Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
6. szám - Vágás István–Szilvássy Zoltán: A Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer
313 A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer Vágás István Szilvássy Zoltán 6726. Szeged, Székely sor 13/A 1118. Budapest, Kelcnhegyi út 68/B Kivonat: A Hágában 1991-ben meginduló, két havonként megjelenő European Water Pollution Control c. folyóirat annak idején felkérte a Hidrológiai Közlöny főszerkesztőjét, hogy az. európai szakmai közvélemény tájékoztatására mutassa be az akkor épülő, magyarországi és nemzetközi vitákat kiváltó dunai Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszert, és a körülötte kialakult helyzetet. Vágás István főszerkesztő Szilvássy Zoltán idegennyelvi szerkesztőnkkel együttműködve angol nvel™ tanulmány összeállításával tett eleget a felkérésnek, amely tanulmány a nevezett folyóirat 1991. évfolyama 5. számának 7-12. oldalán megjelent. Az alábbiakban e tanulmány magyar nyelvű változatát mutatjuk be a hazai szakmai közvélemény számára, azzal a megjegyzéssel, hogy az akkori közlemény azóta sem igényelt változtatást és különlegesebb magyarázatot. Kulcsszavak: vízépítés, vízcrö-hasznositás, hajózás, árvízvédelem, nemzetközi vízügyi szerződés. 1. Bevezetés A Duna Európa fontos nemzetközi vízi útja. A Rajna-Majna-Duna hajózó csatorna pedig Nyugat- és Kelet- Európa transzkontinentális összeköttetését hozza létre. A parti országokon kívül még 50-60 további ország is érdekelt lehet a transzkontinentális hajózásban. A Duna vízerőkészlete jelentékeny. Hosszúsága Donaueschingen és Sulina között 2850 km, szintkülönbsége 678 m. Közepes vízhozama tekintélyes: már Ausztria területén is 2000 m 3/s, Románia területén pedig eléri a 6500 m'/s-ot. A teljes folyóhosszon gazdaságosan hasznosítható elméletileg 8000 MW összteljesítmény, és 44 TWh/év energia. A tervek szerint ehhez 47 vízlépcső építése szükséges, amelyek közül 1991-ig 30 elkészült. A Duna mint lakossági, ipari és mezőgazdasági vízbázis alapvető fontosságú a környező államok számára. Ezért vízgyűjtőién nagy jelentősége van a szennyvizek tisztításának, a környezetvédelem különböző formáinak. A Duna mellékén nagy település-történeti és műemléki értékek vannak, s fontos érdekek fűződnek az idegenforgalmi. üdülési, turisztikai értékek megőrzéséhez. Nehézségeket okoz a Duna árvizeivel, és egyes szakaszain mederváltozásaival. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerrel érintett szakaszán pl. a hordalék lerakódása miatti meder-elfajulás és árvízveszély már mintegy 150 év óta vezet súlyos gondokra. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítésével a két érinteti parti ország nem speciális gazdasági érdekek szerint, hanem a többcélú hasznosítás elve alapján kívánta a hajózás, az energia-fejlesztés, a mezőgazdasági fejlesztés feladatait megoldani, egyidejűleg az árvízveszélyt elhárítani. A vízlépcsőrendszer elkészültével: - Biztosítható a hajózáshoz szükséges 3,5 m vízmélység. Az építést megelőzően évente 100-120 napon át még a 2,5 m hajózási mélység sem volt meg mindenhol. Szükségtelenné válik a Duna hosszú szakaszán a költséges mederkotrás. A hajózási átbocsátás az addiginak a 2,5-szcresérc, a szállítási tonna-kilométer teljesítmény a 2-szeresérc növelhető. A hajók menetsebessége 10 %kai, terhelhetősége 20 %-kal javítható, és megszűnik a hajók teher-, méret-, és találkozási korlátozása. - A két érdekelt ország 440-440 MW elektromos teljesítményhez jut, kereken 1850-1850 GWh/év energia termeléssel. Ennek az energia-értéknek kb. a fele a fogyasztás csúcs-időszakaiban hasznosítható, amivel Magyarország összes csúcs-időszaki energia szükségletének mintegy harmadát fedezhetné. - Pozsony és Komárom között átlag 25 évenként árvízkatasztrófa következett be a Duna valamelyik oldalán. Legutoljára. 1954-ben a magyar oldalon, 1965-ben a szlovák oldalon az árvíz kb. 40 ezer lakos házát és termőföldjét pusztította cl. A folyómeder változó állapota miatt a töltések erősítése nem bizonyult kellő hatékonyságúnak. Az árvízveszélyt megszünteti, hogy úgy építenek új Duna-medret, hogy az árvizek lebocsátására a régi meder is megmarad. - Komárom és Nagymaros között a duzzasztott állapot megszünteti a mederfenéken kiemelkedő sziklagázlók által létrehozott hajózási akadályokat. A duzzasztott vízszintek gravitációs öntözővíz kivételeket is lehetővé tesznek. A duzzasztómű épülete közúti hídként szolgálhat Nagymaroson a Duna két partja között. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszertől várt előnyök: Maga a teljes vízlépcsőrendszer conditio sine qua non a Duna transzkontinentális hajózása számára. A hajózási vízmélység ehhez szükséges duzzasztásos megnövelése és állandósítása magával hozza az energia kihasználásának szükségességét, a folyó medrének jókarban tartását és az árvízveszély végleges elhárítását 2. A vízlépcsőrendszer műszaki megoldása és működésének alapelvei Az 1977-ben megkötött nemzetközi szerződés alapján a műszakilag megoszthatatlan. a kél ország közös tulajdonát képező vízlépcsőrendszer részei: a.) Duzzasztómű Dunakiliti mellett. b.) Víztároló a dunakiliti duzzasztómű fölött. c.) A Duna természetes medréből északi irányban kiágazó, aszfalt burkolatú, hajózható üzemvízcsatorna. d.) Vízerőmű, hajózsilip az üzcmvízcsatornán Bősnél e.) Vízerőmű, duzzasztómű és hajózsilip Nagymaros mellett a Dunán. Kiegészítő létesítmények: A Pozsony és Komárom között kiépítésre kerülő talajvízszín szabályozó - vízelvezető- és vízpótló - rendszerek, a vízminőségi állapotokat ellenőrző megfigyelő- és mérő rendszerek, s ide számíthatók a szennyvíztisztító telepek is, melyeket a két országban abból a célból létesítenek, hogy a Duna vizének minőségét javítsák a vízlépcsőrendszer által érintett folyószakaszokon.
