Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
6. szám - Vágás István–Szilvássy Zoltán: A Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer
316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 6. SZ. A vízsebességek számított változásai a táplálékláncon át is visszahathatnak a vízi élővilágra Az életfeltételek eltérése miatt a hidrobiológia tapasztalatai szerint a folyó- és állóvizek élővilága között alakulnak ki lényeges különbségek. A Duna azonban sehol sem válhat állóvízzé. így az átfolyási sebességek változása nem indokol nagyságrendileg is jelentékeny átrendeződéseket a vízi élővilágban. Sokkal jelentékenyebb, és károsabb változásokra vezethet a tisztítatlanul bevezetett szennyvizek esetleg ellenőrizetlen mennyisége. A vízlépcsőrendszer üzemrendje egyébként is lehetővé tette volna vízminőségi haváriák esetén a tározott vizek lebocsátását, a felszíni szennyeződések visszafogását és eltávolítását, akár a hajózás és energiatermelés napi érdekeinek sérelmére is. 4.2. Talajvízviszony ok, a felhagyott Duna-meder A Csallóközben és a Szigetközben, és még további, ezeket övező területeken a talajvízszintek helyzetének egyik fontos meghatározója - a helyi csapadék-beszivárgás mellett - a Duna vízjárása. A Duna hatása természetesen nem feltétlenül oldalszivárgással, hanem meghatározott irányokban érvényesülő távolhatásokkal is megvalósulhat. Ha a Duna vízszintjei túlhaladtak egyes jellemző magasságokat, ennek hatása a talajvizeket a talajfelszín közelébe, vagy akár a fölé is emelhette. A Duna üzemvízcsatornába terelése a talajvízre gyakorolt hatásait is megváltoztatja. Egyes területegységeken a vízfelfakadások megszűnnek, ami érezhetően visszaveti az e területekre jellemző szúnyoghad mérhetetlen elszaporodását A mezőgazdasági termelés számára a talajvizek szintjének süllyedése csak addig előnyös, amíg a fakadó vizek miatti termés-kieséseket csökkenti, és nem idéz elő tartós talajkiszáradást. A Dunakiliti fölötti tározás következtében egyébként olyan területek is adódnak, amelyeken a talajvizek szintje tartósan megemelkedik. A tervezés a Duna mindkét oldalán gondoskodott a szivárgó talajvizek összegyűjtéséről, s azok talajvízhiányos helyekre vezetésével a szükséges vízpótlásokról A vízpótló műveknek hiányos kivitelezése a magyar részen okozhatott eddig időleges panaszokat. A felhagyott, "ősi" Duna mederbe az élővilág érdekében juttatandó vízhozam számított mennyisége 50200 m 3/s, és ebben az esetben nem több vízre, hanem kellő magasságba felduzzasztott vízre van szükség. A vizsgálatok szerint a vízlépcsőrendszer talajvizeibe nem juthatnak be a Dunában lerakódó hordalék alkotó elemei, így többek közt a nehézfémek maradványai, vagy vegyületei, a fenol- és kőolaj származékú vegyületek, peszticidek, detergensek, klórozott szénhidrogének. A Duna parti kavics rétegek egyrészt alkalmasak ezek kiszűrésére, másrészt figyelembe kell azt is venni, hogy az említett szennyező anyagok a Duna vizében is csak minimális mennyiségben, leginkább nyomokban fordulhatnak elő. Az természetesen igaz, hogy a Duna vizében oldott, vagy lebegő állapotban minden olyan kémiai elem, minden olyan vegyület megtalálható, amely a folyó vízgyűjtő területén előfordul. Az embert, vagy az élővilág további részeit károsító koncentrációkban azonban a vízlépcsőrendsszer következtében nem várható semmilyen vegyület vagy elem káros feldúsulása. 4.3. Szakértők értékelése A tervezés igyekezett a vízlépcsőrendszer hidrológiai, vízkémiai, biológiai, vagy általában: környezetvédelmi hatásait előzetesen felbecsülni, és létesítményeivel az előre jelezhető károkat, vagy hátrányokat kiküszöbölni, ill. enyhíteni. A magyar kormány megbízásából a magyar tervező és beruházó vállalatok 1989-ben megbízták a San Francisco-i Bcchtcl Mérnökirodát, hogy vizsgálja felül a vízlépcsőrendszer koncepcióit, terveit, a kivitelezett műveit, a műszaki paramétereket, a várható környezeti hatásokat illetően. Szlovák részről is adtak hasonló megbízást nemzetközileg ismert irodáknak. A San Francisco-i Bechtel Mérnökiroda szakvéleménye - amelyet a Hidrológiai Közlöny is nyilvánosságra hozott - megállapította, hogy a vízlépcsőrendszer műszakilag helyes elgondolásokon alapul, káros környezeti hatásai nincsenek, a hátrányok kiküszöbölésére javasolt intézkedései pedig megfelelőek. Egyes, helyi jelentőségű kérdésekben további, részletesebb megoldásokat is javasolt. amelyek bizonyos, kisebb cltcrjcdcttscgű állat- vagy növényfajtáknak az addigiaknál is fokozottabb védelmét célozták. Ezekkel a tervezők is egyet értettek. A szakvélemény 1989-ben javasolta a vízlépcsőrendszer megépítésének befejezését, annak üzembe helyezését, és az egyébként megtervezett ellenőrző - monitoring - rendszer által szolgáltatandó mérési eredményeknek figyelembe vételét a mindenkori üzemrend meghatározásánál. 5. Összefoglalás A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kiiktathatatlanul szükséges létesítmény ahhoz, hogy a Duna transzkontinentális vízi útként Európán keresztül hajóforgalmat bonyolíthasson le. A vízlépcsőrendszerben jelentékeny mennyiségű vízi energia fejleszthető, amelyben a csúcsidőszaki energia sem elhanyagolandó. A létesítmény megoldja a folyómeder stabilizálásának, az árvízmentesítésnek a problémáit is, és fontos lehet a szerepe az üdülőterületek kialakításában, az idegenforgalom fellendítésében is. A vízlépcsőrendszer kiépítési foka 1989-ben olyan mérvű volt, hogy a teljes üzembe helyezésének költségei lényegesen kisebbek voltak, mint akár a lebontásához, akár az akkor félbehagyott állapot fenntartásához szükséges, improduktív költségek. A Cseh- és Szlovák, később a Szlovák Köztársaság rendelkezett olyan műszaki eszközökkel, amelyekkel a bősi vízerőtelcpet és a hozzá tartozó üzemvízcsatornát a saját használatára megnyithatta, és a dunakiliti magyar vízkormányzási lehetőséget saját kezébe vehette. Az építés magyar részről történt megszakítása nemcsak műszakilag, hanem gazdaságilag és politikailag is befejezetlen helyzetet teremtett, ami nemzetközi bíróság előtti pereskedést, és évekre teijedő, máig ható. nem kívánatos, kedvezőtlen légkört teremtett két szomszédos ország között.
