Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
88 anyagokat (az egyedek 15 %-ánál 80 % részarány). Szórványosan megfigyelhető volt a kifejezetten aJgafogyasztás is. 01 23456789 10 11 kor (év) kor(év) 1. ábra, A bodorka (B) - N = 141, a karika keszeg (K) N = 146, a dévérkeszeg (D) - N 126 és az ezüst kárász (E) - N = 340 növekedése a Bertalanffy modell alapján a Balatonban (1= a testhossz és a W, = a testtömeg évenkénti változása, ahol t = 1 év). A dévérkeszeg (N = 187) esetében stabil, 44 %-os részarányú táplálékalkotók a bentikus szervezetek (az cgyedek 76 %-a fogyasztja), ezen belül is a Chironomidae lárvák (2-3. ábra). A táplálékként fontos zooplanktont az egyedek 33 %-a 75 %-os részarányban fogyasztotta, viszont a detritusz és a zootekton (Dreissenia, Corophium) közepes jelentőségűnek bizonyult. Az etetőanyag itt is ritka volt, de ekkor jelentős mennyiségű táplálékként szerepelt. A niche-méretek alapján leginkább specializáltnak a bodorka tekinthető (puhatestűek és fonalas alga). Szintén szűk táplálékbázisú fajnak tekinthető az ezüstkárász és a karika keszeg. A legszélesebb niche a dévérkcszegnél volt megfigyelhető. A vizsgált halfajok között táplálék átfedés (kompetíció) a dévérkeszeg és a karika keszeg, a dévérkeszeg és az ezüst kárász, valamint a bodorka és a karika keszeg között közepes mérvű, míg a többi esetben enyhének bizonyult. " 1. táblázat: A parti-sáv ponty/éléinek niche mérete (standardizált Levins-index, zárójelben) és az egyes fajok közötti niche-átfedés (llorn-index). Bodorka (0,116) Ezüst kárász (0,120) Karikakrszeg (0,170) Dévérktszíg (0,256) Bodorka 0,124 0,586 0 (266 Kiflit kárász 0,124 0,323 0.<23 Karika keszeg 0,586 0,323 Dévérkeszeg 0,266 0,(523 0,666 Megbeszélés A dévérkeszeg növekedése a balatoni vizsgálatok során napjainkig egyre csökkenő ütemet jelez |4, 6, 8|. Jelenlegi növekedése a tóban már a legtöbb európai vízhez képest elmarad. Az ezüstkárász növekedése ezzel szemben a Balatonban, más területekhez képest, kimagasló. Ugyancsak kimagasló a bodorka növekedése, míg a karika kcszegé közepesnek tekinthető. A bodorka gyors növekedése a Balatonban egyértelműen a táplálék magas puhatcstű-rcszarányának tudható be, mint arra már más vízterületek esetében is rámutattak [2, 10). Még nem tisztázott, hogy a tó kedvező tektonikus puhatestű állománya ellenére a bodorka miért fogyaszt ilyen nagy mértékben algát is. Az ugyancsak gyors növekedésű ezüstkárász detrituszra történő részleges spccializációja révén kerülheted kedvező helyzetbe, mivel azt más halfajok alig fogyasztották. A karika keszeg részben a kedvező feltételeket nyújtó tektonikus táplálékbázist hasznosítja (parti-öv élőbevonata), ahol azonban a kedvezőbb anatómiai adottságú bodorkával verseng [10], részben pedig a szabadvízi régió bentikus és planktonikus táplálékforináii fogyasztja, ahol pedig a dévérkeszeggel kerül konkurencia-viszonyba. A dévérkeszeg kedvezőtlen növekedése részben a fő táplálék-bázisának a bentosznak szélsőséges mennyiségi ingadozásaira, részben pedig az állomány utóbbi években tapasztalt, erősen lecsökkent halászati mortalitására vezethető vissza Ennek lehet a következménye az állomány genetikai (7) leromlása. Nem zárható ki különböző méreganyagok (pl. kékalga-toxinok) szublctális dózisainak tartós hatása sem. E kérdések tisztázása további, széleskörű tanulmányokat igényel. Jelen vizsgálatok eredményei újabb bizonyítéknak tekinthetők a parti sáv, ezen belül is a nádas és a köves partszakaszok élőbevonatának kiemelt jelentőségére a Balaton életében. A nagymennyiségű, és gazdag fajöszszetételű élőbevonat-közösségek, stabilitásuknak köszönhetően is, jóval kedvezőbb táplálkozási, és növekedési feltételeket biztosítanak az itt élő halfajoknak (bodorka, ezüst kárász és karika keszeg), szemben a nyílt vízi régióval (dévérkeszeg). Köszönetnyilvánítás Jelen vizsgálatokat a Földművelésügyi Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal és az OTKA (T 016012) támogatásával folyó Balaton-kutatások keretében végeztük.
