Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

6. szám - Haszpra Ottó: Hága előtt és után

342 Hága előtt és után Haszpra Ottó 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: A magyar vízépítő mérnöki szakterület, de azon belül is különösen a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottsága évtizedeken át foglalkozott a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kérdéseivel és rendszeresen dolgozott ki javaslatokat különböző döntéshozók számára. Javaslatai nem találtak meghallgatásra. Magyarország egyes társadalmi csoportjai kierőszakolták a Szlovákiával lefolytatott pert a Hágai Nemzetkőzi Bíróság előtt, amit elvesztettünk. Az. előzményeket és a fennmaradó lehetőségeinket vizsgálja röviden az alábbi összeállítás. Kulcssavak: vízügyi történelem, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer. Előzmények A magyar Duna korszerű hasznosítására 1911-ben Buss és Schmidthauer készítette az első tanulmányt "Vízerőművek, kapcsolatban hajózó és öntöző csatornával Pozsony és Győr között" címmel. A II. világháború előtt utoljára Bornemissza Géza iparügyi miniszter terjesztett a parlament elé javaslatot a Duna SzigetközCsallóköz-Nagymaros folyamszakaszának hasznosítására. 1942-ben, majd 1950-ben Mosonyi Emil javasolja a visegrádi vízlépcsőt. A bősi vízlépcső DaniSovic szlovák professzor javaslata volt. Ezekből a magokból fejlődött ki - bár közben két főmederbeli vízlépcsős változat is felmerült, de drágábbnak bizonyult - a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer terve, amelynek megvalósításában a két kormány - csaknem húsz évi közös tervezés és kutatás alapján - 1977-ben szerződésileg megegyezett. A "vizesek" A mérnöki körültekintéssel rendelkező "vizesek" öntevékenyen kutattak, sőt, hatóságaikat is nyomták a környezetvédelem érdekében: - az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága - saját kezdeményezéséből - még 1977-ben részletes felmérést készít a végzett kutatásokról, és az OVH-hoz irányított 1978. február 27-i határozatában "szükségesnek tartja, hogy ... átfogóbb kutatásokat végezzenek ... a várható környezeti hatások felmérésére és a károsodások elhárítására". A Bizottság a kérdésre a továbbiakban is rendszeresen visszatért. - A Környezeh'édelmi Hivatal 1980-ban keresi meg az OVIBER-1 a talajvíz-süllyedéssel kapcsolatos aggályokkal, de a VITUKJ addigra - saját kezdeményezéséből - kidolgozta a mentett oldali talajvízszint helyreállításának, sőt szabályozhatóságának módját, amit később a BME Vízépítési Tanszéke az Észak-Dunántúli Vízügyi 1gazgatóság megbízásából a hullámtérre is kiterjesztett. Elvileg eszerint működik a jelenlegi vízpótló rendszer. - A földrengési aggályokat a V1ZITERV mérnök-geológiai vizsgálatokra alapozott tervei hárítják el. A "környezetvédők" A 80-as évek elején megjelentek a környezetvédő mozgalmak, és ebben a vizesek eleinte támogatást láttak a környezeti kérdések általuk kezdeményezett kivizsgálásának elvégeztetéséhez. Később - az Osztrák Tudományos Akadémia elnökének találó kifejezésével - a dogmatikus környezetvédők lettek a hangadók, akik nem tűrik el a vízlépcső által okozható problémáknak még csak a vizsgálatát sem, nemhogy a megoldását (pl. hogy az ártéri növényzet fenntartható-e a vízpótló mellékágak vizével és időnkénti mesterséges elárasztással). Kizárólag a vízlépcsőrendszer felhagyását, ill. lebontását fogadják cl, azoknak a problémáknak a megoldása nélkül, amelyekre a vízlépcsőrendszert tervezték. Végső esetben költséges, és a környezetre káros megoldást javasolnak (pl. sarkantyús folyamszabályozást, amely fagyálló kő igényével tovább fogyasztja legjobb kőminőségű hegyeinket, a sarkantyúk mögötti holttérben iszap-lerakódást okoz, szűkíti a hahózható keresztmetszetet, fokozza az áramlási sebességet, és így - a duzzasztással ellentétben - növeli a hajózás veszélyeit, üzemanyag-igényét ás a lcvegő-szennyezést). Lelkiismeret A vízlépcsőrendszer már majdnem készen volt. Gazdasági okokból tilos lett volna abbahagyni, hiszen a hátralévő költséghez képest a haszon nyilván sokszoros lett volna. Az abbahagyó kidobta volna a vízerőmű kb. száz évi bevételét, hiszen ennyi a vízerőmű szokásos élettartama. (Utána még - ahogy ez a külföldi gyakorlat - olcsón megújítható, mert a fő építmény-részek sértetlenek, és a mű újabb száz évig szinte ingyen termel). Építés előtt dönteni, hogy legyen, vagy ne legyen, ez szavazás kérdése. Legfeljebb, nem lesz haszon, de költség sem. Viszont, haszontalanná tenni, sőt bontási, helyreállítási költségekkel növelni egy kétévtizedes megerőltető beruházást, ez lelkiismereti kérdés is a nemzet munkájának megsemmisítése miatt. Politika A mérnöki szakma sohasem jeleskedett abban, hogy matematikával átszőtt tudományát a társadalommal, vagy akár újságírókkal mélyebben meg tudja értetni, de ehhez később már nem is kapott fórumot, sőt a hazaárulás vádja, és az elbocsátás veszélye is elhallgattatta A politikusok eleve nem ismerték a műszaki és természeti folyamatokat. A hatalmat féltették, illetve akarták megszerezni. Ezért az ismeretlentől elhatárolódtak, illetve azzal fenyegettek A kérdés annyira politikai volt, hogy a kormány leállította az egész építkezést, még a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerbe sorolt magyar-oldali dunai árvízvédel-