struktúrája iránli igény hasonlósága. Jelen munka azonban korántsem teljes, sőt egy sor újabb kérdést vei fel. Ezek megválaszolása és a munka folytatása, kibővítése - a vizsgált fajok számának növelésével, a habitattipizálás finomításával és egy mennyiségileg is sokoldalúan értékelhető módszer kidolgozásával - mindenképpen szerepel jövőbeni terveink között. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk dr. Dévai Györgynek, és dr. Bakonyi Gábornak. a szakmai irányításért és hasznos tanácsaikért, Miskolczi Margitnak munkánk anyag- és eszközszükséglctcnck fedezéséért, Bánkuti Károlynak és Kovács Tibornak a szitakötők gyűjtésének és határozásának kezdeti szakaszában nyújtóit segítségéért. Füstös Gábornak és Petróczki Klárának a Tisza-tavon végzett munkánk támogatásáért, Fajkusz Ferencnek a matematikai értékelésben nyújtóit segítségéért, valamint Juhász Péternek. Iluber Attilának és Turcsányi Istvánnak. Felhasznált irodalom Bakonyi G. 1978: Conlríbution lo llie knowledge oflhe feediiig habils of somé water boatmen: Sigara spp. (Ileteroplera: Corixidae) - Fólia Entomologica Itungarica XXXI. 2.: 19-24. Dévai Gy. 1976c: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna fenológiai vizsgálata. In Dévai Gy. (szerk.): Magyarország szitakötő (Odonata) faunájának chorológiai cs fenológiai vizsgálata. - Acta Diol. Debrecina 13 1: 159-199. Dévai Gy. - Miskolczi M. - Tóth S. 1996: Javaslat a Magyar Nemzeti Diodiverzitás Monitorozó Program keretében a "Hol? MagyarországonI" cínuncl tartandó munkaértekezlet által kialakítandó állásfoglalásra. - kézirat, Phare Projekt I1U 9203-WIA7/1992, Debrecen Dreyer, W. - Franké, U. 1987: Dic Libellen: Ein Bildbeslinunungsschlüssel íílr allé Libellenarten Miltcleuropas und ihre Larven. - Gerslenberg Verlag, Hildcsheim, 48 pp. Felföldi L. 1990: lllnárhalározó. In: Vízügyi hidrobiológia 18. - Aqua Kiadó és Nyomda Leányvállalat, 144. pp. Jansson. A. 1986: The Corixidae of Europe and somé adjaccnl regions. Acta Entomologica Fennica 47: 1-94. Savage, A. A. 1989: Adults oflhe British Aquatic llemiptera Ileteroplera: a key wilh ecological noles. In: F.B.A. Scienlilic Publication No. 50. - Freshwaler Biological Associalion , Ambleside, 173 pp. Simon T. 1992: A magyarországi edényes Hóra Iialározója - Tankönyvkiadó, Budapest, 874. pp. SoósA. 1963: Ileteroplera VIII. In: Fauna llung. XVII/8 (68). - Akadémiai Kiadó, Budapest, 49 pp. TerborghJ. - Robinson S. 1986: Guilds and tlieir Utilily in Conununity Ecology. In: Kikkawa J. - Anderson DJ. (eds.): Conununity Ecology. - Blackwell, Oxford: 65-90.